Félresikerültborsólevestőlavilágsikerűgasztroblogig–ígyhódítottamegamagyarízekrajongóinakszívétAnnamária

Aki valaha próbált már meg rákeresni a magyar konyha remekeire angolul, az bizonyára találkozott Török Annamária oldalával. Az Annamaria’s Kitchen felületén egymás alatt sorakoznak az igazi, házias magyar fogások a palóclevestől a tepertős pogácsáig, az ínycsiklandó fotókhoz pedig részletes angol nyelvű leírás is tartozik. Elsőre talán meglepőnek tűnhet, de elég csak belegondolni: míg a tradicionális gulyás, lángos vagy pacalpörkölt itthon szinte minden családi recepttárban fellelhető, a külföldi érdeklődőknek kincset ér egy-egy ilyen virtuális receptkártya. 

Elrontott borsólevesből lett a specialitása 

Nem véletlen, hogy az öt éve indult Facebook-oldalt ma már több mint 134 ezren követik. Annamária több platformon is jelen van, és a The Tastes of Hungary (Magyarország ízei) című szakácskönyv-sorozatának hatodik – klasszikus magyar desszerteket felvonultató – kötete októberben jelent meg. És hogy minek köszönheti a főzés iránti szenvedélyét? Egy kislánykorában elkészített, kissé félresikerült borsólevesnek. 

Egy nap, miután az anyukája hazajött a munkából, büszkén kínálta meg a főztjével, ám abban a pillanatban, hogy a mama meglátta a leves híg állagát, azt mondta, ez nem jó, és nem is evett belőle. „Azt hittem, hogy elájulok!” – idézi fel ma már nevetve a meghatározó gyerekkori emléket Annamária, hozzátéve: az anyukája azt kifogásolta, hogy elmaradt a staubolás, vagyis a klasszikus elkészítési módnak megfelelően nem sűrítette be liszttel a levest. 

„Akkor nagyon megsértődtem ezen, de csak később jöttem rá: ha ő akkor nem mondta volna, hogy ez így nem jó, a mai napig nem tudnék jó borsólevest főzni” – meséli Annamária, akinek azóta, mondhatni, ez az egyik „signature” fogása. Még Memphisben is dicsérték a borsólevesét, amikor amerikai magyaroknak főzött egy rendezvénysorozaton.

Végállomás: a kanadai álom

A gyerekkori sztori jól összefoglalja, hogy mit is gondol Annamária a főzésről és sikerről: ahhoz, hogy jól főzz, elengedhetetlen a veleszületett tehetség és ízérzék, de tanulás és szorgalom nélkül nem fog működni.

A sütés-főzés már egészen kicsi korától érdekelte. Karácsonykor az anyukája mindig kapott szakácskönyvet az apukájától, és ennek az ajándéknak talán Annamária örült a legjobban. Befészkelte magát egy kényelmes karosszékbe, és órákon át olvasgatta többek között a Lajos Mari-féle ikonikus „99” sorozat köteteit. „Nagyon jó érzéssel, igazi megnyugvással töltött el már a receptkönyvnek a lapozgatása is. Ha pedig valami nagyon megtetszett, megkértem anyut, hogy készítse el nekem” – meséli a mosonmagyaróvári születésű Annamária, aki ugyan három évig folytatott vendéglátóipari tanulmányokat is, végül mérlegképes könyvelő lett belőle. A főzés persze így is jelen volt a mindennapokban, hiszen férjhez ment, gyerekei születtek, és mindig is fontosnak tartotta, hogy mi kerül otthon az asztalra, hisz úgy véli, a szülő formálja a gyerek ízlését.

Ahogy teltek az évek, egyre inkább azt érezték, hogy a több diploma ellenére is nehéz itthon az előrejutás, valamint a férjét vonzotta az „amerikai álom”, ezért gondoltak egy merészet, és a költözés mellett döntöttek. Az USA-ba nem sikerült hivatalosan bevándorolniuk, így Kanadát vették célba. Először a férje ment ki, majd egy évvel később Annamária eladott mindent Magyarországon, és 2003-ban ő is utána ment a nagyobbik fiukkal. Kemény munkával teli évek következtek, alapították egy értékbecslő céget, két fiút neveltek, ám amikor ők felnőttek, szeretett volna a családi vállalkozáson kívül is csinálni valamit, ami a szenvedélye. Így indult 2020-ban az Annamaria’s Kitchen, az angol nyelvű oldal a saját maga írt receptekkel, főzős videókkal és fotókkal, amelyeket szintén ő készít.

Újraélni a gyerekkor ízeit

Videóit és receptjeit többnyire külföldön született sokadgenerációs magyarok követik, akik emlékeznek a szüleik, nagyszüleik által készített magyaros ételekre, és szeretnék megtanulni az elkészítésüket. De akadnak szép számmal olyanok, akik a kelet-közép-európai régióból származnak – például Romániából, Szlovákiából, Lengyelországból –, és hasonló ételeken nőttek fel. „Azt mondják, a főztöm nagyon hasonlít arra, ahogy az anyukájuk készítette az ételeket” – mondja Annamária, aki elismeri, Kanadában nem sokat tudnak a magyar konyháról, legfeljebb a (hazaihoz kevéssé hasonlító) gulyást ismerik, esetleg a „schnitzel” ugrik be még nekik. Ahol ő lakik – Torontótól 100 km-re északra, Barrie mellett –, ott főleg a mexikói, indiai, arab és olasz konyha képviselteti magát az amerikai gyorséttermeken kívül.

„Otthon mindenhol van pörkölt meg hasonló tradicionális ételek. De amikor külföldön élsz, és nem ebben nevelkedsz, akkor egy magyar étel, vagy akár egy hímzett terítő is egészen más értéket képvisel. Akkor jössz rá, hogy ez neked fontos. Mert amíg otthon vagy, ez természetes. De itt megváltoznak az értékek, és rájössz, hogy a hímzett terítőt nem szégyen kitenni az asztalra, mert jó érzéssel tölt el. Azok az emberek, akik külföldön élnek, a leszármazottak, keresik a gyökereiket, főleg, ahogy idősödnek. Amíg fiatal vagy, ez nem számít, de amint eléred a negyvenet-ötvenet, ezek a dolgok elkezdenek fontossá válni” – magyarázza Annamária. 

Ősi receptek vonzásában

A tradicionális receptek tárháza szinte kifogyhatatlan Annamáriánál. Mint mondja, ott van mögötte húsz év tapasztalat, amely során mindennap „keményen főzött” három férfira, valamint a rengeteg szakácskönyv, amelyeket a gyerekkori karácsonyok óta folyamatosan gyűjt – az éjjeliszekrényén is mindig minimum két könyv hever. Összesen több mint 400 darab szakácskönyve van, köztük múlt századi régiségek, idős nénik kéziratai, tele olyan receptekkel, amelyeket ma már nem készítenek. A követőinek is gyakran mutatja be a magyar konyha elfeledett ritkaságait, és bár a paprikás csirke, a töltött káposzta és a hasonló klasszikusok a legnépszerűbbek, missziójának tartja, hogy ne csak ezeket mutassa be vagy főzze meg. Két éve ugyanis élő és online főzőkurzusokat is tart.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Annamaria Torok (@annashungariankitchen) által megosztott bejegyzés

Nehezen vette rá magát, mert az online tanítás rengeteg kihívással jár: visszatérő probléma például, hogy a résztvevők különböző országokból jelentkeznek be, és a liszt mindenhol kicsit más, Annamáriának pedig erre is fel kell készülnie, és e szerint módosítani az arányokat, személyre szabni a tanácsokat a kurzus alatt. Sok évtizedes főzési és sütési tapasztalattal a háta mögött már videón keresztül is meg tudja mondani, hogy kell-e még liszt az ételhez, vagy tovább kell-e gyúrni a tésztát a megfelelő állag eléréséhez. A kihívások ellenére minden alkalom után szárnyal, mert mint meséli, a jelentkezőknek egy magyar klasszikus elsajátítása sokkal többet jelent egy finoman elkészített ételnél. 

A másod-, harmadgenerációs magyarok még emlékeznek az ízekre, és azért jelentkeznek a kurzusaira, hogy újraéljék a gyerekkoruk ízeit és élményeit. Az egyik legnagyobb siker a réteskészítő kurzus. „Volt olyan, hogy húzták a rétest, és valaki elkezdett sikongatni, hogy ’I cannot believe it, I cannot believe it! I’m doing it!’ És közben mondta, hogy ezt látta a nagymamájától... ő teljesen újraélte ezt a szituációt, abban a pillanatban kapcsolódott a múlthoz.”