Igen nagy lelkesedéssel kerestem fel a Bercsényi utcában a város első csácsármorzsázóját, annak ellenére, hogy én magam összesen két ételt nem szeretek. A grízes tésztát és a császármorzsát. Illetve utóbbi tulajdonképpen már némileg megváltozott, miután felnőtt koromban, néhány ausztriai látogatás alkalmával kiderült számomra, hogy a császármorzsa nem feltétlenül a rántott hús ízű olajban szárazra pirított gríz és zselés állagú barackíz keveréke, ahogy én a menzán megismertem. Hanem tényleg egy létező étel, amit jól is lehet csinálni. Így bár rajongó nem lettem (a rossz emlékeket nehéz kitörölni), de mostanra egészen megkedveltem a smarnit.
Ferenc Józseftől a magyar grízig
Az eredeti osztrák recept gazdagon tartalmaz a liszt mellett tojást, vajat, sok-sok tejet és sütőben készül, Magyarországon aztán a liszt grízzé, a vaj pedig olajjá változott, – bár Ausztriában is létezik ez a változat. Pedig ez az eredeti smarni megcsúfolása, hiszen a grízes változatot is el lehet készíteni jó alapanyagokból, illatos vajon. A gríz miatt nálunk a császármorzsát daramorzsának is hívják, a német Kaiserschmarrn név pedig egyszerűen smarnira rövidült. A császár név nem véletlen, Ferenc Józsefnek ugyanis ez volt az egyik kedvenc étele (a szintén fejedelmi, marhahúsból készülő Tafelspitz mellett).
Bár szerintem az eredeti, osztrák recept sokkal jobb, itthon sokan a grízes változatot tekintik az igazi császármorzsának, és mivel a nagymamájuk is így készítette, ehhez fűzik őket romantikus emlékek. Így volt ezzel Bezzeg Anita és Heltovics Éva is, akik régóta dédelgették azt a tervet, hogy morzsázót nyitak. Az eredeti ötlet Évától származott, aki gyerekkorában nagyon irigyelte azokat a gyerekeket, akiknek a nagymamájuk császármorzsát csomagolt az osztálykirándulásra.
Igazi Covid-vállalkozás a Császármorzsa
Éva és Anita egyébként gyerekkori barátnők, együtt jártak általános iskolába és a műszaki egyetemre is. Éva építőmérnökként dolgozott, de a Covid-járvány alatt megszűnt a munkája, amit jelnek vett. Úgy érezte, itt az idő az éles váltásra, és most lehet megvalósítani a nagy tervet: egy császármorzsázót. A 11. kerületben, egykori egyetemük környékén találtak is egy kedves sarokhelyiséget, ami bár kicsi, de pont alkalmasnak tűnt a tervük megvalósítására. És gyorsan meglett a logó is: a sejtelmesen somolygó, jóllakott kisgyerekre emlékeztető Ferenc József, ami igen hamar a morzsázó szimbóluma lett.
Bár egy saját hely régóta egyféle romantikus dologként élt a fejükben, ma már azonban érzik, hogy soha nem dolgoztak még ennyit. Kezdeti terveikben is az szerepelt, hogy az osztrák és a grízes változatot is készítik majd, és elképzelésüket azóta az élet is igazolta: mindkét változatnak ugyanannyi rajongója van. Mindkétfajta smarniból nagyjából napi 50 adag készül, mindig frissen, ropogósan, a legjobb alapanyagokból, Éváék kizárólag friss tojást és vajat használnak.
Nem könnyű műfaj, de megéri
Most már látják, ők sem egészen tudták, mire vállalkoznak, amikor császármorzsázót nyitottak, és így utólag már kezdik érteni, miért nem volt eddig ilyen itthon. A morzsa műfaja ugyanis nem egyszerű: állandó jelenlétet igényel, és nem lehet előre nagy mennyiséget legyártani. A császármorzsa ugyanis csak frissen jó, és csak úgy lesz morzsás, ha sokat kavargatják. Az osztrák változatnak is megvannak azonban a titkai: ezt ugyan sütőben sütik, de nagyon kell figyelni, hogy a tészta igazán puha, levegős legyen. Ausztriában egyébként a műfajnak több képviselője is van, Éváék is leteszteltek néhányat a nyitás előtt. És természetesen rengeteg változatot el is készítettek, hogy megtalálják a legtökéletesebb receptet.
Az eredeti tervekben jóval többféle feltét és morzsaváltozat szerepelt (például sós császármorzsa), de végül maradtak a két “eredetinél”. A sós ízekre vágyó vendégeket pedig levessel, quiche-sel és lepénnyel várják. Bár a legtöbb ember a morzsa miatt jön, quiche-ből nem tudnak annyit sütni, hogy ne fogyjon el, pedig hát az sem egy könnyű műfaj. A tésztát sütés előtt nagyon hidegre kell hűteni, hogy finom ropogós legyen.
A mostani kínálat: napi kétféle leves, a kétféle császármorzsa, szendvics és quiche – ennek különböző verziói kérhetők ebédre. Merthogy a lányok csak ebédre tartanak nyitva, és ehhez szigorúan ragaszkodnak is. A leves kis morzsával 1990, nagy morzsával 2290, quiche-sel vagy lepénnyel pedig 2090 Ft. Ha a quiche-t vagy lepényt szeretnénk kis morzsával megkóstolni, az szintén 2290 Ft-ba kerül.
A lekvárra sem lehet panasz!
Nekem morzsából az osztrák változat ízlett jobban, (említettem már a traumatikus emlékeket), de mindkettő császármorzsa nagyon finom, és nagyon sokat dob rajta az alföldi őstermelőtől választott házi lekvár. A klasszikus persze a sárgabarack, de mindenképpen próbáljátok ki birsalmalekvárral is, nekem az volt kedvencem! Imádtam a quiche-t is, illetve Éva készített egy hagyományos, borsodi burgonyás-káposztás lepényt, ami szintén isteni volt.
Annyira kedves hely lett a Császármorzsa, hogy azonnal beleszerettem. Éva és Anita úgy érzik, sikerült egy olyan rést találni, amire tényleg volt igény a városban. Nagyon sok idős ember is jár hozzájuk, akik régóta vágynak egy jó morzsára, de nem állnak neki otthon maguk elkészíteni. Már kialakult törzsközönségük van a 11. kerületben, és nagyon szeretik őket. Bár mint hangsúlyozzák, az üzleti életet még ők is csak tanulgatják, hiszen eddig teljesen mással foglalkoztak. Azt azonban kijelenthetjük, hogy az első császármorzsázó máris igazi sikertörténet, ami üzletileg is működik, bár ehhez a két tulajdonos állandó jelenléte szükséges.
Császármorzsa – 1111 Budapest, Bercsényi utca 8.
Értékelés:
- Ízek: 5
- Ár/érték arány: 5
- Kiszolgálás: 5
- Környezet/hangulat: 5
- Összpont: 5
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon!
Hozzászólások
