A nyár végén nyílt apró palacsintázóra én is teljesen véletlenül bukkantam rá. Egy, a környékről készült fotósorozatban láttam meg a kis helyiséget, a maga szerény, DIY hangulatával. Na meg persze a 300 forintos palacsintáival. Őszintén, fogalmam sincs, hogy manapság ennyiért bárhol is lehet-e még palacsintát kapni. Nem az éttermek desszertlapjára gondolok, hanem arra a klasszikus, utcai, gyorsan bekapható fajtára, amiért a Balatonon is minimum a dupláját kérik el.
Palacsintás Roby, a Népszínház utca legkedvesebb titka
Roby eredetileg fánkkal és palacsintával indult volna, de végül a palacsinta lett a fő irány. A kínálatban mindig van vagy egy tucatnyi ízesítés, de a felhozatal folyamatosan változik. Roby szerint már most van harminc-negyven új töltelékötlet a tarsolyában.
A tésztán is állandóan csiszol, figyeli a visszajelzéseket, és ennek meg is van az eredménye: a palacsintákat vajon süti, nem olajban, ezért nincs az a tolakodó olajíz, csak egy kellemes, puha tészta, aminek a széle finoman roppan. A házias palacsintáknál amúgy ez az arány a titok: a tészta nem túl vastag, de nem is az a papírvékony stílus, hanem épp annyira tartja magát, hogy a töltelék se folyjon ki, mégis könnyen tekerhető.
Egyemberes vállalkozás
Palacsintás Roby mindent egyedül csinál: az ötlettől a beszerzésen át az ártáblák barkácsolásáig. Ha megkérdezed, hány palacsintát süt egy nap, csak mosolyog, nem számolja, nem is akarja. Ami biztos: folyamatos a pörgés. Ottjártunkkor is egyik palacsinta jött a másik után, és közben a vendégek is egymást váltották. Többen már „törzsvendég” státuszban vannak: Roby köszönés közben már tudja, ki mit kér. Előttünk épp egy srác vásárolt, aki talált a zsebében 600 forintot, és gondolta, inkább palacsintát vesz belőle. Bölcs döntés.
Klasszikus töltelékek, kis csavarokkal
A legnépszerűbb a túrós és a mogyorókrémes, előbbi Roby személyes kedvence, így mi is ezzel kezdtünk. A túrót tejföllel keveri, mazsola nélkül, a töltelék aránya pont jó, nem spórolós, de nem is túl nehéz. Ez az a „nagymamás” íz, amitől az ember reflexből leülne a konyhaasztalhoz, és kérne még egyet.
A választékban ott vannak a klasszikus diós, mákos és almás ízek, de feltűnnek extrább darabok is, mint a pisztáciás vagy a karamellás. Néha egészen merész kombinációk is felbukkannak. Roby szeret kísérletezni, de mindig megmarad az alapoknál. Akciók is vannak, például amikor bizonyos ízekből két palacsinta kerül 500 forintba. Ilyenkor a sor még hosszabb, de senki sem siet. Robynál valahogy természetes a várakozás.
Palacsintás Roby, ahogy a Népszínház utca szereti
Roby imád beszélgetni, és szinte mindenkihez van pár jó szava. Látszik rajta, hogy élvezi, amit csinál – még ha fizikailag kemény is egyedül nyomni napestig. A palacsintákban semmi fancy, semmi díszítés vagy szószorgia nincs. 300 forintért azt kapod, amire számítasz. Ez pont az a desszert, amit sétálva bekapsz, miközben kicsit megpihensz a környék forgatagában. És pont ez illik a Népszínház utca külön kis világába: egyszerű, közvetlen, szerethető.
