Bár első pillantásra a focaccia és a schiacciata [ejtsd: szkiáccsáta] nagyon hasonlónak tűnhet, valójában nemcsak hogy két különböző receptről van szó, de két különböző hagyományt is képviselnek. A focaccia Olaszország jellegzetes kenyérlepénye, amit a különböző régiókban másként készítenek. Az egyik leghíresebb a ligur fajta, ami magasabb, levegősebb, gazdagon átitatva olívaolajjal, gyakran durva sóval és rozmaringgal ízesítve, de Pugliában is nagy hagyománya van. Ezzel szemben a schiacciata Toszkánából származik, laposabb, rusztikusabb kenyérféle, amelyet egyszerűbben, kevesebb olajjal készítenek. Nemcsak sós változata ismert, hanem édes is – legismertebb a szüreti időszakban sütött, szőlővel töltött schiacciata all’uva. Így a focaccia inkább a ligur tengerparti városok kávéházainak kenyere, míg a schiacciata a toszkán falusi konyha szülötte.
Miccsiata??? Schiacciata!
Sokkal kevesebb benne az olívaolaj – úgy is mondhatnám, hogy a schiacciata a focaccia kissé szegényes változata. Ez azonban így nem teljesen igaz, hiszen a kettőnek más a funkciója. A focacciát inkább önmagában fogyasztják, tovább kelesztik, íze teltebb, mélyebb, erősebb a sok olívaolajtól. A schiacciata jóval laposabb, és mivel ízre is visszafogottabb, így alkalmasabb szendvicsalapnak, hiszen az aromája nem nyomja el a tölteléket.
Bár nálunk a focacciaőrület is még csak nemrég indult be, Olaszország egy lépéssel előttünk jár, ott már a schiacciataőrület tombol. Ez ragadta magával Bognár Petrát is, amikor pár éve Milánóban járt, és ott schiacciatából készült szendvicseket kóstolt. Petra, aki már amúgy is váltáson gondolkodott korábbi munkahelyén, úgy döntött, szívesen meghonosítja ezt a műfajt itthon is. Párja, aki egyébként mérnök, szintén nagyon lelkes lett, és nekiállt a receptekkel kísérletezni. Sok átsütött éjszaka után végül megszületett a tökéletes schiacciata, amit már meg is lehetett tölteni. A tésztára Petrák nagyon odafigyelnek: magas hidratáltságú tésztával dolgoznak, ami bigát, azaz előtésztát is tartalmaz. A hosszú érlelésnek köszönhetően a gyomornak is nagyon baráti a termék.
Milánóból Budapestre
A csillagok szerencsés együttállása folytán éppen megürült egy üzlethelyiség a Frankel Leó utcában, Petráék közelében. Ez a rész már amúgy is egy kis gasztroutca lett, mióta Huszár Krisztián ideköltözött – a Vietnámigulyás nevű helyről szóló írásunkat itt éred el. A Lio Schiacciata pedig új színt hozott a kínálatba.
Úgy tűnik, igény is volt rá, mert csütörtök délben a hely teljes fokozaton pörög, Petra személyesen áll a pult mögött és gyártja a csodás szendvicseket, amelyekből jelenleg négyféle érhető el: három húsos és egy vega változat. Nincs olyan szó, ami kifejezné, hogy ezek a szendvicsek mennyire, de mennyire cuccosak. Én egy mortadellásat, egy pármai sonkásat és egy vegát kóstoltam. Mindegyik hihetetlen fantáziával, lelkesedéssel és szakértelemmel lett összerakva. Petra annyi dolgot pakolt bele, hogy nem is értettem, hogyan fogom ezt mind megenni.
Te is fiam, Brutus?
A frissen sült és meleg schiacciatát természetesen ők sütik, jobban mondva Petra párja, helyben pedig melegítik. Az illatozó lepényt kettévágva aztán a legjobb minőségű olasz cuccokkal indul a töltés. A mortadellásba (Mortadella Madonna) például mascarpone, mortadella, pisztáciapesztó, tört pisztácia és olívaolaj is kerül. A pármait (Prosciuttos Maximus) a klasszikusok: paradicsom, krémsajt és friss bazsalikom dobják fel. A legizgalmasabb talán a vega (Brutus Burrata): ebbe házi készítésű, héjában sült burgonyakrém kerül (ez már önmagában olyan jól hangzik, hogy el fogom készíteni!), rá grillezett padlizsánragu, szarvasgombaolaj és burrata. Én mondjuk a szarvasgomba nélkül elvagyok, szerintem annyira agresszív íze van, hogy mindent elnyom, de a kreáció így is tökély.
A hely még egyfajta próbaüzemben működik, a valódi üzem majd ősszel jön, és akkor a kínálat is tovább bővül, sokkal több ízzel várják majd a vendégeket. Természetesen az italkínálat is az olasz feelinget hozza: olasz üdítők, sörök, prosecco és persze Aperol és Limoncello spritz. A szendvicsek ára 3500 Ft körül van, de tényleg annyira kiadósak, hogy aznap már egészen biztosan nem kell enned. Nekem legalábbis nem kellett. :-D A Lio Schiacciata jó helyen van, kedves, hangulatos és nem utolsósorban őrült finom. Nagy jövőt jósolok neki.
