A kokojza (vagy más nyelvjárásban kokojsza) szó valószínűleg magyarázatra szorul azok számára, akik ritkán járnak Erdélyben. Ez a játékos kifejezés ugyanis a fekete áfonya népies neve. Petrovits Ágnes nem véletlenül adta ezt a nevet a kávézójának, hiszen ez a jellegzetes erdélyi gyümölcs kifejezi a hely lokációját, másrészt személyes vonatkozása is van. Az áfonya Ágiék kertjében is terem – a hozzájuk betérő vendégek is ezt kapják a reggelihez az amerikai palacsinta vagy éppen a házi granola mellé ízesítőnek.
Közgazdászból lett vendéglátós a Kokojza alapítója
Ági nem született bele a vendéglátásba. Közgazdaságot és marketinget tanult a kolozsvári egyetemen, aztán szülei társasjátékokat gyártó cégében dolgozott néhány évig. Egy idő után azonban megérett benne a gondolat: ő mást szeretne csinálni. Közösséget formálni, egészséges ételeket készíteni, és vendégül látni mindenkit, aki Erdélybe érkezik.
Első lépésként egy szállás kialakításába kezdett egy, a család tulajdonában álló, régi, belvárosi épületben. Egy helyi építész és édesapja segítségével álltak neki a Kárpát-medencei szinten is kiemelkedő butikhotel építésének, amit Ági a nagymamájáról nevezett el. Izabella nagymamája volt az, aki sokat állt vele a konyhában, és tanította az általa is szeretett családi receptekre. Ennek ellenére az Isabella Boutique Hotelben semmi nagymamás nincs: egy gyönyörű, hihetetlenül modern, természetközeli szálloda világos közösségi terekkel, játszókuckóval, olvasósarokkal. Mindezt úgy, hogy a 19. századi polgári épület szellemét is megőrizték. A szálloda több építészeti díjat is bezsebelt már, és beválogatták Románia legjobb butikhoteljei közé is, amit nem csodálok.
Termelői brunch, kézműves kávé
Ennek az alsó szintjén helyezkedik el a Kokojza Café, ami viszonylag új gyermek. A helyiségben először a Szikra nevű fine dining étterem működött, aminek üzemeltetésébe Ági nagyon lelkesen vágott bele, még egy szakácsképzést is elvégzett. Pár év után azonban be kellett látnia, hogy fine dining éttermet működtetni Székelyföldön egyelőre nem túl kifizetődő. Ráadásul kicsi gyerekek mellett sem éppen ideális egy este nyitva tartó éttermet működtetni. Ekkor pattant ki fejéből a kávézó-reggeliző ötlete.
Ennek már az alapja is megvolt, Ági és családja ugyanis egy óriási és nagyon hangulatos saját kertet művel egy szomszédos faluban. A reggelizőben megjelenő számos gyümölcs és zöldség érkezik ebből a kertből. Például a salátanövények, ehető virágok, paprika, mángold és legfőképpen az áfonya. Áginak ugyanis rengeteg áfonyabokra van, amin annyi finom bogyó terem, hogy egész télre elegendő mennyiség pihen a fagyasztóban. Nem csoda tehát, hogy a hely is erről kapta a nevét.
A Kokojza a klasszikus brunch műfaját hozta el Sepsiszentgyörgyre, de a tulajdonos persze minden ételbe csempész egy kis ötletet és színt. Már csak azért is, mert rossz evő kisfia mellett nagyon sok trükköt kísérletezett ki arra, hogyan lehet a hétköznapi, egyszerű ételeket is egészséges alapanyagokból elkészíteni. Ági egyébként maga is válogatós gyerek volt, és mint mondja, azért is szeretett volna saját helyet nyitni, hogy végre olyan ételek legyenek az étlapon, melyeket ő is örömmel megeszik.
Étlapon a helyi termelők
Amit nem termel meg saját maga, azt a környékbeli helyi termelőktől szerzi be, óriási energiákat fektet abba, hogy felkutassa a környéken a legjobb sajtot vagy éppen chilit. Az étlapján nagyon sok minden a saját receptje szerint készül, például a lepénykenyér, a hummusz vagy éppen az én nagy kedvencem, a spenótos palacsinta és a céklás tócsni. Ebből is látható már, hogy a Kokojzában komplett brunch-ételeket kaptok, de egy jó nagy adag egészséges hozzávalóval – és szeretettel – felturbózva. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki a házi sajttal töltött bundás kenyeret, és a házi zakuszkát, amiből én egy egész üveggel meg tudtam volna enni. Minden kencét házilag készítenek egyébként, és nagyon sok mindent főznek be télire is.
Nemcsak az étlapon jelennek meg a helyi termelők, hanem a polcokon is. Ági nagy igyekezettel gyűjti maga köré Székelyföld legjobb gazdáit és helyet is biztosít számukra a pult melletti kis deli shopban. A kávét természetesen nem helyi termelőtől szerzi be (egyelőre még a füge is nehezen érik be itt, a hegyek között :D), de arra ügyel, hogy fair trade kereskedelemből érkezzen. A frissen pörkölt kávé Brassóból, Dénes Jónás pörkölőjéből érkezik, és néhány héten belül is fel is használják. A kávé csodálatos – két helyen is tökéletes kávét ittam egyébként Sepsiszentgyörgyön, a Kokojza mellett ugyanis a Dara nevű pékség is lenyűgözött (isteni a kovászos focacciájuk és a sajttortájuk is). A Kokojzában a forró csoki is kézműves, a gyümölcslé és a tea is helyi termelőtől van, a gyerekeket pedig egy mindennel felszerelt gyereksarok és játszószőnyeg várja.
A Kokojza azonban sokkal több, mint egy kávézó és brunchozó egy valódi közösségi tér – a helyiek találkozóhelye, ahol mindig történik valami. A tulajdonos Petrovits Ágnesből sugárzik a szülőföldje és az emberek iránti szeretet, ahogy a személyzet minden tagjából is. És itt reggelizve mindenki számára egyértelmű lesz, miért is érdemes Sepsiszentgyörgyre ellátogatni!
