Ahibátlantapascsakakezdet–aPadronigazivarázserejeahangulatábanrejlik

A Horánszky utca egy kedves kis része a nyolcadik kerületnek, pár sarokra a nyüzsgéstől, mégis kicsit csendesebb. A Padron Tapas Bar pedig pont illik ebbe a miliőbe. Kicsi, szűk, barátságos, pont olyan, mint azok a tapasbárok, amelyekkel Spanyolországban találkozik az ember. Ez nekem különösen nosztalgikus, mert dolgoztam kint, és több hasonló helyen megfordultam. A pult közelsége, a szorosan álló asztalok, a folyamatos beszélgetés nekünk, magyaroknak elsőre talán még szokatlan, hiszen alapvetően zárkózottabbak vagyunk. A déli országokban viszont pont ez adja a hangulatot. Az emberek közelebb ülnek egymáshoz, hangosabban beszélgetnek. És ha az ember ráhangolódik erre a ritmusra, már nem is zavaró a közelség, a jó helyek ugyanis valahogy mindig jó embereket vonzanak.

Családi vállalkozás három generációval

A Padron mögött a Beck család áll, akik meglepő módon nem vendéglátós háttérből érkeztek, az étteremnyitás gondolata 2013-ban, egy közös szenvedélyből, a gasztronómia iránti rajongásból született. Az évek során a hely igazi többgenerációs történetté vált. Bár ma már inkább egy fiatalabb csapat viszi a napi működést, a családi jelenlét továbbra is erős. A nagyszülők sokszor felbukkannak a vendégtérben, és az egyik legfontosabb rituálé – a telefonos foglalások lebonyolítása – még mindig az ő kezükben van. A törzsvendégek közül sokan régóta ismerik őket, így a foglalás itt gyakran inkább beszélgetés, mint adminisztráció.

A mindennapokban ma már inkább két régi motoros, Johanna és Bocki viszik a helyet üzletvezetőként, bár egyikőjük sem szeret igazán titulust adni magának, mert elmondásuk szerint ők egy csapat, együtt, minden dolgozóval. Ők azok, akik igazán adják a Padron Tapas Bar ritmusát a vendégtérben, a hangulatban, és abban a közvetlen, mégis nagyon profi vendéglátásban, ami miatt sokan évek óta visszajárnak, köztük én is. :)

Padron Tapas Bar, ahol a hagyomány és a kreativitás találkozik

A Padron egyik nagy erőssége, hogy megtartotta a spanyol tapasbárok ikonikus fogásait. Vannak ételek, amelyekhez egyszerűen visszatér az ember, mint például a gambas al ajillo, a chistorra vagy a padron paprika. A hely utóbbiról kapta a nevét is. Arról a tapasbárokból jól ismert zöldpaprikáról, amelyet átpirítanak, majd tengeri sóval megszórva tálalnak. Egyszerű, mégis karakteres, valahogy pont olyan, mint maga a hely. 

A séf, Erdei Máté kreatív energiát hozott a konyhára, úgy, hogy közben a hagyományokhoz is hű maradt. A Padron karaktere marad, de a menüben folyamatosan jelennek meg új ötletek és szezonális inspirációk. Az új ízek sokszor egészen személyes forrásból érkeznek. A család ugyanis időről időre közös gasztrotúrákra indul – kóstolnak, jegyzetelnek, inspirálódnak –, majd az élményeket hazahozva Máté fordítja le őket a Padron Tapas Bar nyelvére.

Állandó tapasok és új kedvencek a Padron étlapján

Az ételek között is vannak olyan klasszikusok, amelyek nélkül szinte elképzelhetetlen a Padron. A gambas al ajillo, a patatas bravas és a pimientos de Padron szinte mindig szerepelnek az étlapon – igazi tapas-alapdarabok, amelyekhez jó visszatérni.

A gambas például egyszerű fogásnak tűnik: garnéla fokhagymás-olívaolajos szaftban, serpenyőben tálalva. De pont az a jó benne, hogy semmi nincs túlbonyolítva. Az olaj tele van fokhagyma- és garnélaízzel, és itt jön képbe az a részlet, ami sokat hozzátesz: a kenyeret a Padronban házilag készítik. Ropogós héjú, rusztikus szeletek érkeznek az asztalra, és gyakorlatilag kötelező az utolsó cseppig kitunkolni velük a szaftot a kis tálból.

A patatas bravas és a padron paprika szintén a spanyol tapasbárok alappillérei – ropogós krumpli karakteres szósszal, illetve a serpenyőben sült, tengeri sóval megszórt zöldpaprikák, amelyekből néha egy-egy csípősebb darab is felbukkan.

Vannak viszont olyan fogások is, amelyek már inkább a Padron Tapas Bar saját klasszikusai. Ilyen például a lassan készült marhapofa: omlós, szinte kanállal vágható hús, rózsaborssal tálalva. Az ízvilág enyhén télies, mélyebb tónusú, a fűszerezésben megjelenik a fahéj és a szegfűszeg is, amitől kicsit melegebb, gazdagabb karaktere lesz.

Szintén visszatérő fogás a figatell, egy valenciai eredetű különlegesség. Ez tulajdonképpen egy májas hurka, amelyet recehálóba töltenek, majd ropogósra sütnek – rusztikus, karakteres falat, ami nagyon jól működik egy tapasos asztalon, ahol mindenből egy kicsit lehet kóstolni.

És persze ott vannak az úgynevezett „előételek” is – a klasszikus spanyol falatok, amelyekkel jó indítani egy estét. A jamón serrano vagy néhány szelet Manchego tökéletes bemelegítés, mielőtt megérkeznek a meleg tapasok az asztalra. Ezek az egyszerű, jó minőségű alapanyagokra épülő falatok is jól mutatják, miért működik ennyire a tapasozás: a lényeg az ízeken és a közös kóstolgatáson van.

A Padron Tapas Bar az a hely, ahová visszavágysz

A Padron valójában nem a nagy étteremélményről szól, hanem arról az ismerős, családias vendéglátásról, ami miatt az ember időről időre visszatér. Nyáron a kis terasz megtelik, bent pedig a pult körül mindig nyüzsgés van.

Talán pont ezért maradt ennyi év után is különleges. Nem akar több lenni annál, ami: egy apró tapasbár a belvárosban, ahol jó enni, inni, beszélgetni, és ahol az ember könnyen ott ragad még egy kör csapolt vermutra vagy sörre a vacsi után.