Mehringer Marcit sokan a 2021-es X-faktorból ismerhetik, ahol egészen a negyedik helyig jutott, azóta pedig saját zenekarával és dalaival építi a zenei karrierjét. A Lidl-lel idén nyáron kezdődött együttműködésük során egy olyan péksüteményt szerettek volna megalkotni, amely a zenész gyerekkorát idézi. Így esett a választás a Rákóczi-túrósra, amely most egy egészen más formában, Rákóczi roll néven tér vissza.
Míg a hagyományos süti omlós tésztából, túrótöltelékből, baracklevárból és fehérjehabból áll, addig az új változat kelt tésztás csigaként próbálja visszaadni az ismerős ízt. A 150 grammos péksüteményben túró, sárgabarackos töltelék, barackdarabok és fehér csoki is helyet kapott. A Rákóczi roll 799 Ft-ba kerül.
De milyen lett a Rákóczi roll?
Az ötlet mindenképpen érdekes, hiszen a Rákóczi-túrós ízvilága jól működhet egy kelt tésztás péksütiben, a megvalósítás azonban hagy némi kívánnivalót maga után.
A csiga megjelenése visszafogott, picit sápadt kelt tészta, a tetején barackkockákkal és kis mázzal. Nem feltétlen az, amit elsőre leemelnénk a polcról, ha péksütire fáj a fogunk, de nincs is különösebb probléma vele. Kóstoláskor leginkább az állaga lett kissé megosztó, ugyanis a tészta és a töltelék rágás közben egy tömör, összetapadó egységet alkot, pont a kelt tészták levegősebb, lazább szerkezetét hiányoltam belőle. Ízre enyhén savanykás, de inkább édes, egységes ízt kapunk.
Az összetevőlista alapján egy többféle töltelékkel készült, bolti péksütiről beszélünk, amelyben a hagyományos alapanyagok mellett állományjavító és tartósító összetevők is megtalálhatók. Ez önmagában egyébként nem szokatlan, hiszen azzal nem árulunk senkinek sem zsákbamacskát, hogy ezeket a termékeket fogyás alapján sütik és töltik a pultba, amikor épp szükséges. Tehát fontos, hogy fagyasztható, jól eltartható és könnyen süthető legyen a péksüti.
Pont ezek miatt a Rákóczi rollra is érdemes kicsit más szemmel nézni. Egy ismert, sokak által kedvelt magyar desszertet kellett olyan formába önteni, amely egy szupermarket polcain is megállja a helyét, és jól kezelhető. Ez pedig egészen más feladat, mint egy príma kézműves pékségben frissen dagasztott, aznap megsülő, kelt tésztás péksüti elkészítése. Bár az állagán és a megjelenésén szerintem lehetett volna még picit finomítani (persze a színe attól is függ, ki és hol süti ezt éppen), maga az ötlet szerethető, és a történet is nagyon kedves, hogy egy-egy ízkombináció mennyire nosztalgikus tud lenni az ember számára.
