Édesburgonyás-sajtos falatok fokhagymás mártogatóssal
Le kell szögeznem mindjárt az elején, hogy IMÁDOM az ázsiai konyhát, ám a kőbányai kínai negyed (Chinatown) ez idáig valahogy kimaradt. Kapva kaptam tehát az alkalmon, mikor felmerült, hogy készülhetne róla cikk, főleg, mert Nóri volt a kísérőm, így ketten korzóztunk a furcsábbnál furcsább, olykor pedig kifejezetten meghökkentő ételeket kínáló bódék között. Eddig azt gondoltam magamról, hogy én aztán tényleg minden hülyeségre kapható vagyok, kísérletezni pedig kifejezetten szeretek, de azért jó pár olyan ételbe is belefutottunk, amit mind a ketten csak a homlokunkhoz tartott pisztoly esetén kóstoltunk volna meg. Nem mondom, a magyar konyha is ad néha okot a magyarázkodásra a kakashere- vagy a pacalpörkölt jellegű ételek tengelye mentén, de a malactüdőre vagy a kevergetett sertésszívre nem tudom, hogyan lehet bárkinek az a reakciója, hogy „Na, én megvagyok!”.
Ettől függetlenül van nagyon sok, eszméletlenül finom étel a piacon, ami tökéletes úti cél, ha feldobnátok egy szürke, munkával töltött hetet, ugyanis délután 5-kor nyitnak, és este 11-kor zárnak. Látni-, enni- és innivaló van bőven, így abban biztosak lehettek, hogy mindenki megtalálja a saját vérmérsékletéhez illő fogást, akár szuperbevállalós, akár csak most ismerkedik az ázsiai ételekkel.
Happy Panda
Az óvatos indítás jegyében a leghátsó büfében kezdtünk, és különböző nyársakat, valamint egy adag húsos és vega batyut kóstoltunk. Előbbiből 3-félét, egy tintahalasat egy rákosat, valamint egy „haltofusat”. Itt megállnék egy pillanatra, ugyanis több helyen találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy kis kockákra vágott, nagyjából egyszínű valamiket csirke-, marha- vagy haltofuként aposztrofáltak. Ez szerintünk mindenképpen magyarázatra szorul, hiszen a vegetáriánus konyha egyik csodafegyvere a tofu, így sehogy nem értettük, mi köze lehet a marhához. Nos, magyarázatot erre nyelvi és/vagy szókincsbeli akadályok miatt sehol nem kaptunk, így azt javaslom, hogy aki nagyon strict vega, az semmiképp se kérje.
Na, de vissza a nyársakhoz. A tintahal pácolása nagyon finom volt, kicsit csípős, de nem vészesen, a húsa viszont lehetett volna puhább. A garnéla ebben a tekintetben mindenképp jobban teljesített, megpucolni a rendelkezésre álló műanyag eszközökkel, azonban csaknem lehetetlen, így csak az kérje, aki nem idegenkedik a kézzel-lábbal való evéstől. Ennél a helynél magasan a batyuk vitték a pálmát, a zöldséges és a húsos is kifejezetten jó volt. A vegában répát, gombát, hagymát és káposztát véltem felfedezni, a húsosba pedig darált sertés és metélőhagyma került.
515 bistro
Nekem talán a legjobb élményem itt volt, mert teljesen találomra sikerült kiválasztanunk egy szuper, snackszerű sztorit, ami mindkettőnknek nagyon ízlett, pedig igazából nem volt benne különösebb extra. Shimeji gombát forgatnak egy sörtészta jellegű bundába, amit aztán aranybarnára sütnek, ehhez pedig egy wasabis-majonézes-mézes mártogatóst kínálnak. A bunda tökéletes volt, a mártogatósnak minden alkalommal egy másik íze dominált, a kettő együtt pedig zseni volt. Itt kóstoltunk még egy sajtos-baconös rizsgombócot, aminek belül inkább pépes, mint darabos állaga volt, a sajt viszont krémesen lágy, és nem tocsogott az olajban sem, így tuti választás.
Hi
Sajnos a gomba felett érzett öröm hamar elszállt, mert rögtön ezután következett utunk (számomra) leginkább embert próbáló része. Mivel úgy éreztük, hogy már eléggé felvérteztük magunkat, arra jutottunk, hogy most jöhet valami durvulás, amit a száznapos tojásban láttunk meg. A kínai konyhában ez egy viszonylag népszerű előétel, de reggelire is sokan fogyasztják. Az alapja leggyakrabban nyers kacsatojás, amit 3 hónapon keresztül egy sóból, vízből, faszénből és mészből álló keverékbe tesznek. Ennek „köszönhetően” teljesen megváltozik a tojás textúrája. Míg a sárgája egy zöldes színű, túrós állagú pép lesz, addig a fehérje egészen sötét borostyánszínt kap.
Középen tofu látható, és bár ránézésre úgy néz ki, ízében és állagában közel sem emlékeztetett az általam korábban fogyasztott tofura. Sajnos jót nem tudok elmondani egyikről sem, akkor sem, ha megfeszülök, mert (ismétlem, számomra!) borzalmas élmény volt. A tojásnak olyan volt az állaga, mint a gumicukor, de közben meg iszonyatosan sós. Mindemellett pedig volt alatta egy ecetes, nagyon kellemetlen szagú lé, amiben az egész ázott. A tofu halmazállapota leginkább egy elfeledett panna cottára hajazott, de még az is biztos, hogy jobb ennél.
Nóri ezzel szemben sokkal jobban járt, ugyanis ő egy kínai hamburgerrel tett próbát. A buci leginkább a bohócos étteremlánc reggeli muffinjához hasonlított, könnyű a tésztája és minimálisan sós. A húsból nem formáznak pogácsát, hanem darált formában teszik bele – esetünkben ez egy csípős fűszerezésű sertéshús volt, rengeteg korianderrel. Aki szereti ezt az amúgy megosztó fűszernövényt, az feltétlenül menjen rá, mert nagyon egyben van az egész ízélmény.
Hehe és Milky Way
Mindkét helyen több dolgot is kóstoltunk, de most csak azokról írnék bővebben, amik valamiért extrábbak voltak. Nagy rajongója vagyok az osztrigázásnak, így nagyon megörültem, mikor megláttam a Milky Way étlapján, mindjárt rendeltünk is belőle kettőt. Ugyan sok helyen, sokféleképpen fogyasztottam már, itthon és külföldön is, de meleg tálalásban még soha nem kaptam, itt pedig úgy készítik. Kerül még rá egy nagyon, tényleg nagyon fokhagymás topping, ami szintén új volt számomra, de működtek együtt, így ezt mindketten kiválóra értékeltük.
A Hehe nevű helyen többek között vaslapon sült tintahal volt terítéken, amit lehet, hogy kihagyunk, ha tudjuk, hogy mekkora adag, de az ízére nem volt panaszunk. Ha többen érkeztek, mindenképpen őket ajánlom, mert nagy választékban kapható náluk mindenféle, vaslapon sercegő dolog, amit megoszthattok. Az illatát már akkor éreztük, mikor elindultak vele az asztalunkhoz, nem sajnálták belőle a chilit, annyi szent. A hatalmas tintahaldarabok mellett helyett kapott még valamiféle paprika, zeller, na meg a már említett rengeteg chili. A fűszerezés összességében nagyon jó volt, viszont nekünk a zeller nem igazán harmonizált a hallal. Az állagát tekintve kicsit túlfőtt, de nem annyira, hogy ne lehessen megenni. Mindössze pár perccel hamarabb kellett volna lekapni a tűzről.
Ahogy azt már kitalálhattátok, a kőbányai kínai negyed bizony nem kezdőknek való vidék. Mindenképpen azt javaslom, hogy ha egy többfogásos kulináris élményre érkeztek, utána más programot már ne szervezzetek. A viccet félretéve, aki szereti az ázsiai konyhát, annak legalább egyszer muszáj ellátogatnia ide, mert itt aztán garantáltan autentikus ízekben lesz része.
Cím: 1107 Budapest, Jegenye utca 30.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
