Közben minden háztartásban felhangzik ugyanaz a kérdés: a lencsét be kell áztatni, vagy ez már csak egy makacs konyhai legenda? Mert nagyon nem mindegy, hogy nyugodtan kortyolod-e közben a pezsgőt, vagy fél szemmel a tűzhelyet nézed, azon matekozva, hogy ez a lencse vajon megpuhul-e időben éjfélig.
A klasszikus barna lencse, aminél nem legenda az áztatás
Ha a hagyományos, jól ismert barna lencséről beszélünk, akkor bizony kijelenthetjük: a lencsét be kell áztatni, legalábbis ezt a fajtát nagyon erősen ajánlott. Nem azért, mert különben nem fő meg soha, hanem azért, mert az áztatás jobbá teszi a végeredményt. A száraz barna lencse kemény, tömör szerkezetű, lassan enged a hőnek, és ha csak úgy szárazon dobod a vízbe, hosszú főzési időre számíthatsz. Ráadásul könnyebben marad kissé „al dente” a belseje, miközben kívül már szétfőne, és ez az állag nem mindig az, amit egy újévi lencsefőzeléktől várnál.
Az áztatás viszont előre elindítja a puhítás folyamatát: a szemek vizet vesznek fel, gyorsabban és egyenletesebben főnek meg, és nem utolsósorban az emésztésed is hálásabb lesz érte. A lencse ugyanis természeténél fogva puffaszt, és bár szilveszterkor sok minden belefér, valószínűleg nem szeretnél január elsején egy fúvószenekarral ébredni. A barna lencsét ideálisan 6-8 órára érdemes beáztatni, de az sem gond, ha előző este beáztatod, és másnap főzöd meg.
Mi van, ha nem áztatod be a barna lencsét?
Ez az a kérdés, amit mindenki feltett már magának legalább egyszer december 31-én délután, amikor rájött, hogy a lencsét be kell áztatni. Jó hír: nem kell pánikolni. A barna lencse beáztatás nélkül is megfő, csak tovább tart, több folyadékot igényel, és nagyobb eséllyel lesz kicsit egyenetlen az állaga. Emellett az emésztésed is intenzívebben fog reagálni rá, mert az áztatással részben lebomló, nehezebben emészthető összetevők ilyenkor benne maradnak. Ha tehát idő szűkében vagy, meg lehet úszni az áztatást, de számolj vele, hogy nem ez lesz életed leglágyabb lencséje, és a szervezeted is adhat majd visszajelzést róla – nem feltétlenül írásban.
A vörös lencse: a lázadó, akit tilos áztatni
A vörös lencse teljesen más karakter. Ez az a lencse, ami tulajdonképpen már alapállapotban is félig készen van: nincs rajta kemény héj, gyorsan felveszi a vizet, és szó szerint percek alatt szétfő. Pont ezért krémlevesek, főzelékek, indiai ételek és sűrű szószok sztárja, viszont pont emiatt nem kell, sőt nem is érdemes áztatni. Ha mégis megteszed, akkor olyan gyorsan elveszíti a tartását, hogy pillanatok alatt homogén masszává válik, ami bizonyos ételeknél cél, másoknál viszont konkrétan bukás.
Na és a konzerves lencsét be kell áztatni?
A modern ember lencséje a konzerves lencse. Ez az a verzió, amit akkor kapsz elő, amikor már semmi nem úgy alakul, ahogy tervezted, csúszik a program, odaég a hagyma, és valaki még azt is megkérdezi, hogy lehet-e egy adagot vegánoknak is készíteni. A konzerves lencsének hatalmas előnye, hogy nem kell áztatni, hiszen már elő van főzve. Viszont egy dolgot kötelező vele megtenni: alaposan le kell mosni. A dobozban lévő folyadék nem veszélyes, ízben és állagban semmit nem ad hozzá az ételhez, viszont el tudja vinni egy furcsa, dobozos irányba. Egy gyors öblítés után viszont a konzerves lencse tökéletesen működik főzelékben, salátában, levesben, vagy akár lencsefasírtban is.
Ha már beáztattam, meddig áll el a lencse?
Ez megint egy tipikus újévi kérdés: beáztattad, közbejött valami, csúszik a főzés, és ott néz rád egy tál vízben ázó lencse. Jó hír: nem romlik meg azonnal. Hűtőben tárolva, tiszta vízben simán kibír egy-két napot gond nélkül, csak arra kell figyelni, hogy ne álljon szobahőmérsékleten hosszú ideig, mert ott már könnyebben beindulhatnak a nem kívánt folyamatok. Ha bizonytalan vagy, szagold meg: a friss, áztatott lencsének nincs kellemetlen szaga. Ha savanykás, fura, inkább engedd el, mert a szerencsehozásnak vannak határai.
Így kell bánni a lencsével, ha nem akarsz mellényúlni
Ha egy mondatban kellene összefoglalni: a barna lencsét igen, a vörös lencsét nem, a konzerveset pedig csak le kell mosni. A „lencsét be kell áztatni” állítás tehát félig igaz, félig nem. Nem hagyománytiszteletből kell áztatni, hanem azért, mert jobb lesz tőle az étel, gyorsabban megfő, és a gyomrod is hálásabb lesz érte. Ha viszont gyors megoldás kell, ott a vörös lencse és a konzerv, és ezekkel is teljesen nyugodtan lehet újévet ünnepelni.
Nyitókép: Shutterstock
