A japán gasztronómia világszerte legendás, nem véletlenül bukkan fel egyre több japán étterem, köztük Magyarországon is. Ahogy közelebb kerülnek hozzánk a Távol-Kelet ízei, úgy érdemes nekünk is megismerkednünk az ázsiai konyha főbb alapanyagaival. Ez esetben a japán tészták kerülnek terítékre: a hírhedt ramen, soba és udon tésztából kínálunk egy-egy adaggal.
Ramen tészta
A hatalmas, gőzölgő, fűszeres japán levest senkinek nem kell bemutatni. A finomabbnál finomabb alapanyagokból álló ramenből mégis muszáj kiemelni a névadó tésztát, hiszen ez tölti meg a tálat és hozza össze az ízeket. Bár az ázsiai tészták közül ez a legfiatalabb és mondhatni a legkevésbé tradicionális, mégis ez terjedt el a legjobban világszerte.
A ramen tészta vékony, mégsem nem lehet metéltként hivatkozni rá, inkább egy spagetti vastagságú tészta. Leginkább halványsárga színéről, szilárd állagáról és kacskaringós alakjáról ismerhető fel. A neve árulkodó, mivel az ilyen jellegű tésztákat kifejezetten a hús- vagy halalapú levesekben találják meg az ázsiai konyha szerelmesei. De előszeretettel használják a ramen tésztát wokételekhez is, például yakisoba, azaz pirított tészta gyanánt. A legfontosabb ismertetőjegye a ramen tésztának, hogy nincs benne tojás – az elkészítése során kizárólag búzalisztet, sót, vizet és kansuit, vagyis lúgvizet használnak, ez utóbbi adja a jellegzetes színét.
Soba tészta
A japán levesek tengerén kevésbé ismert vizekre evezve a soba tésztába ragad az evezőnk. Itthon talán kevésbé ismert ez az ázsiai tészta, pedig a soba a legidősebb a japán tészták között, valószínűleg Kínából érkezett a japán partokra. Első látásra hasonlíthat a ramenhez, de valójában rengeteg apró részlet és tulajdonság választja el őket egymástól.
A soba búza- és hajdinaliszt keverékéből készül, hasonló vastagságú, mint a ramen, tehát a vékony tészták csoportját erősíti. Azonban segíthet a megkülönböztetésben, hogy a soba szürkés vagy barnás színű. A pontos árnyalat nagyban függ a felhasznált hajdina mennyiségétől. A hajdina- és a búzaliszt aránya minden receptben eltérő, a tészta készítőjének ízlésétől és szokásától függ. A soba első kóstolásra karakteresebb ízű, mint az ázsiai tészták többsége. Erőteljes földes, diós ízt mutat. Általában melegen húslevesben, hidegen pedig egy tsuyu nevű mártogatóssal tálalják.
Ezen kívül persze sok más népszerű soba tésztaétel létezik. Például a tempura soba, más néven „tensoba”, amely forró levesként vagy hideg tésztaételként egyaránt tálalható. Legyen szó hideg vagy meleg fogásról, a tempurában sült garnéla vagy a sült halpogácsa nem hiányozhat egyikből sem.
Udon tészta
Végül, de nem utolsósorban itt van az udon tészta, ami – ha nagyon szigorúan nézzük – a legkevésbé hasonlít a már említett japán finomságokhoz. Az udon a legvastagabb tésztafajta, amit könnyen fel lehet ismerni világos fehér színéről. Búzalisztből készül, amihez sós vizet kevernek, ez adja a jellegzetes színét és rágós állagát. Az udon íze kellemes, nem túl karakteres, hiszen itt inkább a textúra a fontos. Évszaktól függ, hogy az udon tésztát hidegen vagy melegen tálalják, az edénybe mindig a kinti időjárással ellentétes hőmérsékletű tésztaétel kerül. Nyáron általában valamilyen hideg szósszal nyakon öntve, mint télen meleg levesekben és egyéb frissen készült tésztaételek formájában fogyasztják.
A ramenhez hasonlóan az udon tésztás levesek ízprofilja is eléggé változó, régiónként más és más. Azt viszont el lehet mondani, hogy Kelet-Japánban a levesek jellemzően sötétebbek a sötét szójaszósz, más néven koikuchi shōyu használatának köszönhetően. Ezzel ellentétben Nyugat-Japánban a levesek általában világosabbak a világos szójaszósz, avagy usukuchi shōyu miatt.
Akár a ramen hullámos szálait választod, akár a soba karakteres ízvilágát, vagy a vastag és puha udont, egy biztos: mindhárom tészta méltó képviselője a japán konyha varázsának.
Ha legközelebb ázsiai étterembe tévedsz, már nem fogod ráncolni a szemöldököd a különleges hangzású ázsiai tészták fölött. Helyette, mint egy profi, el fogod tudni dönteni, hogy éppen melyik ínycsiklandó tészta illik a hangulatodhoz.
