Mi evészavar, és mi nem?
Különféle kifejezések és kritériumok vannak az egészséges, válogatós evőtől az evészavarig, egyfajta spektrumként tekinthetünk erre.
A hazai ajánlás szerint: „Evészavar: a tágabb értelemben vett evésmagatartás (étrend, testsúlyhoz való hozzáállás, testsúlyszabályozó viselkedés) zavarával járó tünetegyüttes. A zavar elég súlyos ahhoz, hogy funkcióromlást okozzon a testi és/vagy a lelki egészségben, a társas viselkedésben, a személy jóllétében.” (Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a gyermek- és serdülőkori evészavarok ellátásáról)
Nem minden evésprobléma evészavar tehát, viszont létezik rengeteg evéssel összefüggő probléma, legyen az a normál válogatós fázis, a gyarapodási képtelenség, az orvosi problémák miatti evésgondok, a neofóbia, az ARFID (ennek a valódi evészavarnak már pici korban is látható jelei vannak), a diszfágia, a rumináció, stb.
A normál válogatós fázis rengeteg gyereknél megfigyelhető 2-3 éves kor körül. Az új ételektől való félelem, kombinálva a függetlenedéssel és a fokozódó ízérzékeléssel, mind összeadódnak ebben az időszakban. Ezek a gyerekek bármilyen beavatkozás nélkül is jól vannak, elmúlik ez az időszak, ha a szülő jól reagál. A válogatós gyerkőcök annak ellenére, hogy bizonyos ételeket néha elutasítanak (egyszer igen, egyszer nem), fenn tudják tartani a tápanyagellátottságukat. A stressz azonban jelen lehet a szülőknél, ez viszont krónikussá teheti ezt a fázist.
Mitől alakulhatnak ki gyermekkori evésproblémák?
Rengeteg okuk lehet, de általában több tényező együttállását látjuk, ezek:
- túlzott anyai aggódás vagy nem megfelelő reagálás, segítség hiánya a szakemberektől,
- az anya és az apa nem ért egyet a táplálásban, valamelyikük kényszert/zsarolást, akár erőszakkal megtömést alkalmaz a gyermeknél (ez a bölcsiben/oviban is előfordulhat),
- a darabos ételek bevezetésének késleltetése/elmaradása,
- szenzoros feldolgozási nehézségek,
- orvosi indokok, illetve korábbi rossz, traumatikus, fájdalmas emlékek az evéssel/nyeléssel kapcsolatban (pl. gyakori öklendezés, hányás, szondatáplálás, légzési problémák, emésztőrendszeri gondok, reflux, allergiák, szívproblémék, intubáció, NICU, craniofaciális rendellenességek, Down-szindróma, veleszületett fejlődési zavarok, szájpadhasadék, ajak eltérések, stb.),
- növekedési problémák,
- viselkedészavarok,
- autizmus spektrumzavar, stb.
Mikor kell segítséget kérni a nem jól evő gyermeknél?
Az alábbiak közül bármelyiknél:
- 1,5-2 éves kor alatt általában van konkrét oka a gyermek evéssel kapcsolatos problémájának, amely ilyenkor még nem a normál válogatós időszakba esik. Mindenképp kérjünk segítséget, ha a gyermek ebben az időszakban problémásan eszik. Ekkor lehet akár regulációs zavar is, amely szülő-csecsemő kapcsolati elcsúszás miatti reakció a babától, például az evés elutasításában megnyilvánulva.
- rendszeres öklendezés,
- „furcsa” a szülőnek a gyermek evése: nyelés, harapás, állkapocsmozgás, rágásprobléma (orális diszfunkciók),
- 10-20 ételt fogad el a gyermek összesen,
- 1 vagy több ételcsoport konstans visszautasítása (pl. pürék, darabos ételek, húsok, zöldségek, piros ételek, stb.),
- a gyermek evés előtt/közben furcsán viselkedik: stresszes, szorong, sír, elkerül, öklendezik, köhög, fullad vagy hányás jelentkezik,
- ha ez mindennapos problémát okoz akár a szülőnek, akár a gyermeknek,
- ha a súly- és hossznövekedésre is hatással van,
- ha nem eszik a gyermek, és korábban a szopással is probléma volt (pl. szájüregi eltérések),
- ha a gyermek nem tud áttérni a darabos étkezésre,
- ha folyamatosan kiköpi az ételt,
- ha sokszor a szájában tartogatja az ételt,
- ha bizonyos textúrákat kerül,
- ha környezetének ez problémát okoz (pl. soha nem eszik az oviban),
- ha a folyadék kicsorog a szájából, túlzottan nyálzik a fogzási időszakon kívül is,
- ha a gyermek menekül az evési helyzet elől,
- ha csak figyelemeltereléssel eszik/etethető,
- ha nem tud önállóan enni 1 éves kora után sem.
Miért fontos azonosítani, és kezelni az evésproblémákat?
Gyermekkorban a növekedés rohamos, és ha egy gyermek valamiért nem jut elég tápanyaghoz, vagy visszautasít ételeket, annak akár visszafordíthatatlan következményei lehetnek: alultápláltság, növekedés tartós károsodása, káros pszichoszociális fejlődés, korlátozott lehetőségek a társadalmi életre, szorongás, kognitív fejlődési rendellenesség, viselkedési problémák, stb. Sajnos nem mindegyik zavar nőhető ki, szakmai segítség nélkül súlyossá válhat a helyzet, egyre szűkülhet az elfogadott ételek köre.
Hogyan zajlik az evésproblémák kezelése?
Ha evészavarról beszélünk, akkor a pszichiátriai vizsgálat elengedhetetlen. Ehhez gyermekpszichiáter szükséges, ha nem elérhető, akkor háziorvos, gyermekgyógyász és pszichológus közreműködésével valósulhat meg.
Az összes evéssel kapcsolatos zavarnál csapatmunkában dolgozunk. Attól függnek ennek tagjai, hogy a gyermek milyen nehézségekkel küzd. A legfontosabb a csapatban maga a gyermek és a család. Ezt támogatja a szakembercsoport, legyen az pszichológus, gyermekgyógyász, gyógypedagógus, nyelésterapeuta, dietetikus, gyermek-gasztroenterológus, helyzettől függően.
A gyerekeknél részletesen átnézzük az anamnézist, egészen a fogantatástól kezdve, az orvosi leleteket, ha kell, vizsgálatokat kérünk, megnézzük a gyermek tápláltsági állapotát, megnézzük, hogy a családban hogyan történik az étkezés. Hogyan élnek, milyenek a szokások, rutinok, milyen szabályok vannak. Evésvizsgálat alatt a gyermeket is figyeljük, hogyan eszik, hogyan ül, viselkedik, stb.
Nagyon sokszor látom, hogy triviális dolgok okozzák a gondot: nem jól ül a gyermek, vagy nem mernek a szülők neki darabos ételt adni, így nincs vele gyakorlata, vagy be van öltöztetve nagykabátba, alig ér az ételhez, nem hagyják önállóan enni, rossz kanalat használ, stb.
A család motivációját is nézzük, vajon miért pont most fordulnak segítséghez, mit várnak. Sokszor sajnos azt, hogy „megjavítsuk a gyereket”, de nem ez történik, mi a környezetet változtatjuk meg, hogy az evés élvezetes (és kihívásoktól mentes) legyen.
A családban és az oviban/bölcsiben leszögezzük, hogy
- a gyermeknek nem kell semmit megkóstolnia, megnyalnia, ha nem akar,
- nem erőszakoskodunk, zsarolunk, büntetünk étellel,
- a gyermeknek nem kell megennie mindent, ami a tányérján van,
- sokat játsszanak, a gyermekek szerezzenek élményeket az ételekkel kapcsolatban a tányéron kívül is,
- nem hagyjuk éhezni a gyermeket, ha nem kéri, amit kínálunk neki, biztosítunk neki olyan ételt, amit szeret,
- az evés a napi rutin része, nem pedig egész nap csipegetünk.
A kezelés vagy terápia hosszú is lehet, problémától függően. Játszunk a kicsikkel, és megtanítjuk nekik, hogy a ketchup nem harap, hanem jó móka vele festeni az ujjacskáikkal. A kíváncsiság, a játék így segít a gyerekek szorongását csökkenteni, és át tudnak lépni a félelmeiken.
Összegezve: Egy jól fejlődő, 3 éves kisgyermek, ha néha nem kéri a zöldborsót, az nem gond. Ha már nem tudja megenni a zöldborsót, sír tőle, esetleg fél, és azért, mert zöld, sosem eszi meg, vagy mivel zöldség, sosem eszi meg, az már probléma. A súlyfejlődési zavar nem mindig kórjelző, hiszen rengeteg szelektív evő gyermek a magas szénhidráttartalmú ételeket szereti (pl. keksz, chips, süti, kenyér), így nem lesz feltétlen sovány. Ha úgy érezzük, gond van, kérjünk segítséget!
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Források:
Hozzászólások
