Marokkói fűszeres húsgolyók fetás, sült csicseriborsós salátával és kuszkusszal
A gyógynövények egyébként mindig is érdekeltek, de sosem voltam nagy gyűjtögető, a gombákhoz meg a bogyókhoz pedig végképp nem értek. Ezért is volt nagy élmény, amikor legutóbb egy szakértő segítségével vetettem bele magam egy bozótosba. Idegenvezetőm Megyeri Sára volt, aki Dzsindzsa néven már egy jó ideje foglalkozik vadon termő virágok és terméseik, valamint ehető növények gyűjtésével és feldolgozásával.
Gyerekkorától jár gombászni
Mint elmondta, mindig is érdekelte a természet, apukájával egészen kisgyerekkora óta járt gombászni. A tudását azonban a karantén alatt mélyítette el, amikor az otthoni bezártságból egyre gyakrabban menekült az erdőbe. Ahol aztán annyi mindent összegyűjtött, hogy már nem tudta a barátainak osztogatni, és elkezdte árulni őket a Czakó piacon. Megyeri Sára az ehető növényekből és termésekből lekvárokat, szörpöket, teakeverékeket készít, de sok étterem díszítésnek, ízesítésnek veszi tőle a növényeket. Egy napra én is Sárával tartottam, hogy megtudjam, milyen kincsekre lehet bukkanni a természetben, ha nyitott szemmel járunk.
Igaz, nekem már maga a helyszín is egy kincs volt. A Bajnai-tó tulajdonképpen igen közel van Budapesthez, mégsem jártam ott még soha. Valószínűtlenül szép, ahogy megbújik a völgyben – ennek a partján indultunk felfedezőútra nem sokkal Zsámbék után. A tó partját sárga tengerként borítja az eső után virágba borult kanadai aranyvessző, amit biztosan mindenki ismer, hiszen nagyon elterjedt és feltűnő (sőt, szerintem szép növény), hólyagproblémákra kiváló.
Az ősz remek időszak az ehető növény gyűjtéséhez
Az első növény, amit megláttunk, és még én is megismertem, az a csipkebogyó volt. Igencsak megörültem, hogy lám-lám, milyen járatos vagyok a természet dolgaiban, de sajnos a csipke még kemény. Majd csak november körül lesz érett állapotban, akkor érdemes lesz visszanézni a bokrokra.
Sára ekkor rögtön a lábunk előtt elterülő lándzsás útifű tengerre mutatott. Az útifű hegyes leveleit érdemes gyűjteni, téli időszakban remek köhögéscsillapító tea készíthető belőle, de levele sebgyógyító hatással is bír. Igaz, ilyenkor már inkább a magját érdemes szedni, a levelét inkább tavasszal, virágzás előtt. Így ebből sem szedünk most: türelemmunka ez a gyűjtögetés. Sára célirányosan mozog: ma éppen komlót, somot, szedret és galagonyát keres. A komlót az egyik menő étterem, a Spago séfje rendelte tőle (erről a helyről itt írtunk nektek részletesebben).
Olajfűz, ami nem olajfa és homoktövis
Egyelőre egyikből sem találunk, megtudom viszont, hogy az olajfára igen hasonlító olajfűz termése is ehető, sőt igen gyakran szokták gyűjteni. Sára intéz néhány telefont, és gyorsan kiderül: egyik megrendelője szeretne egy adag olajfűzmagot, lisztet készítene belőle és savanyítaná, mint a kapribogyót. Közben rágcsálok néhány magot: szerintem ennek a bogyónak már eleve lisztíze van. Élvezeti értéke nincs sok, de remek gluténmentes alapanyag.
Közben méretes homoktövisbokorba ütközünk, ami csak úgy rogyadozik a narancssárga bogyóktól. A homoktövis az utóbbi idők superfoodja, biztosan mindenki találkozott már vele a gyógynövényboltban vagy a biopiacon. A homoktövis leve különösen nagy sláger, állítólag mindenre is jó, hiszen magas a C-vitamin tartalma, erősíti az immunrendszert és csökkenti a megfázásos tüneteket. Fel kell azonban hívjam a figyelmeteket, hogy szigorúan védett, így a természetben nem szabad leszedni! Amit a boltokban árulnak, az mind termesztett homoktövisből készül – így ezt sem szedünk.
Készül a téli tea
Közben találunk jó sok mentát – kétfélét is! Ezt aztán kezdők is biztonsággal szedhetik, hiszen egészen biztosan megismerik. Teának egyszerűen csodás! Ezután pirosló bokorba botlunk, mely számomra egyben hatalmas felfedezés is. Kiderül, hogy ez a kerek, élénk piros, kissé narancsos bogyó nem más, mint a galagonya. Éppen jókor jöttünk, mert pont érett, ráadásul csodásan finom. Ez lett az új kedvencem, tele is szedek vele egy dobozt, otthon pedig tea készül belőle. Hosszan kell áztatni, mint a csipkebogyót. A galagonya teája állítólag igen jó hatással van a szívre, és bár az én szívemnek – úgy tudom – nincs baja, azért élvezettel kortyolgatom.
Ballagunk tovább, kissé messzebbre, Sára ugyanis szedret keres. Ez nem könnyű vállalás, idén ugyanis a hatalmas aszály miatt igen kevés volt a termés. Egy kisebb völgyben bukkanunk néhány szemre, gyorsan meg is esszük, gyűjteni sajnos nem lehet. És úgy tűnik, nem találunk somot sem.
A komló is ehető növény
Szerencsére azonban óriási területen érik éppen a komló, amit én biztosan nem ismertem volna meg. És amúgy is csak annyit tudtam róla, hogy a sörgyártás egyik alapanyaga. A népi gyógyászatban azonban már régóta ismert nyugtató, altató hatásáról. Mivel híresen rossz alvó vagyok, gyorsan tele is szedek egy nagyobb dobozt, annak ellenére, hogy a komló illata korántsem bizalomgerjesztő.
A komló tobozai alá nézve sárga port találunk, ez annak a jele, hogy a komló éppen megfelelő. Otthon leforrázva nyugtató teaként kóstolhatjuk, vagy akár nyugtató fürdőt is készíthetünk belőle, én végül erre szavaztam, Sára azonban ennél sokkal fantáziadúsabb: kandírozott komlót készít, ami igen remek édesség téli időre.
Közben el is telt a délelőtt, pedig most kezdtem éppen belejönni a gyűjtögetésbe. Sárát közben halálra idegesítem, mert lassan minden fűszálról megkérdezem, hogy micsoda. Mindent lelkesen kóstolgatok, így hatalmasat harapok egy petrezselyemre emlékeztető növény levelébe is. Hm, finom! Ez tényleg petrezselyem, állapítom meg.
Ne mérgezd meg magad, mint én!
Frissen szerzett szakértelmem azonban hamisnak bizonyul: mint a velem lévő szakértő felvilágosít, ez nem petrezselyem, hanem bürök, és súlyosan mérgező. Olyannyira, hogy a bürök főzetét itatták Szókratésszal is, amikor halálra ítélték. Az ókori Görögországban a „bürökpohár” ugyanis a kiszabható halálbüntetés egyik nemeként szerepelt. Szókratész bele is halt a bürökpohárba – én mondjuk szerencsére a rágcsálásba nem. Ami kész szerencse, hiszen a bürök mérge igen kegyetlen: fokozatosan megbénítja az izmokat, egészen addig, míg az ember már lélegezi sem tud és megfullad.
Valószínűleg sokat kellene belőle elrágcsálni, hogy valóban meghaljak, de ez az eset is figyelmeztet arra: a természetben mindig észnél kell lenni, és csak azokat a növényeket lehet leszedni, amiket valóban ismerünk. Különösen igaz ez a gombákra, amit semmiképpen se szedjük és fogyasszunk szakértő nélkül. Az ismertebb növényeket azonban nyugodtan gyűjtögessük, hiszen bizton állíthatom: gyűjtögetni jó!
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon!
Hozzászólások
