Lisszaboni nyaralásunk nagyon sok minden volt, csak nem előre megtervezett. Engem egy itt élő ismerősöm, Anna már régóta noszogatott, hogy látogassam meg, így egy különösen szürke és esős áprilisi napon úgy döntöttem, valahova most már muszáj elrepülni. Bár Nóri már két évvel ezelőtt kipipálta a bakancslistájáról ezt a helyet, egy percig sem habozott, mikor megkérdeztem, nincs-e kedve mégis velem tartani. Hát így indult a lisszaboni felzabáltuk!
LX Factory
Mi ez a hely?
Az Alcantarában található, eredetileg szövő- és textilgyár épülete ma már afféle művésztelepként működik, de megtalálható itt számos étterem, helyi dizájnerek üzletei, valamint a legklasszabb könyvesbolt, amiben valaha jártam. Ezenfelül hétköznap és hétvégén mindenféle kulturális és zenei eseménynek egyaránt otthont ad, így az év bármely részében is vendégeskedtek a környékén, itt nagy valószínűséggel bele lehet botlani valamilyen izgalmas programba, de már körbesétálni is abszolút élményszámba megy, így ezt véletlenül se hagyjátok ki!
Mit ettünk?
Itt aztán senki fiának a választékra panasza nem lehet, ugyanis szinte MINDEN megtalálható, ami csak szem-szájnak ingere. Legnagyobb arányban talán a mexikói konyha képviselteti magát, de van itt tapas bár, kézműves söröző mindenféle sült ételekkel, és a kor ízlésének megfelelően rengeteg vega és mentes opció is. Nekem megakadt a szemem egy vegán hamburgeren, így ennek engedve Nórival a Micro teraszán foglaltunk helyet, ahol leginkább burgerekben és poké bowlokban utaznak, de vannak kisebb ízelítők is. Ahogy már említettem, én az Indie burger mellett tettem le a voksomat.
A teljes kiőrlésű bucik között fekete babos-borsós pogácsa csücsült sült céklapürén, amit még salátával és paradicsommal támogattak meg (8.95 EUR). Nóri egy garnélás tacót kért, amiben friss paradicsomsalsa és az elmaradhatatlan guacamole tették teljessé az élményt (7.50 EUR), valamint választott még egy kisméretű burgert is. Az ő bucijának kicsit édeskés, kalácsos íze volt, a hús fűszerezése enyhén füstös, a hús medium well. A burgerek nagy részéből egyébként lehet kis méretűt is kérni, ez esetünkben 5.95 euróba került.
R. Rodrigues de Faria 103, 1300-501 Lisszabon, Portugália
Atira-te ao Rio
Mi ez a hely?
Ezt az éttermet Annáék javasolták, akiknek szinte már törzshelyévé is vált. Rengetegszer előfordult, hogy az Instára kirakott képükre kattintva azonnal rákérdeztem, hogy ez hol van, és mindig ugyanaz volt a válasz – hát az Atira-te ao Rióban (megjegyezni amúgy ezt teljességgel képtelen voltam). Ez a varázslatos, óceánparti étterem Lisszabontól délre, kb. 20-25 perces autóútra található. Ez senkinek ne szegje kedvét, ugyanis valamilyen oknál fogva a taxi itt hihetetlenül olcsó – a magyar árakhoz képest legalábbis mindenképp. Míg itthon 700 Ft-nál indul az, hogy egyáltalán beteszed a feneked a taxiba, itt ez az út 10 eurómba került, vagyis 3500 forintért mentünk közel fél órát.
Mivel az étterem közvetlenül a parton van, így autóval csak egy darabig megközelíthető, onnan további 10 percet kell sétálni, de 100%-ig megéri! A teraszról lélegzetelállító panoráma nyílik a túlpartra, valamint a 25 de Abril hídra, így ha tehetitek, naplemente környékére foglaljatok asztalt. És igen, a másik nagyon fontos, hogy foglaljatok asztalt, mert csak a szerencsén múlt, hogy nekünk enélkül is sikerült asztalhoz jutnunk!
Mit ettünk?
Az étlapjukat 3 részre tagolták. Vannak olyan helyi specialitások, amiket kisebb adagban szolgálnak fel, ezeket akkor érdemes választani, ha többen érkeztek, így semmiből nem maradtok ki. Ezenkívül vannak az egyszemélyes főételek, végül a desszertek. A barátnőm, Anna instás élményeiből kiindulva nem volt kérdés, hogy mindketten a grillezett polipot választjuk, amit tört krumplival és zöldségekkel tálalnak. Hát, nem is tudom srácok, hol kezdjem ennek a fogásnak az istenítését, de komolyan. Ettem már pár helyen polipot életemben, de azok csak messziről integetve szeretnének olyan jók lenni, mint amit itt a tányérunkra tettek.
Tökkkkkéletes állag, amihez fűszerezésben szerencsére alig tettek hozzá valamit, mert nem is kell. Így tudott igazán érvényesülni a polip saját íze, amit csak a grillezés füstössége tudott magasabb szintre vinni. A köret szintén kifogástalan, rusztikusra tört krumpli, színes, zsenge zöldségekkel, amit főleg kakukkfűvel és más zöldfűszerrel támogattak meg. Egyszerűen mennyei! Ha az a szerencse ér titeket, hogy eljuttok ide, ezzel nem lőhettek mellé! (16 EUR)
Cais do Gingal, n.º 69/70, 2800-284 Almada, Portugália
Alfama Cellar
Mi ez a hely?
Erre a csöpp kis étteremre szintén ajánlás útján találtunk, ráadásul egy köpésre volt a szállásunktól. Tulajdonosának több egysége is van egyébként Lisszabon környékén, szerencsénkre az egyik épp Alfamában. Ami különlegessé teszi a helyet az az, hogy csak és kizárólag helyi alapanyagok felhasználásával készítenek tardícionális portugál ételeket. Az étterem szíve és lelke, Joaquim szolgált ki minket, akiről állíthatom, hogy a felszolgálók LeBron-ja. Egyszerűen mindent tud az ételekről, és szívesen mesél is róluk, de nekünk azért (is) volt különösen szimpatikus, mert az első választásunkról mindenféle cécó nélkül lebeszélt, mondván, szerinte van az étlapon más, ami jobban fog ízleni, így végül rábíztuk magunkat.
Mit ettünk?
Az étlapjuk az aprócska konyhájukhoz mérten nem végtelen, de így is mindenféle finomság akad rajta, valamint a falon naponta változik a kínálat attól függően, hogy mit találnak aznap a piacon. Kezdésnek kértünk egy hallevest és egy cékla gazpachót. A hallevesnek – azon kívűl, hogy meleg – semmi köze nincs a mi halászlénkhez, így aki hasonló élményre vágyik, az csalódni fog. Nórinak elsőre nem tetszett az illata, az íze viszont annál inkább. Többféle, kisebb tengeri haldarab van benne, így mivel a leve is inkább krémes, mint híg, baromira laktató és kicsit pikáns. (4.90 EUR) A cékla gazpacho ezzel szemben egy hideg és fantasztikusan hűsítő fogás. Nem turmixolták teljesen homogén állagúra, inkább rusztikusan darabos maradt, a háttérben pedig finoman, de határozottan érződik a hozzáadott menta.
Nekem eszembe nem jutna ezt az alapvetően inkább őszi/téli zöldséget ebben a formában, pláne hidegen tálalni, de hát ezért sincs sikeres éttermem a portugál fővárosban. 😀 Bármilyen furán is hangzik, adjatok neki egy esélyt, mert zseni! (5 EUR). Ezek (és természetesen egy jó üveg bor) után már jobbnak láttunk megfelezni egy főételt, semmint kettőt rendelni. Szintén Joaquim ajánlására rendeltünk egy ‘cataplana de peixe gambas’-t a tábláról. Képzeljétek el a lecsó és a paella, szülők által nem támogatott házasságát, és akkor nagyjából megvan, hogy mit ettünk. Nekem ez kevésbé ízlett a többihez képest, Nóri viszont imádta. Volt benne mindenféle hal és tengeri ketyere. A fűszerekkel csínján bántak, hogy inkább ezeken legyen a hangsúly, viszont a hozzáadott paradicsomtól és paprikától kapott egy frankó, tunkolható, szaftos alapot. (11.50 EUR)
Rua dos Remédios 127-131, 1100-445 Lisszabon, Portugália
Time Out Market
Mi ez a hely?
A Time Out eredetileg egy magazin volt, amit az 1960-as években alapítottak, mára azonban nemzetközi cégcsoporttá nőtte ki magát. Foglalkoznak többek között utazási magazinokkal és könyvekkel is, valamint világszerte több nagyvárosban üzemeltetnek helyi és nemzetközi konyhát is felvonultató piacokat. Az első épp Lisszabonban nyitotta meg kapuit 2014-ben, azóta 5 hasonló található Amerika-szerte, egy Dubai-ban és még további két európai egység nyitását tervezik. Az itteni piacon 35 kiosk található, valamint 5 Michelin-csillagos séf kitelepülése.
Mit ettünk?
Nóri ódákat zengett két évvel ezelőtti látogatásáról Marlene Vieira séf kitelepülésénél, így most is afelé vettük az irányt. A kínálat egyébként úgy tűnt, hogy szinte semmit nem változott, de hát győztes csapaton nem is érdemes. Kértünk tehát a már egyszer bizonyított tőkehal rizottóból (12.90 EUR), valamint egy megunhatatlan grillezett polipot, és ezeket feleztük meg egymás között. Én nem tudom, hogy mit csinálnak ezek a portugálok a polippal, de valami eszméletlenül jól készítik.
Nyilván sokat segít, hogy nem kell érte messzire menni, de az még akkor sem elég mindenhez. Bárhogy is van, ha erre tévedtek, itt (sem) fogtok benne csalódni, egyszerűen TÖ-KÉ-LE-TES. A rizottót meg hát, hol is kezdjem… Maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül emlegeti Nóri 2 éve, valószínűleg én is fogom. Krémes, a parmezántól meg a haltól kellemesen sós, egyszerűen nem lehet belekötni, ráadásul nem kis adag, így kétlem, hogy egy jó pastel de nata-n kívül ezután még bárki másra vágyna.
Av. 24 de Julho 49, 1200-479 Lisszabon, Portugália
Bár nekünk a híres lisszaboni éjszakák a korlátozások miatt most kimaradtak, én a magam részéről egy percig nem bánom, mert másnaposság helyett volt időnk keresztül-kasul bejárni a környéket, és felfedezni a legklasszabb helyeket, ahonnan rengeteg csodálatos élményt (na meg persze sajtot) is magammal hoztam. Az, hogy ezt Nórival közösen sikerült egy totálisan spontán nyaralással körítve megtenni, csak citromkrém a mi kis pastel de natánkon.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!