Kukoricagórébóllettazegyiklegizgalmasabbvidékiétterem:aGórébanjártunk

Kisharsány egy alig ötszáz fős település Pécs és a Villányi borvidék között félúton, de valahogy mindkettőtől egy kicsit túlságosan távol, így elsőre nem feltétlenül tűnik magától értetődő gasztrocélpontnak. A Góré viszont nagyon is azzá teszi.

Múlt és jelen találkozása a világ végén

A hely története Balogh Ildikóval indult, aki közgazdászként, vendéglátós múlt nélkül, inkább egy erős vízióval, mint szakmai rutinnal vágott bele az egészbe. Először a kúriát vette meg, ami ma szállásként működik, később pedig jött a góré is, ez a több mint százéves egykori kukoricatároló. Ahogy a vendégek egyre többször kérdezgették, hogy hol lehet enni, kirajzolódott az irány, ahonnan már nem volt visszaút. „A világ végén vagyunk, de ez mégis a világ közepe” – fogalmaz a tulajdonos.

Az eredmény egy olyan tér lett, ahol a múlt és a jelen nagyszerűen találkozik: a tégla- és fafelületek, valamint a régi szerkezeti elemek egészülnek ki kortárs enteriőrrel. A góré eredeti elemeiből is meghagytak jó néhányat, így például a disznóól tárolóként a beltér része lett, az eredeti rácsos elemek pedig az emeleti részen találtak otthonra. A „falusi fine dining” kifejezést ma már sok vendéglátóhely használja, ám itt ez nem tűnik üres frázisnak. Nincs dress code, nincs feszengés, és az egész helynek van egy természetes ritmusa, amihez könnyű alkalmazkodni.

Mangalica, Angus marha és kacsamáj

Az étkezés egy amuse-bouche-sal indult, ami medvehagymás krémsajttal töltött linzerkosárka volt mangalicaszalonnával. Egyszerű, krémes, jól balanszolt falatként nyitotta meg az estét.

Előételek közül elsőként a Black Angusból készült tatár beefsteaket kóstoltuk, ami égetett tésztával, savanyított fürjtojással és szarvasgombás sajthabbal érkezett. A tészta könnyű, üreges szerkezetű volt, kívül enyhén roppant, a hús pedig friss, tiszta ízű és jól fűszerezett maradt. Az egyik legjobb tatár, amit mostanában ettünk.

Ezt követte a kacsamáj terrine, ami epersalátával és vajas kaláccsal érkezett. Az eper nem édes irányba vitte az ételt, hanem inkább frissítő savasságot adott neki, ami kifejezetten jól állt a májnak. A kalács vajban gazdag, puha, szinte olvadó állagával külön öröm volt, még visszagondolni rá is jó élmény.

Nudli és dödölle egy menüsorban

Bár már az eddigiek is meggyőzőek voltak, a főételeknél állt csak össze igazán a kép. A borjú stefánia pirított nudlival, enoki gombával és edamamebabbal egy nagyon finoman hangolt fogás: a hús omlós, szaftos, a jus mély és koncentrált volt, a nudli pedig az egyik legjobb eleme lett az ételnek. 

Aztán jött a dödölle... Kucsmagombával, mangalicaszalonnával, hagymalekvárral és tejföllel tálalták, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy életem legjobb dödölléjét ettem. Olyan lágy volt, hogy még a villára sem kellett felszúrni, mert krémesen szétolvadt, a szalonna ropogóssága és a gomba umamija pedig tökéletesen húzta össze az egészet.

Édes lezárás

A desszert egy intenzív csokoládétorta volt csokifölddel és friss eperrel. Nem mousse-szerű és nem is pudingos, hanem sűrű, koncentrált, nugátos-csokikrémes állagú, amihez jól jött a gyümölcs frissítő savassága. A tetején jól mutatott a kakaópor, szép volt a fényes felületen.

A Góré megér egy látogatást

A kiszolgálás és a tálalás végig kiemelkedő volt, a tányérok jelentős részét Zubor Lóránd keramikus készítette, ami még egy kis pluszt adott az élményhez.

A környék alapanyag-ellátottsága még nem tart ott, hogy mindent helyben szerezzenek be, de látszik a szándék: saját kerttel, több mint száz gyümölcsfával, magaságyásokkal, házi készítésű kombuchával, helyi mézekkel törekednek a minél erősebb lokális kötődésre.

A Góré nem egy steril fine dining hely, hanem egy személyes, vízióból épített étterem, ami egy apró faluban próbál újat mutatni, és sikerül is neki. Ha hajlandó vagy utazni egy jó ételért, és nem zavar, hogy Kisharsány nincs a szomszédban, a Góré legyen rajta az idei nyári listádon!