Ürestányér,élménnyeltelievés–ígytanítsdtudatosétkezésreagyerekedet!

A tudatos étkezés lényege, hogy a gyerekek megismerjék a legkülönbözőbb alapanyagokat, ne féljenek megkóstolni őket, felismerjék, mikor laktak jól, és tudják, hogy az evés nem kényszer, hanem a testet és lelket tápláló élmény. Szülőként mi is sokat tehetünk azért, hogy a gyerekünk már kiskorától kezdve egészséges kapcsolatot alakítson ki az étellel.

Vond be a gyereket is a főzésbe!

A tudatos étkezés otthon kezdődik: találjátok ki együtt, hogy mi legyen a vacsora, és engedd, hogy a gyerek részt vegyen a főzésben! Válogassa ki a zöldségeket, kóstoljon bele a szószba, szórja meg a pizzát sajttal. Ha a saját döntése és munkája is benne van az ételben, nagyobb eséllyel eszi meg. Ráadásul így sokkal könnyebben alakul ki benne az a természetes kíváncsiság is, ami a kóstoláshoz kell.

A Szupermenzán is hasonló elv érvényesül: a szabadszedéses rendszerben a gyerekek többféle étel közül választhatnak, és ők dönthetik el, hogy például bolognai spagetti, paradicsomos húsgombóc főtt burgonyával, vagy esetleg egy kevésbé ismert alapanyagból készült étel kerüljön a tányérjukra. Ha pedig már megvan a kedvenc, akkor is szedhetnek kóstolót az ismeretlenből. A választás szabadsága arra ösztönzi a gyerekeket, hogy tegyenek egy próbát – és sokszor kellemes meglepetés éri őket.

A szabadszedéses menza rengeteget segít a gyerekek döntési képességének fejlesztésében, abban, hogy megismerjenek olyan ízeket és ételeket is, amelyeket eddig nem kóstoltak. Az egészséges táplálkozásnak a változatos étrend az alapja, ami csak akkor érhető el, ha nyitottá tesszük a gyerekeket a kóstolásra, a minél többféle étel megismerésére, megkedvelésére.

Gondolkodj színesen!

A szemünk előbb eszik, mint a szánk, és nincs ez másként a gyerekkel sem, sőt! Minél színesebb, érdekesebb egy étel, annál inkább hajlandóak megkóstolni. Ha a tányéron változatos színek vannak – zöldborsó, narancssárga répa, piros paprika –, sokkal szívesebben próbálnak ki mindent. Nem kell bonyolult receptekben gondolkodni, elég, ha minden étkezésbe csempészünk legalább egy-egy színes zöldséget vagy gyümölcsöt, és ötletesen tálaljuk az ételt.

Mesélj az ételről!

A kicsik imádják a történeteket, és egy jó sztorival sokkal izgalmasabbá tehetjük az ebédet, vacsorát. Mesélhetünk arról, honnan érkezett a paradicsom a tányérunkra, miért a spenót Popeye kedvence, vagy hogy régen, a nagyszüleink idejében milyen sűrűn került az asztalra nokedli, miért szerették a tócsnit, vagy mi az a langalló. Ha a gyerekek érzelmileg is tudnak kapcsolódni egy ételhez, könnyebben megkóstolják.

Mutasd meg, hogy a maradék is értékes!

Nem kell, hogy a maradék étel a kukában landoljon – mutasd meg a gyereknek, hogyan lehet belőle másnap egy új fogást készíteni! A pörkölt mellől megmaradt nokedliből például lehet tojásos nokedli, a köretként tálalt rizsből rakott karfiol, a szikkadt kenyérből pedig kenyérpuding. Ha a gyerek látja, hogy a maradék is értékes, sokkal tudatosabban áll majd az ételhez.

Vezess be új íz napot!

Hetente egyszer iktass be egy napot, amikor mindenki kipróbál egy addig ismeretlen alapanyagot vagy ételt. Ez lehet valami egyszerű is: egy újfajta gyümölcs, egy különleges fűszer vagy egy más ország konyhájából származó fogás. A gyerekek így megtanulják, hogy a komfortételek mellett van helye a felfedezésnek, az új ízek kipróbálásának is.

Hagyd, hogy a gyerek szedjen magának!

A „ne hagyj ételt a tányéron” régi szülői intelem más megvilágításban egészen új értelmet nyerhet. Nem arról van szó, hogy mindenáron meg kell enni a teljes adagot, amit te, szülőként a gyereked tányérjára pakoltál, hanem arról, hogy adj teret és döntési lehetőséget neki: szedjen ő az ételből, de csak annyit, amennyire valóban szüksége van, amiről úgy gondolja, hogy megeszi. Ez a fajta szabadság tudatosságra nevel, és segít azt is megértetni a gyerekekkel, hogy az étel érték.

Pontosan erre épít a Szupermenza is, ahol a szabadszedéses rendszerben a gyerekek maguk dönthetik el, miből mennyit szeretnének enni. Ez már önmagában is segít abban, hogy kevesebb étel menjen veszendőbe, ráadásul a tapasztalatok alapján a „csak annyit szedj, amennyit megeszel” szemlélet sokkal szimpatikusabb a gyerekeknek, mint egy előre kiporciózott tányér. A gyerekek így nem érzik nyomásnak az evést, és nyitottabbá válnak új ételek kipróbálására is.

Az üres tányér elve fejleszti a gyerekek döntési képességét, és idővel ráéreznek arra, mekkora számukra az elegendő adag, megtanulnak figyelni a saját testük jelzéseire. Ez később, felnőttként is fontos lesz: kisebb lesz az esélye annak, hogy megszokásból vagy unalomból egyenek.

Ha a gyerekek már kicsi koruktól kezdve megtanulják a tudatos étkezés alapjait, az nemcsak az egészségük szempontjából lesz előnyös: képesek lesznek értékelni az ételt, tisztelni a munkát, ami mögötte van, és nyitottabbá válnak az újdonságokra is. Ennél jobb útravalót pedig aligha adhatunk nekik.