A Duna ugyan nem a tenger, de a part menti padokon ülve, fröccsel a kézben, lángossal a másikban nagyon is működik a „nyaralás Budapesten” életérzés. A Római-part kínálata évek óta stabilan hozza a klasszik büfévonalat a lángos, hekk, gofri, retró hamburger kínálattal. Lángososból konkrétan egymást érik a bódék, simán lehetne egy „lángos crawl” túrát szervezni, ha valaki igazán rámenős. De mellette azért bepofátlankodott már egy-két bisztrósabb hely, mexikói street food és fancy burger is.
A Római part lángos-felhozatalából most három helyet próbáltunk ki random módon, csak úgy, amerre a lábunk vitt. Sajtos-tejfölös volt mindenhol az alap, aztán néztük, mennyibe fáj, mit tud, mit nem.
Lángos Műhely és Szaküzlet
Az első állomásunk a Lángos Műhely és Szaküzlet volt. Kétségtelenül jó helyen van, forgalmas szakaszon, padokkal, fröccsel és naptól fedett résszel. Az előtte lévő partszakasz meg olyan, mintha direkt nyári képeslapra tervezték volna: árnyékos fák, kavicsos part, Duna-szag és az a fajta nyugalom, amikor nem történik semmi, de pont ez a jó. Tökéletes helyszín egy lángossal kiülni.
A klasszik sajtos-tejfölös itt 1800 Ft, ami a környéken olcsóbbnak számít. A pénztárcánkat kímélte, de a gyomrunkat kevésbé. A lángos elég vastag – és emiatt persze laktató –, de sajnos eláztatja az olaj. A széle kicsit ropogós, de a közepe már inkább puha és talán kicsit túlkelt. A tejföl rajta sűrűbb típus, a sajt pedig hiába sok, de elég jellegtelen.
Két Rombusz
A következő állomás a legendás Két Rombusz volt, ahol már 2000 Ft a sajtos-tejfölös. A hely hangulata hozza a megszokott romkocsmás DIY-stílust, laza, fülledten nyárias, pont, ahogy kell. A Római part lángos-frontján ez az egyik legnépszerűbb hely, és nem véletlenül: nemcsak a hangulat, a kaja is működik.
Itt a lángos meglepően vastag, már-már fánkszerű, de valahogy mégsem nehéz. A tésztája puha, levegős, a sajt viszont végre friss trappistának tűnik, nem az a nejlonzacskós horror. A tejföl könnyed, habosabb állagú, és meglepően jól terül. A szélek aranybarnára sültek, szinte minden harapás élvezetes volt.
A rendszer viszont kicsit káoszos: kikéred, elsétálsz egy másik ablakhoz leadni a cetlidet, figyeled, mikor kerül ki a pultra. De ha ezen túltesszük magunkat, akkor ez volt a Római part lángos-kínálatából a legjobb darab, amit mi idén nyáron kóstoltunk.
Erzsike Lángos
A harmadik tesztalanyunk az Erzsike volt, szintén 2000 Ft-os árral. A körítés egyszerű, családias, piros kockás terítős asztalokkal. A kiszolgálás kedves, a lángos sokkal vékonyabb és ropogósabb, mint az előző kettő.
Az olaj itt nem uralkodik, a textúra tök jó, kívül roppan, belül picit puha. A sajt friss, a tejföl jó krémes, viszont a tészta sajnos sótlan, így az egész egy kicsit háttérbe szorul ízben. Szerencsére a pultnál van kint só, így aki szeretné, tuningolhat rajta, de alapból hiányzik belőle az a kis plusz.
A Római part lángos-szekciójában ez még így is egy teljesen korrekt darab – és legalább nem úszik az olajban. A ropogós lángos hívei mindenképp ide menjenek.
A Római part lángos-felhozatala hol van a balatoni viszonyokhoz képest?
A Római többi helyén is hasonlóak az árak, egy sajtos-tejfölös lángos 1800–2000 Ft között mozog, ami szinte forintra pontosan az, amit a Balaton partján is elkérnek egy ugyanilyen verzióért. A különbség annyi, hogy itt nem kapsz kilátást a Badacsonyra – cserébe nem is kell három órát autózni érte.
A Római part lángos-kínálata változatos, simán hozza azt a szintet, amit egy nyári délutánon vársz. Ráadásul még mindig rengeteg lángosos van, a klasszikokon túl egyre több helyen akad extra feltétes (például kolbászos, gyrosos, baconös) verzió is, de persze ezekért még mélyebbre kell nyúlni a zsebbe.
-oj5n16.webp)
