Miért olyan fontos ez?
Felnőttként most vegyél valamilyen darabos és valamilyen pépes ételt a kezedbe. Ülj fel egy bárszékre, lógasd le a lábaidat az evés egész ideje alatt, a pult legyen a mellkasod magasságában, és etessen egy másik felnőtt. Milyen érzés?
A másik feladat: ugyanezekkel az ételekkel dőlj hátra félig fekvő, megdöntött pozícióba, szíjazd be magad, hogy ne tudj előredőlni, a lábaid szintén lógjanak, és etessen egy másik felnőtt. Próbálj meg köhögni. Próbálj meg úgy nyelni, hogy a fejed közben hátrabiccented.
Nos, tudom, hogy kellemetlen, hiszen a testünk stabilitása fontos evés közben. A babák, kisgyermekek számára ugyanilyen fontos!
Nézzük meg a különbséget!
Az 1. képen a baba hátradöntve, beszíjazva, az anyukája a kezét is lefogja, a feje hátrabiccentve. A szemkontaktus azért megvan. Itt a baba passzív résztvevő, szó szerint „etetik”. Semmilyen kapcsolata nincs az étellel, csak a száján belül, ott is kényelmetlen módon, befolyása sincs az evésre. Anyukája biztosan a kanállal törölgeti a szája körüli részt, amikor maszatos lesz, így sajnos megakasztja az evésben, hiszen ilyenkor reflexszerűen kinyílik a szája.
A 2. képen a baba a családi asztalnál ül, ugyan nem megfelelő kanállal, de önmagának szabályozza, hogy mennyit és milyen ütemben eszik, kényelmesen ki tud fordulni, ha picit öklendezik, a stabil talptámasz miatt ügyesebb lesz, és nagyon aktív résztvevő, szoros kapcsolatban van az étellel – rengeteget tanul. Egy sor szenzoros inger éri: tapint, érzi a hőmérsékletet és textúrát, látja az étel színét, érzi az illatát, finommotorikája fejlődik, és figyeli a felnőtte(ke)t.
A helyes pozíció egészséges gyerkőcöknek:
- A talp egésze stabil támasztékon van.
- A térd be van hajlítva.
- A medence előrebillen, nem hátra. Nincs kagylóülés, süppedés!
- A törzs és a fej-nyak régió stabil, megtartott.
- Az asztallap/tálca a köldök feletti/mellkas alatti magasságban van.
- A gyermek rá tud könyökölni az asztalra, ha akar.
- El tud fordulni, ha akar.
- Fel tud állni, ha akar (hiszen ott a lábtámasz, nem hagyjuk egy másodpercre sem magára!).
Alkalmatlan etetőszékek?
Véleményem szerint az etetőszékek 98%-a nem alkalmas az önálló, élménydús evési pozíció beállítására. A lábtartót – ha van egyáltalán – a picik általában el sem érik (emlékszel, így lehetetlen stabilan enni!). A tálca nincs jó magasságban. Szíjak, drabális, magas eszközök. Gyerekszéket használjunk az első pillanattól: olyat, amely a gyermek magassága szerint állítható lesz, minden életkorban. Ezenkívül az állítható gyermekszékek lábtartó része biztosítja a kisebbek számára az önállóságot is: ha a gyerkőc már 1 év feletti és simán futkos, lépcsőzik, a lábtartóra is rá tud állni, felmászik egyedül a székbe, és le is száll onnan, ha akar. Egy kis lépcsőként funkcionál, és nem borul fel a szék ekkor sem.
Mi van a babákkal?
Hatalmas különbség van egy 6 hónapos és egy 2 éves gyermek evésében. A pozíciójuk nagyrészt egyezik, hiszen a stabilitás biztosítja a finommotorikus készségeket. A megfelelő székekhez kapható huzat, és amíg pici a gyermek, biztonsági szett is, ami tartja őt.
Állítsuk be a gyermekszéket!
A szék huzata mögött extra segítséget szoktunk adni, hogy ne a baba gerince viselje a terhelést, hiszen idő előtt tilos ültetni a kicsiket. Feltekert konyharuha / kis törülköző és szivacsok kellenek a huzat mögé erősítve (apának tutira van stabil ragasztószalagja). Rakhatunk a gerinc két oldalához, a térdek alá, a popsi alá, a medencéhez, ha kell, a csípő két oldalához stb. Ezután jöhet rá a huzat.
A kicsi térde lehet, hogy kezdetben nem ér az ülőrész végéig. Sőt, lehet, hogy a baba nem kész az önálló pozícióra, esetleg volt koraszülött, vagy korábban kezdték meg a táplálását – ezekben az esetekben a babát ölben etessük, amíg meg nem erősödik. Nyugi, ez csak pár hét általában! Semmiképpen se az etetőszékben vagy pihenőszékben hátradöntve, autósülésben pedig főleg ne! Ha így etetnénk, esélye sem lenne megtapasztalni, hogy a nyelés nem kellemetlen!
TIPP: szemmagasságból etessük a babát (ha pürét fogyaszt még). A hozzátáplálás legelején még nem feltétlen kell a széket a családi asztalhoz fordítani. Én azt javaslom, hogy azért előbb-utóbb próbáljuk meg átadni neki a kanalat, ebben a pózban, a megfelelő eszközzel ügyes lesz, ha hagyjuk gyakorolni! Ugyanígy kulcsfontosságú a stabil póz és az önálló evés a darabos ételt evő babáknál is!
A 3. kép tökéletesen bemutatja az optimális pozíciót a baba részéről. Igaz, egy ekkora gyereket általában azért nem pürével etetnek, de most ne is az anyát nézzük, hanem a kicsit! ☺ Így oda is tolhatjuk őt a családi asztalhoz.
Miért jó ez?
A stabil evési pozícióban a baba tovább fog a popsiján maradni, és csak az evésre kell figyelnie, nem arra, hogy kényelmetlen, kellemetlen számára a pozíció. Most tanul nyelni, rágni, harapni, ez éppen elég neki! A családi asztalnál ülve rengeteg dolgot tanul, hiszen figyeli anyát, apát, részt vesz a családi interakciókban.
A gyermek ugyanazokat az ételeket látja, szagolja, és néha meg is kóstolja, amit a család többi tagja fogyaszt. A tudomány szerint a különféle ételek korai expozíciója segít a gyerekeknek egészséges, boldog étkezőkké válni. És mi más lehetne a cél, mint hogy ügyes, önállóan evő gyerkőcünk legyen.
Ha tetszett a cikk, akkor nézzetek szét az SK KIDS rovatunkban, vagy csatlakozzatok a Gyerekmenü Facebook-csoportunkhoz, csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
