„Imádom, imádom, imádom!” – mondja művészi alkotásai alapanyagáról, a tojásról olyan vehemenciával és lelkesedéssel Zsigóné Kati, ami nem hagy kétséget afelől: a kecskeméti népi iparművész szenvedélyesen szereti a hivatását. „A tojás a legtovább fennmaradó anyag. Alakja pontos mása a földgolyónak. Ráírok egy jelet, és elmondja őseink gondolatait” – meséli az „Ország Nyuszijaként” is gyakran emlegetett 72 éves művész, hogy miért pont a tojást választotta önkifejezési eszközként. Gondolhatnánk, hogy kislányként kezdte a hagyományőrzést, és hímes tojással várta a locsolókat, ám a valóság nem volt ilyen idilli. „A szegények közt is a legszegényebb voltam. Egy kamrából jöttem, nem volt sem kémény, sem ablak rajta. Ruhástól feküdtem be az ágyba aludni” – idézi fel gyermekkorát Kati, aki felnőttként szeretett bele a tojásdíszítésbe.
Ősi jelek nyomában
Minden akkor kezdődött, amikor a férjével közös otthonában szeretett volna egy virág motívumot festetni az egyik falra. Eleinte meg sem fordult a fejében, hogy ő maga csinálja, de a férje biztatta, hogy ő is képes rá, így először egy papírlapra festette fel a kompozíciót. Ezt aztán elvitte Kalocsára, az ország egyik neves művészéhez, hogy megmutassa alkotását és kikérje a véleményét. Ő viszont annyira elfoglalt volt, hogy még a kapun sem akarta beengedni. Egészen addig, míg Kati meg nem mutatta neki a papírlapra vetett festményt. Elismerése jeleképp a népművész szélesre tárta a kaput. Innen egyenes út vezetett Kati számára a tojásfestéshez és díszítéshez, hiszen a papírlapnál izgalmasabb „vászon” volt a tojás.
Teljesen magával ragadta új szenvedélye, sok-sok órát töltött különböző könyvtárakban, ősi jeleket tanulmányozva. „Akkoriban még nem volt internet, hanem jártam a könyvtárakat, jegyzeteltem és rajzoltam... A jelekből sok mindent meg lehet állapítani. Hogy azok, akik felfestették, boldogok voltak-e, mit szerettek, mennyire voltak műveltek” – emlékszik vissza a kezdeti időkre.
Azóta sok évtized eltelt, több ezer tojást festett és díszített – közel húsz díszítési módot alkalmaz, többek között csipkézést, karcolást, vésést, viaszolást, patkolást, faragást –, de a jelek és szimbólumok iránti érdeklődése a legfőbb alkotásain is visszaköszön.
A Magyar Nemzet Tojása 2018-ban készült el, ez 79 motívumon keresztül meséli el Magyarország történelmét. „Trianon például háromezer apró lyukacskával lett kidolgozva, de ami igazán világszínvonalúvá teszi, az a 11 rátett technika. Összesen 16 aranypatkó ékesíti” – magyarázza Kati, aki saját bevallása szerint küldetésének tekinti a magyar kultúra és hagyományok terjesztését. Egy évig dolgozott a strucctojáson – amelynek a művész szerint a Parlamentben lenne a helye –, de szokott kacsa-, liba- vagy épp emutojást is díszíteni.
A Beszélő Tojást 2019-ben tárta a nyilvánosság elé, s őseink gondolatait közvetítette rajta. Élete fő művének azonban a 2023-ban készült Világunk tojását tartja, amelyen az emberiségre jellemző főbb motívumok jelennek meg száz mintában. Kati szerint ez a világhoz szól, és nem kell hozzá nyelvtudás, hogy az ember, akárhol is éljen, megértse az üzeneteket.
Nem a legszebb tojás a legértékesebb
Munkásságát 25 díjjal ismerték el – többek között megyei Príma-díjat és állami kitüntetést is kapott, – Dubajban 2009-ben a világ öt legjobb tojásdíszítője közé választották, Európában ő áll az élen. Kati gyakran zsűrizik is, ám hangsúlyozza, nem törvényszerű, hogy a legszebben díszített tojás a befutó, neki az a fontos, hogy az alkotásnak legyen üzenete, „beszéljen” hozzá, gondolatokat ébresszen benne.
A tojásdíszítés terén sok mindent elért már, egy vágya van még, örülne, ha hímesei méltó helyre, egy múzeumba kerülnének. Jelenleg – bejelentkezés után – az otthonában lehet megtekinteni a gyűjteményét, de tanulni vágyókat is szívesen fogad közös tojásdíszítésre vagy valamely technika elsajátítására. Húsvétkor különösen elfoglalt, de szívesen tesz eleget a megkereséseknek. Mint meséli, a látogatók ilyenkor gyakran meg-megállnak a vitrinek előtt, és hangot adnak elragadtatásuknak. Ilyenkor Kati szívét melegség járja át. „Én, a szegény lány nem hiába születtem, mert alkotásaimmal boldogságot tudok adni az embereknek.”
