Ültetünk, öntözünk, szüretelünk
Hogy kerül raklap a tetőteraszra?
A stúdiónk mellett van egy verőfényes tetőterasz, amit eddig csak grillezéshez használtunk, de tökéletesnek ígérkezik a városi kertészkedéshez is. Nekünk mázlink volt, egy ismerős raklapokkal foglalkozó cégtől szereztünk pár raklapmagasítót és raklapot (120×80 cm), amikből magaságyásokat barkácsoltunk. Ezeknek a magasítóknak az az előnye, hogy pikk-pakk össze lehet őket dobni, de persze deszkából sem nagy ördöngősség keretet szögelni. Hat ágyást készítettünk, egyet három darab raklapmagasítóból raktunk össze, öt ágyáshoz pedig kettő-kettő raklapmagasítót rögzítettünk egymásra. Ezekbe kertészetben kapható általános föld és növényi komposzt (3:1) keverékét töltöttük.
Az emelt ágyásnak még kerti körülmények között is rengeteg előnye van, hiszen amellett, hogy így kis területen sok növényt termeszthetünk, a gondozása is kényelmesebb, egyszerűbb, és a benne keletkező hő miatt a termesztett növények sokkal gyorsabban fejlődnek. Plusz, ami az egyik legfontosabb, hogy a felhasznált termőföld összetételét –a szabadföldi termesztéssel ellentétben- itt mi biztosítjuk, és így egy csomó, a szabadföldben élő kártevőt ki tudunk iktatni a buliból.
“Kemény ágy, puha takaró és egy fazék.”
Egy tapasztalt kertésztől hallottuk ezt nemrég, és mennyire igaza volt! A magok kicsírázásának alapja, hogy a magágy kemény legyen, a földet, amit rálapátolunk viszont nem kell ledöngölni. Ezt otthoni körülmények között a legegyszerűbben egy nagy lábassal tudjátok megoldani: miután beleöntöttük az ágyásba a földet, a fazék füleit fogva erősen lenyomkodjuk azt. Ha jól csináltuk, 5-10 cm-rel alacsonyabb lesz a talajszint, mint korábban. Ezt pótoljuk egy újabb adag földdel, és újra lenyomkodjuk. Ezután csekkoljuk le, hogy a talajfelszín egyenletes legyen és az ágyás minden részén azonos magasságig érjen a föld. A következő képeken ezeket a mozzanatokat láthatjátok!
Az elkészült melegágyba, azaz üveggel vagy fóliával letakart térbe egyébként előbb el lehet vetni a zöldségféléket, fűszernövényeket (február, március), míg a hidegágyba vetéssel -amit csak a nap melege fűt-, várnunk kell áprilisig. De a mini üvegházak nem csak arra szolgálnak, hogy hamarabb vethess, hiszen az első pár napban pont olyan mikroklímát biztosítanak a magok számára, amire a gyors és megfelelő csírázáshoz szükségük van.
Most jön a tudományos rész 🙂
Hallottatok már arról, hogy a különböző növények kölcsönösen védhetik, erősíthetik egymást? Segíthetik a beporzást, megóvhatják egymást a széltől, árnyékot adhatnak a társaiknak, csökkenthetik a kártevők és kórokozók okozta pusztítást, így egy rakás bosszúságtól óvhatnak meg minket is.
Mariann elmondta nekünk, hogy a zöldségek közé ültetett fűszernövények, dísznövények az illatos virágaikkal vonzzák a mézelőket, így segítve a terméskötődést. A burgonya, a paradicsom, a paprika vagy a cukkini mellé ültetett bazsalikom kedvelt a beporzó rovarok körében. A nehezebben csírázó zöldségfélék, például a sárgarépa magok csírázását segítik a kaporban levő anyagok, így érdemes egymás mellé ültetni őket. A fokhagyma sok kórokozót távol tart, a paradicsom és a sárgarépa mellé kifejezetten ajánlott. A borsikafű elriasztja a tetveket a babféléktől.
Ezt vetettük mi!
Miután megvan a megfelelő magágy, összeültünk és megszakértettük, melyik zöldséget, fűszernövényt, milyen mélyen kell elvetni. Hogy hány magot vetünk egy helyre, attól függ, milyen növényről van szó, de általában 3-4 mag az ideális. Vetés előtt hatásos lehet, ha a magokat egy órára vízbe áztatjuk. Mi sorba vetettük el a növénymagokat, ügyelve a megfelelő sor- és tőtávolságokra. A magokra rászórtuk az adott földmennyiséget és alaposan meglocsoltuk őket kézi permetezővel. A csírázás idejére egész napra lefedjük őket üveglapokkal. Mikor majd előbújnak a kis növények, már csak éjszakára fogjuk letakarni őket az üveglapokkal, míg el nem érik a 10-15 cm-es méretet.
A burgonyáknak készített, három raklapmagasítóból álló magaságyba két sor burgonya került. Mi a Chérie nevű krumplifajtát választottuk. Egyébként gyakorlatilag minden krumpli alkalmas a célra, annyi fontos, hogy legyen kicsírázva, de szerencsére tavasszal szinte csak ilyet találni. A sortávolság itt 40 cm lett, a burgonyákat mi újkrumplinak tervezzük, ezért 30 cm-re vetettük egymástól, tehát egy sorban 3 bokorra számítunk (ha valaki csak ősszel szedné fel, akkor érdemes 50-60 cm-es sortávolságban termeszteni). A magaságyat feltöltöttük 20 cm magasságban földdel, elhelyeztük a krumplikat és kb. 10 cm földdel betakartuk.
A magaságyat feltöltöttük 20 cm magasságban földdel, kiástuk a burgonyáknak a helyet, belerakosgattuk őket szemenként a mélyedésekbe, majd kb. 10 cm földdel betakartuk.
A második ágyásba tépősalátát és zsályát ültettünk. A zsálya került középre, egyik oldalára egy sor salátát vetettünk, itt a 3-4 magot 15 cm-es tőtávolságban szórtuk 0,5 cm mélyen.
A zsályát 1,5 cm mélyen vetettük 10 centinként. A zsálya másik oldalán bébi salátákat termesztünk, ami azt jelenti, hogy egy 120×20 cm-es területre jó sok salátamagot elszórtunk, és az a terv, hogy ezeket 4-5 centis koruktól fogjuk folyamatosan szüretelni.
A harmadik ágyásba sárgarépa, kapor és fokhagyma édes hármasa kapott helyet. A sárgarépánál és a fokhagymánál a tőtávolság 10 cm, a kapornál 20. A répát 0,5 cm mélyre vetettük, mindenhova 4-5 szem magot, a kaporból 2-3 magot, 1 cm mélyen. A fokhagymagerezdeket úgy dugtuk el, hogy a tetejük 2 cm mélyre került a föld alá.
A negyedik ágyásban a cukkinié lett a főszerep, mellé került egy sor bab és egy sor borsika vagy más néven csombor, melyeket 0,5 cm mélyen ültettünk el. A cukkiniből 2-2 magot vetettünk el 2 cm mélyen.
Az ötödik emelt ágyásba került a cukorborsó és a spárgatök. A tökféléknek elég nagy a helyigénye, ezért ebből csak 2-2 magot vetettünk (5 cm mélyen) az ágyás közepén, az ágyás egyik szélére került egy sor cukorborsó, amit 3 cm mélyen 5 centinként vetettünk el, a másik oldalon a salátához hasonlóan jártunk el: véletlenszerűen elszórtunk jó sok borsószemet, ezeknek a zsenge hajtásait fogjuk megenni.
Az utolsóba jött a paradicsom és a bazsalikom, mert nemcsak a tányéron imádják egymás társaságát. A paradicsomot palántaként ültettük el, 30-40 cm távolságot érdemes két palánta között hagyni. Nem folytonnövő (determinált) fajtát választottunk, ez inkább rávehető a bokrosodásra. Két sor bazsalikomot vetettünk 0,5 cm mélyen, már alig várom, hogy szedhessük. A bazsalikomok közé pedig három paradicsom palántát ültettünk.
Két kisebb ágyásba (80×60 cm) pedig az egyik nagy kedvencemet, 5-5 jalapeno paprikát vetettünk, 1 cm mélyen. Itt a magokat fél napra vízbe áztattuk, hogy könnyebben csírázzanak, illetve az első két hétben üveglappal letakartuk az ágyásokat.
Mariann tippje: Csalántea a növényeidnek
Tavasszal sokan a csalánteára esküsznek (tisztítókúra, fogyókúra, allergia), de itt az idő, hogy ne csak magunkra, hanem a növényeinkre is gondoljunk, hiszen a csalánlevet nagyra fogják értékelni. A fiatal növények számára, olyan mint egy immunerősítő kezelés, segíti a fejlődésüket, jobb kondit biztosít nekik.
A nagyobb növényekre permetezve megvastagszik a bőrszövetük, így ellenállóbbak lesznek a kártevőkkel, időjárással szemben. A salátafélékre, spenótra, sóskára van legjobb hatással, a gyökérzöldségekre viszont ne öntsünk belőle. Ezt a lötyit, Apu kreálta, méghozzá úgy, hogy kb. 1 kiló friss csalánt felöntött vízzel (4-5 l) és hagyta 10 napon át erjedni a szabadban.
Ezután leszűrte és felöntötte ötszörös mennyiségű vízzel. A vetés előtt is permeteztünk a talajra belőle, és a későbbiekben is teszteljük majd, hogy valóban sokat dob-e a növények állapotán.