BrutálisadagmátraiborzaskaaDuna-parton:aVakVarjúCsónakházbanjártunk

Nap mint nap új trendek jelennek meg a gasztronómiában, amik ideig-óráig felkapottá válhatnak, és senki sem szeretne lemaradni. Sokszor azonban a sok új inger és a rengeteg gyors változás hiányérzetet szül. Ezt a hiányérzetet hivatott betölteni a nosztalgikus ízekkel és a magas fokú minőséggel operáló VakVarjú Csónakház. 

Egy varjú nem csinál nyarat

Budapesten összesen hat helyszínre fészkelte be magát a VakVarjú, ám Semsei Rudolf tulajdonos, Szabó Róbert üzletvezető és Prauda László konyhafőnök nem győzi hangsúlyozni, hogy a VakVarjú-család nem egy franchise. A cél egyértelműen a törzsvendégépítés: Rudi szeretné, ha mindenkinek lenne „egy saját VakVarjúja” – egy hely, ahová rendszeresen visszajár.

Ennek mentén alakult ki az a koncepció is, amely szerint az ételek nagyjából negyede minden VakVarjúban azonos, a fennmaradó rész viszont az adott hely vendégkörének igényeire reagál. Az étlapot félévente frissítik, de háromhetente változó séfajánlattal is készülnek azoknak, akik szeretnek újdonságokat kipróbálni. 

Duna-part, csónakhangulat és őszinte vendégszeretet

A VakVarjú Csónakház már első pillantásra hívogató: a Duna-part ezen szakaszán egy gyönyörű sétányt alakítottak ki, az épület pedig kívül-belül hozza azt a hangulatot, amit egy csónakházra gondolva elképzelünk. Az épület műemlék jellege megmaradt, a belső tér pedig tele van apró részletekkel, amiket a szemfülesebbek könnyen kiszúrhatnak: hajózási kellékek, félbevágott csónakok, mindenfelé elrejtett hajós és vakvarjús dekoráció.

Minden láthatóan gondosan karbantartott, a tisztaságra egy rossz szavunk sem lehet. A fogadtatás kifejezetten barátságos – ottlétünk alatt végig az az érzésem volt, mintha régi jó barátokhoz érkeztünk volna, akiknél addig maradunk, amíg csak jólesik. Az étterem egyébként akár 250 fő befogadására is alkalmas, minden este élő zene szól, és rendezvényekhez egy kisebb, illetve egy nagyobb különtermet is kialakítottak. 

Magyar ízek, modern gondolkodás

Az árazás és a kínálat kialakításakor figyelembe kellett venni a lokációt is. Hiába a lehengerlő Duna-part, mégiscsak egy külső városrészről beszélünk. A fő vendégkör magyarokból áll, akik az otthonos ízeket keresik. Prauda László konyhafőnök szerint ez egyáltalán nem korlát, sőt: komoly kreatív kihívás. A cél az, hogy a ma elérhető legjobb alapanyagokkal és modern konyhatechnológiával készüljenek el azok a hagyományos fogások, amelyekhez sokan érzelmileg is kötődnek.

Letisztult előételek kiváló alapanyagokból 

A VakVarjú csippentéssel kezdtük a kóstoltást – az erdélyi padlizsánkrém, a tökmagolajos zsendice és a füstölt paprikás körözött házi focacciával érkezik, és tökéletes ráhangolódás volt az estére. A zsendice egy túrószerű tejkészítmény, ami lágy állaga miatt kicsit nehezen kenhető, de az íze rögtön kárpótol ezért. Említést érdemel még egy igazi klasszikus, ami vasárnaponként szinte ipari mennyiségben fogy: a kemencében sült velős csont zöldfűszeres morzsával, pirítóssal és savanyított lila hagymával. 

Az est egyik legnagyobb meglepetése egyértelműen a gombaconsommé volt szarvasgombás-ricottás raviolival és shimeji gombával. Tökéletesen tiszta, aranybarna leves, tele minden apró aromával, amiért a gombát szeretjük. László elárulta, hogy a fazekat egészen félig megtöltik gombákkal, majd az alapanyagok nyolc órán át főnek, hogy a legalább négyféle gomba íze ilyen koncentráltan jelenjen meg. A két darab ravioli számomra pont elegendő volt, gombából talán még elbírtam volna pár szemet, azt a hihetetlen levet pedig pohárszám tudnám inni.

Főételek, amikre emlékezni fogunk

Miután a beszélgetés során többször is szóba került, nem hagyhattam ki a mátrai borzaskát rizibizivel, tejfölhabbal és Gruyère sajttal. Ez az étel méretében is meglepett, hiszen akkora hússzelet nézett vissza rám a tányérról, hogy kétszer is meggondoltam, el fogok-e bírni vele. A hús–bunda arány tökéletes, a bunda pont annyira ropogós, hogy ne száradjon ki. A rizibizi nekem picit sótlan volt, de kétségtelenül jól működik köretként, nem véletlen, hogy sokak kedvence.

A teljesség igénye nélkül, még a főételek csónakjában maradva: László séf egyik személyes kedvence, a színes borskéregben sült borjúgerinc kápiapaprikakrémmel és ropogós dödöllével magabiztos főétel, ahogy a lávakövön sült fogasfilé is skordáliával és fetás szőlősalátával is. A fogas hozta a kötelezőt, a köret viszont igazi újdonság volt számomra. A skordália a görögök „krumplipüréje” olívaolajjal, fokhagymával és egy kevés ecettel – már önmagában izgalmas, a saláta pedig olívabogyóval, fetával és helyben töppesztett szőlővel teszi fel az i-re a pontot. 

A grillezett füstölt tehéngomolya fügechutney-val és citrusos zöldsalátával jól példázza a VakVarjú egyik nagy erősségét: a kisebb gazdaságokkal való együttműködést. A kistermelői sajt legnagyobb előnye, hogy nem gumis, nem nyikorog a fog alatt, van tartása és igazi, házias füstös íze. 

Ütős, nosztalgikus desszertek, amiknek érdemes együtt nekilátni

Desszertfronton a VarjúMama aranygaluskája vaníliasodóval és a túrógombóc puszedlis tejföllel is feleleveníti az erős érzelmi kötődést. Az aranygaluska sós karamellával egészült ki, és László séf nem állt meg a névnél: a tányér közepén ragyog a „24 karátos” arany dió.

A túrógombócnál éreztem leginkább, hogy az adagok hatalmasak. Ezek a desszertek azok a fajták, amik egy tartalmas leves után elfogyasztva teljes értékűvé teszik az étkezést – érdemes megosztani őket. A tejföl mennyisége bőséges, a morzsában pedig volt egy nagyon nosztalgikus, gáztepsis íz, amit legtöbbször a nagymamák süteményei rejtenek magukban.

A VakVarjú Csónakházban mindenkire gondolnak – de tényleg

Rudi szemlélete szerint, ha egy társaság egyetlen tagja sem talál magának megfelelő ételt, akkor az egész asztalt elveszítették. Ennek megfelelően a húsos fogások mellett vegetáriánus és vegán opciók is elérhetők. A családosokra is gondoltak: van gyereksarok, és külön személyzet figyel a legkisebbekre, amíg a szülők nyugodtan vacsoráznak. Ez a megoldás Rudi személyes tapasztalatából született. Elmondta, hogy négy gyermek mellett nem mindig olyan egyszerű mulatság étterembe járni, a vendégeinek pedig úgy szeretne segíteni, ahogy csak tud.

Hogyan indultunk haza a VakVarjú Csónakházból?

Teli hassal és mosolyogva. Az étlapról nehéz választani, mert szinte mindent megkóstolna az ember. Ritkán fordul elő velem, hogy nem tudok egyértelműen kizárni fogásokat – itt ez nem sikerült, ami egyértelműen a tudatos menütervezés jele.

A VakVarjú Csónakház egyetlen „gyengesége”, ami egyben erőssége is, az elhelyezkedése. Tömegközlekedéssel 12-16 perc séta a legközelebbi megállótól, ezért sokan autóval érkeznek. Erre válaszul a bor- és italkínálatot alkoholmentes alternatívákkal egészítették ki: saját tervezésű tonik, kóla és mangós üdítő is kóstolható, de leginkább az alkoholmentes gin-tonik és az egyéb mentes koktélok és spritzek a népszerűek.

Cím: 1203 Budapest, Vízisport u. 12-18.