„Hova vigyem a külföldi ismerősömet gulyást enni?” Talán ez az a kérdés, amit egy gasztronómiával foglalkozó szakember a leggyakrabban megkap. Én ilyenkor két helyet szoktam mondani: Stand25 és Gettó Gulyás. Ehhez most még egy hely csatlakozik. Nagy örömmel fogom ugyanis ezentúl ajánlani a Puli és Juhász nevű újonnan nyitott kis csárdát is.
Na de nem kell a külföldi barátok háta mögé bújni, nyugodtan valljuk be magunknak: néha mi is szeretünk egy jó pörköltet vagy gulyáslevest enni. Néha nem bánjuk, ha meg van töltve a csirkemell jó sok mindennel, és még ki is van rántva. Néha jólesik egy halászlé és néha bizony jólesik rákenni a pirítósra a remegős velőt. Én legalábbis ezen a véleményen vagyok. Mindezen igényeket pedig abszolút kielégíti a Dob és Síp utca sarkán nyitott Puli és Juhász.
Csárdafíling kimaxolva
Ami egyébként annyiban más, mint az előbb említett helyek, hogy abszolút és vállaltan csárda szeretne lenni. Nem trendi romkocsmás étkező, nem kifinomult budai bisztró, hanem egy sima csárda, jó sok festett dísztányérral, báránybőrrel, zsírral meg élő zenével. Kész csoda, hogy mindezt hihetetlen ízlésesen sikerült megvalósítani. Mindenhol felismerhetők a csárdás elemek, de egy nagyon friss, modern dizájnnal megdobva. Imádtam például a csempéket és azt, hogy a bútorok kifejezetten a modernebb vonulatba illeszkednek, ahogy fényfüzért képeznek a bögrék a paprikával. És bár a falat beborítják a festett dísztányérok, ezek kaptak egy kis mögöttes megvilágítást, amitől az egész sokkal kedvesebb, játékosabb.
A falon lévő fotókból sem hiányzik a játékosság: a fekete puli és a bárányok egymás hátán kémlelik a pusztaságot. De persze van olyan része is a falusi romantikának, amit halálosan komolyan vesznek. A pincérek például népviseletben szolgálnak fel, de azért ez is erősen újra van dizájnolva.
A Puli és Juhász hűséges a magyar konyhához
A Puli és Juhász csárda – a Paprika House magyar élménykomplexum tagjaként – a VakVarjú étteremcsaládot is magában foglaló Semsei Gastronomy és a Stifler-csoport legújabb közös gyermeke. A vállalkozás egyik alapítója, Semsei Rudolf évtizedek óta képviseli a minőségi, mégis közvetlen vendéglátást és dolgozik azon, hogy a hagyományos magyar konyhának ne csak múltja, hanem jelene is legyen. „Nem trendet követünk, hanem történelmet tálalunk. A Puli és Juhász olyan hely, ahol az ember nemcsak jóllakik, de egy kicsit haza is ér. A puli bennünk van – játékosak vagyunk, de hűségesek a magyar konyhához” – mondja Semsei Rudolf, a Semsei Gastronomy tulajdonosa. Az étterem amúgy része a belvárosban formálódó új magyaros gasztronómiai központnak, ahol a Budapest Bites újhullámos lángosozó és a nyár végén nyitó Paprika Revue House is helyet kapott.
Az étlapról hosszan tudunk értekezni, a Puli és Juhász nem kerüli el a tipikus, csárdás bőségtálakat, melyek „Menyecske tál” és „Juhász kedvence” formában is kérhetők. Ezen aztán minden ki van rántva, meg van töltve és van hozzá jó sok köret. Én azért inkább a kifinomultabb és hagyományosabb magyaros ételekre nyomultam rá, de azokra jó alaposan. A tulajdonosi kör, mint említettem, azonos a Vakvarjú éttermekével, amiket én az elmúlt évekből a kényelemről, a nagyon megbízható, finom comfort foodokról és a nagy adagokról ismertem meg. Így az ízek tekintetében nem voltak félelmeim.
Velő és tökfőzelék
Semsei Rudolf is úgy találja, hogy aki az elmúlt években magyar konyhába vágta a fejszéjét, az mindig akart egyet csavarni rajta – ők viszont nem akarnak. Egyszerű, tradicionális, magyaros ételeket kínálnak. Az étlap könnyen alakult: alaposan átbeszélték, kinek mi a kedvenc magyar kajája, és az mind felkerült az étlapra. Semsei Rudolfnak például a csülkös pacal, így ez nem hiányozhat a kínálatból. Ahogy a sztrapacska, a dödölle, a jóféle pörkölt és rántott hús, a gulyásleves és a sokféle tradicionális desszert sem.
Előételek közül velős pirítós és halászlevet választottam, a főételek közül pedig kértem marhapörköltet, a frissebb és modernebb magyaros ízvilág jegyében pedig tökfőzeléket és fogast. A koncepció fontos része, hogy legyen az étlapon főzelék, hiszen a magyar konyhának fontos eleme. Ez ilyenkor nyáron a tökfőzelék, ami friss fogasfilével érkezik, és nagyon meggyőzően finom.
Palacsinta és somlói
De nekem az abszolút kedvencem a hortobágyi palacsinta volt. Szégyen, nem szégyen, egyszerűen imádom a hortobágyit. Tudom, hogy egy mesterségesen feltuningolt étel, amit régen gyakran maradékokból készítettek, de szerencsére ezt ma már meghaladtuk, és egy jó minőségben elkészített isteni, puha, szaftos hortobágyi nagyon jó tud lenni. Nem utolsósorban soha nem állnék neki otthon elkészíteni, így külön jó, ha ki tudom rendelni máshol. Nem csalódtam benne most sem. Második kedvencem a velős pirítós volt, bármennyire is férfias fogás, imádom a nagy, remegő velőt rákenni a fokhagymás pirítósra, és elropogtatni. Ugyanígy vagyok a tatár bifsztekkel is. Nagyon sok más kencét is kínálnak amúgy előétel gyanánt: májkrémet, körözöttet, zakuszkát.
A desszertek közül kiemelném a somlói galuskát, ami szerintem életem legjobb somlóija volt: pont megfelelően csokis, rumos és diós. Az italválasztékkal azért már kicsit messzebb merészkedtek, igyekeznek minden igényt kielégíteni: csapolt sört, sokféle bort, házi szörpöt, pezsgőt, sőt még kombuchát is lehet rendelni.
Nem is értem, hogy nem jutott eszébe még senkinek, hogy ilyen éttermet nyisson: modern, fiatalos, vagány, mégis hagyományos ízekkel hódít. Én teljesen megvettem a koncepciót, és nagyjából elégedett voltam az ételekkel is. Talán a halászlén és az aranygaluskán lehetne kicsit tökéletesíteni, utóbbi kicsit keményre sikeredett. Nemcsak az ételekről, hanem a belső térről és a zenei koncepcióról is csak felsőfokban tudok beszélni.
Csak magyar zene van, de az is újszerű és ízléses formában. A tulajdonos nagyon szeretne a hazai közönségre is lőni, annak ellenére, hogy a lokáció meglehetősen turistás. Mégis, ha egy jó magyaros ebédre vagy vacsorára vágytok, nagyon tudom ezt a helyet ajánlani.
