Szeretem a reggelizőket, és azok közé az emberek közé tartozom, akiknek muszáj enniük, mert ha nem így teszek, akkor reggel tízkor már szédülök. Ráadásul gyengém a kenyér, szeretek valami sós pékárut, szendvicset vagy pirítóst fogyasztani reggel is, nekem ez vált be. Ha édeset eszek, egyszerűen még éhesebb leszek. Sajnos egy átlagos hétköznap nincs időm arra, hogy reggelizőben ücsörögjek, de hát kész szerencse, hogy az a munkám, hogy éttermekről írjak, így azonnal rohantam is kipróbálni a Pan’ni nevű helyet (ejtsd: Panni, és nem panini), aminek sok előnye mellett a legnagyobb, hogy éppen a lakóhelyem közelében nyílt a 12. kerületben.
A Pan'ni valami egészen más
Régóta foglalkozom vendéglátással, sok hely nyitását megéltem már Budán, de sok zárást is. Úgy érzem, hogy ezen a környéken valahogy nehezebben indulnak be a helyek, mint a turisták által is megtámogatott Pesten, de egyelőre nem találtam az okát. A Pan’niról is azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy elbír ez a környék még egy pékséget és reggelizőt, de ez a prekoncepcióm azonnal leomlott, amint beléptem a helyre. Rögtön átjött, hogy ez nem egy átlagos reggeliző a szokásos kajákkal. Semmi bajom az Eggs Benedicttel és a croque madame-mal, de kissé unalmas, hogy minden reggeliző többnyire ezt vonultatja fel. Nagyon örülök, hogy itt teljesen más a kínálat.
Fekete Gergő, az Artizán pékség tulajdonosa számára nem ismeretlen fogalom az új üzlet nyitása. Az elsők között volt, akik kovászos pékséget nyitottak Budapesten, és itt, a Street Kitchennél mi már két új egység nyitását követtük végig: először egy zabkásázó nyílt a Hold utcai egység mellett Fagel néven, ami szintén egészen újszerű és zseniális koncepció. Nemrég pedig Óbudán nyitottak egy péküzemet egy kis vendégtérrel, ami annyira népszerű, hogy máris bővítik. És most elindult a legnagyobb leülős térrel rendelkező Pan’ni, amit Gergő Streit Cintiával közösen valósított meg.
A hely lelke Cintia
Mint mondta, többen keresték már meg az elmúlt években közös üzlet nyitásának az ötletével, de még sosem találkozott olyan elhivatott emberrel, mint Cintia. Ahogy Gergő fogalmaz, egy hely számára elengedhetetlenül fontos, hogy legyen gazdája, és Cintia személyében ez meg is valósul, hiszen ő egész nap bent áll a pult mögött és lesi a vendégek minden kívánságát. Cintiát és Gergőt összeköti a kovász szeretete: Fekete Gergő a konyha világát cserélte le a pékségre, Cintia pedig egy irodai munka mellett tanulta ki a mesterséget az Artizánban. Kettőjük munkájának és ötletelésének gyümölcse most a Pan’ni, ami egy egészen egyedi reggeliző lett.
Ezt persze a hely is hozta magával, hiszen az új egység a MOM Parkban helyezkedik el, így vállalniuk kellett az este nyolcig tartó nyitva tartást. Elindult hát az ötletelés, mit is kínáljon egy reggeliző este.
Azt mondhatnánk, hogy a Pan’ni egy „kenyérétterem” lett, ha nem hangozna ez nagyon furcsán. Pedig ez már a reggeli ételekben is megnyilvánul: a szokásos tojás helyett itt bizony a kenyér a főszereplő. A Pan’ni nyilván nem a gluténérzékenyek törzshelye lesz, de egy magamfajta kenyérimádó a mennyországban érezheti magát. Ne egyszerű szendvicsekre gondoljatok, minden egyes étel egy műalkotás. Szeretném azért elöljáróban hangsúlyozni, hogy minden hónapban új étlappal rukkolnak elő, a Pan’ni tehát nem az a hely, amit hamar meg lehet majd unni.
Vajas kenyér és füstölt pisztráng
Én július elején érkezve éppen egy új étlapba botlottam, ti is ezekkel az ételekkel találkozhattok egész július folyamán. Imádtam, hogy van az étlapon vajas kenyér, ami tényleg az egyik legalapvetőbb és legfinomabb reggeli. Saját kovászos kenyérből készítik természetesen, erre barna vaj és Maldon-só kerül. Én azért most inkább a komolyabb fogások felé mozdultam, először is kóstoltam egy Duck & Cabbage Toastie névre hallgató szépséget, aztán egy Gribiche & Smoked trout toastie-t, nem utolsósorban pedig egy french toastot. És mivel a kásák is igazi műalkotások, egy Overnight oat, azaz hideg zabkása is elém került.
A kenyerekről csak felsőfokban tudok beszélni! Jól meg vannak pakolva minden földi jóval, ráadásul némelyik egészen újszerű kombinációkat tartalmaz. A kacsamelles szendvicset hihetetlenül vártam, mert nagyon szeretem a kacsát, és szinte biztos voltam benne, hogy ez lesz a kedvencem. Így magam is meglepődtem, hogy a pisztrángos pirítós ízlett a legjobban. Egyszerűen zseniális volt együtt a füstölt pisztráng, az uborka, a burrata és a tojáskrém, ami a pirítósra került. Egyedüli gondom az evés mikéntjével volt, harapni és vágni sem egyszerű egy ilyen felpúpozott szépséget, de azért persze megbirkóztam vele. Szuper volt a kacsás kreáció is, újkáposzta és egresbefőtt volt mellé párosítva, tényleg csodás.
Áztatott kása mandulavajjal
Nem vagyok egy nagy kásás, de imádtam a zabkását is, főleg azért, mert sokkal inkább édes, mint sós. A hozzáadott mandulavaj és némi olívaolaj külön pikánssá teszi, mégis tökéletes összhangot alkot a friss gyümölcsökkel. A french toast viszont édes, és amúgy nem véletlenül az étlap egyik kedvenc fogása. A reggeli étlapot egyébként délután háromig tudjátok kóstolgatni, utána következik a másik étlap, az aperitivo. Itt a Pan’ni egy kicsit nemzetiséget is vált: a letisztult, mindig rendezett skandináv hölgy délutánra lelazul. A koktélokkal és az organikus borokkal együtt a reggeli egy mediterrán étkezésbe csúszik.
A kettő között egyébként mindennap egy könnyű ebédmenüt is kérhettek, hasonlóan a pesti Artizánhoz, ha pedig már inkább késő délután, estefelé érkeztek, akkor jöhet az aperitivo. Bevallom, nekem a reggeli étlap egy kicsit jobban bejött. Bár a délutáni ételek is nagyon fantáziadúsak, de például egy joghurtos mángoldot vagy egy kecskesajtos zöldbabot kevésbé tudok elképzelni a borozgatáshoz. Na persze választhattok burratát, sonkát vagy padlizsánkrémet is, és az is igaz, hogy azért korántsem mindenki borozni érkezik.
Buda új kovászoskenyér-lelőhelye
Nézzetek szét azért a pult belsejében is, hiszen csodásan finom Artizán péksütik is landolnak itt, én is ettem egy sonkás-sajtos croissant-t, de nem véletlenül lett híres az elmúlt években a kakaós csiga és a svéd kardamomos tekercs sem. Kovászos kenyérért sem kell messzire mennünk, ha nem is a teljes kínálatot, de naponta háromféle kovászos Artizán kenyeret szerezhettek, persze a kötelező bagett mellett.
A Pan’ni úgy, ahogy van, szuperül sikerült szerintem, beleértve a belső teret is. Itt előtte is kávézó-reggeliző volt, ahhoz képest egy sokkal világosabb beltérrel nyitottak újra, ráadásul megbontották a falat az utca felé, így nem csak a plázából megközelíthető a hely, ami nagyon jót tett neki. Nem csoda, ha a környékbeliek máris birtokba vették a reggelizőt. Reméljük, a jövőben reggeltől estig megtelik majd élettel a hely, én nagyon örülök, hogy Pan’ni a közelembe költözött. Jóban leszünk.
Pan’ni Artizán Budapest
Cím: 1123 Budapest, Alkotás utca 53. (a MOM Park Csörsz utcai bejáratánál)
