Hangsúlyozom, hogy ez egy szubjektív válogatás, hiszen ahány ház, annyi nagymama – és annyi nagymamaféle recept. A nagyi sütijeinek párja nincsen, úgyhogy nézzük is, mik voltak nálunk a legnagyobb kedvencek!
Mézes krémes
A mézes krémes egészen biztosan minden nagymama repertoárjában szereplő sütemény, jókat lehet vitatkozni rajta, hogy csokis-e a teteje vagy nem. (Nálunk nem volt az.) Isteni finom, hátránya, hogy sokat kell bíbelődni vele, és nem árt fogyasztás előtt egy nappal összeállítani a sütit, hogy összeérjenek az ízek. Ha te is nekiállnál, itt van hozzá egy szuper recept.
Zserbó
Kinézetre az előző süti rokona, valójában azonban semmi köze hozzá, hiszen a zserbó egy diós-lekváros sütemény, ellenben a teteje ennek viszont mindig csokis. Mivel a dió sosem volt olcsó, ez inkább egy ünnepi sütinek számít, de a nagymamám néha megkegyelmezett nekünk és nyáron is sütötte. Sőt, időnként még bejglit is kaptunk nyáron! Ha megsütnéd a zserbót (akár nyáron), itt van hozzá az eredeti recept zsírral.
Rákóczi-túrós
Igazi klasszikus, azt hiszem, nem szorul magyarázatra, miért. Bár mifelénk baracklekváros sütik nem nagyon készültek, mivel a nagypapámnak csak szilvafája volt, néha becsúszott azért egy ilyen túrós süti is. Amúgy elárulom, nekem sosem volt a kedvencem – de azért ehhez is van egy bombabiztos receptünk.
Kossuth-kifli
A Rákóczi-túróssal ellentétben a dióval megszórt Kossuth-kifliből bármennyit meg tudtam enni. Gyakran kérdezgettem a nagymamámat, miért hívják ezt Kossuthnak – ő azt állította, azért, mert Kossuth Lajos kedvence volt. Én ugyan nem vagyok Kossuth Lajos, de nekem is nagy kedvencem lett, érdemes megsütni.
Kókuszkocka
Ez volt nálunk az aduász süti, ha a nagymamánk megkérdezte, mit süssön, szinte biztosan azt mondtuk, hogy kókuszkockát. Így aztán egy idő után inkább nem kérdezte meg, mert a kockákat, ugye, egyenként kellett a csokimázba mártogatni, ami sokáig tartott. Meg amúgy is, nagymamám jobban szerette a kelt tésztát. De ez nem változtatott azon a tényen, hogy mi imádtuk a kókuszkockát – szerencsére mama mindig pont jól eltalálta a piskóta és a csoki arányát. Tegyetek ti is így!
Almás pite
Ezt a sütit, gondolom, nem kell magyarázni, gyakran készült nálunk meggyel is. A nagymamám jó vastagra hagyta a tésztát, és viszonylag vékonyra a tölteléket. Én ma már fordítva szeretem, de azért így sem volt rossz. Ha kell egy jó recept, katt!
Szilvás hájas
Mint említettem, a nagypapámnak rengeteg szilvafája volt, ezért mindig hegyekben állt mamánál a szilvalekvár, amit én leginkább puha vajas kenyéren szerettem. (Néha próbáltam vaj nélkül is, de úgy nem az igazi.) Mama persze előszeretettel belesütötte a hájas kiflibe is. Kicsit macerás, de megéri nekiállni, ha van otthon egy kis háj.
Hatlapos
Szintén klasszikus a kakaós-vajas krémmel töltött hatlapos, ami igazi retró csodasüti. Bár ma már kevesen állnak neki elkészíteni, ha te megtennéd, akkor itt a recept.
