„A csecsemő etetésének célja az, hogy csatlakozzon hozzád az asztalhoz… nem az, hogy csatlakozzon az etetőszékhez.” – találó mondat a híres szakértőtől, Ellyn Sattertől.
A babákat hagyományosan kanállal, pürékkel etetik a szülők, amit pürés vagy kanalas hozzátáplálásnak nevezhetünk. Az elmúlt években azonban bejárta a világot egy népszerű hozzátáplálási módszer, a BLW (baby-led weaning, azaz baba vezette/irányította hozzátáplálás).
A BLW módszernél a baba ahelyett, hogy egy felnőtt etetné kanállal, saját maga eszik olyan ételeket, amiket a kezébe tud fogni – így osztozik a családi ételekben és étkezésekben. Ez a megközelítés nagyobb befolyást engedhet a babának, és egy sor előnye van.
Az irányzat nem egységes, és előfordul, hogy nem gyermekekkel foglalkozó, nem egészségügyi alapképzettséggel és gyakorlattal rendelkező szülőtársak (a néhány órás vagy napos tanfolyamok nem jelentenek egyet a képzettséggel) adnak tanácsot a szülőknek. Emiatt lehetnek félreértések, aminek a vége az, hogy egyes szülőcsoportok a pürés táplálást folytató anyákat durván kioktatják, vagy azt mondják, a püré nem fér bele a BLW kereteibe (pedig ez nem így van). Ugyanakkor azt is látom, hogy sok szakember nem támogatja ezt a módszert, sőt egyenesen elzárkózik tőle. Pedig ez egy nagyszerű dolog, csak sok a félinformáció körülötte.
Na de lássuk mit is mond a szakirodalom a pürés babatáplálásról?
A hazai csecsemőtáplálási ajánlás:
„A folyékony-pépestől indulva a darabos, majd szilárd ételek bevezetése fokozatosan történjen.”
„A »csecsemő által irányított elválasztás« (baby-led weaning) mint a hozzátáplálás módszere jelenleg nem ajánlható a szilárd táplálékok bevezetésére, mivel a növekedés elmaradásához, vashiányos anaemiához, elégtelen allergiaprevencióhoz vezethet, és megnövelheti az aspiráció kockázatát.”
Az európai ajánlás (ESPGHAN):
„Azok a készségek, melyek ahhoz kellenek, hogy a csecsemő biztonságosan elfogadja és lenyelje a kanálról kínált, pürésített ételt, jellemzően 4 és 6 hónapos kor között alakulnak ki. A darabos (félig szilárd) ételek kezelésének, ill. az önálló evés képessége, ahogyan azt egyes országokban népszerű »baby-led« megközelítésben javasolják, az első év során, később alakul ki.”
„…Az is felvetődött, hogy a BLW előnyösebb étkezési berögződésekhez vezet, és csökkenti a túlsúly és az elhízás kockázatát. Ugyanakkor, mivel ezt a gyakorlatot a szülők és csecsemők jelenleg önkéntesen követik, és mivel a megfigyeléses adatok száma korlátozott, nem lehet következtetéseket levonni…
Nemrég a BLW egy új formája jelent meg, a BLISS – Baby Led Introduction to SolidS, amely kimondottan hangsúlyozza a vasban és energiában gazdag élelmiszerek bevezetésének, valamint a fulladásveszélyes ételek kerülésének fontosságát. Egy kis létszámú, megfigyeléses, kísérleti vizsgálat szerint ez a megközelítés keresztülvihető, és kedvező a csecsemők által fogyasztott, vasban gazdag ételek körének szélesítésére.”
„Nem szabad túl hosszú ideig pürésített ételt adni, a csecsemőket legkésőbb 8-10 hónapos korban meg kell ismertetni a darabos ételekkel.”
AAP (American Academy of Pediatrics):
„A gabonakásák és a pürésített hús kiváló első étel, amelyet a csecsemők jól elfogadnak és a szükséges vaspótlást biztosítják az első születésnapig.”
Fontos megjegyezni, hogy 2020-ban az alábbiakkal egészítették ki ajánlásukat:
„A magas kockázatú populáció – azaz súlyos atópiás dermatitiszben és/vagy tojásallergiában szenvedő csecsemők –, akiknek azt javasoljuk, hogy már 4-6 hónapos kor között vezessenek be biztonságos formában földimogyorót, meghatározott mennyiségben, az előzetes tesztek figyelembevételével, hogy elkerüljék az allergiát.”
Uptodate.com orvosszakmai portál:
„Az első felkínált szilárd ételeket finomra kell pürésíteni, csak egyetlen összetevőt tartalmazniuk, és nem tartalmazhatnak adalékanyagokat (só, cukor). Kombinált ételeket (pl. gyümölcs- és gabonafélék, hús és zöldség) adhatunk, miután a gyermek tolerálja az egyes összetevőket.
Amint a folyékony püréket tolerálják, és a csecsemő önállóan ül, megpróbálja megfogni az ételt a kezével, sűrűbb pürét és puha falatkákat tartalmazó ételeket lehet bevezetni. Körülbelül nyolc hónapos korukig a csecsemők általában elfogadják a sűrű püréket, és elég rugalmasak ahhoz, hogy összetettebb állagú ételeket nagyobb adagokban rágjanak és nyeljenek le… A textúrák változatossága fontos a normális rágási és nyelési képességek elsajátításához és a különböző ételek elfogadásához.”
Láthatjuk, hogy az európai országok zömében azt javasolják, hogy a baba aktív résztvevője legyen a táplálásának, és különféle, biztonságos textúrákkal találkozzon. A kutatások félrevihetik a közvéleményt, hiszen sokszor anekdotikusak, illetve visszaemlékezésből, szubjektív véleményekből születnek a témakörben, nem evidenciák.
Több neves nyelésterapeuta (pl. az elismert Melanie Potock) azt állítja, hogy optimális, ha a baba először a pürékkel találkozik, és csak utána ismerkedik a darabos ételekkel. Így először tanul meg nyelni, és csak utána rágni. Azt vallják, nem érdemes kihagyni a püréket, hiszen általuk egyszerre biztosíthatók a tápanyagok, és a tapasztalatok. A pürék a családi ételekben is jelen vannak: zabkása, joghurt, burgonyapüré, mártások stb. Szuper, ha a gyermek ezekkel az ételekkel is időben megtanul bánni, amelyek aztán a későbbiekben is az étrendje részei maradnak.
A biztonságos rágás megtanulása akár 2 évet is igénybe vehet
Több szakemberrel egyetemben én is egyfajta hibridet vagy félutat ajánlok, amely összhangban van az aktuális ajánlások zömével. Ezt „Baby self feedingnek”, (azaz baba-önetetésnek / a baba önálló evésének) hívjuk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a baba kezdetben egészen addig pürét kap, amíg egyenletes rágási mintázatot nem látni rajta (egyéni, hogy mikor alakul ki, de néhány hétről van szó csupán). Ezeket a püréket ő maga kanalazza egy arra alkalmas eszköz segítségével, megfelelően ülve, magának beállítva az étkezési ütemet, illetve a falatok nagyságát.
Pár héttel később (van, amelyik babánál korábban) elkezdünk a babának darabos, puha finger foodokat kínálni (elétesszük, nem a szájába!), illetve kisebb falatkákat, igazodva a picihez. A jelzéseit mindvégig olvassuk, nem tömjük belé az ételt, sőt a baba ilyenkor kanállal is megtanul önállóan enni.
Fontos, hogy a gyermek végig biztonságos evési pozícióban üljön; illetve ha a baba fejlettsége ezt lehetővé teszi, a kezdetektől önállóan egyen.
A szülő biztosítja a gyermeke számára a megfelelő:
- ételt, állagot, formát;
- környezetet (családi étkezések);
- ESZKÖZÖKET (előkanál: 2 éves korig nem forog a csukló, ezért a baba ne sima babakanállal, hanem előkanállal egyen, ami a pürés állagokhoz ajánlott; babaszék helyett gyermekétkezőszéket használjunk, amit havonta állítunk: a talp legyen megtámasztva, az asztallap ne legyen túl magasan stb.);
- elfogadást (a gyermek annyit eszik, amennyit akar, folyamatosan használja a kezét az ételek fogásához, a maszat elfogadott stb.)
- és a fincsi ízeket (viszlát párolt, natúr alma – ez a baba nem krónikus beteg, hogy ezt kelljen ennie hónapokig).
A gond akkor van, amikor hozzátáplálásra még nem kész babákkal találkozunk. Amikor a szülőknek azt tanácsolják, kezdjék el a hozzátáplálást, de pl. 4 hónapos korban a fenti módszerek nem alkalmasak, és biztonságosak. Ilyen az új AAP-kiegészítés, amely a magas allergiakockázatú babák (pl. ekcéma és/vagy tojásallergia) számára bizonyos gyakori allergének bevezetését már 4-6 hónaposan ajánlja. Ez nem azt jelenti, hogy fél kg földimogyorót adatnak a gyereknek, hanem meghatározott mennyiséggel ÉS gyakorisággal kínálják, hogy megelőzzék a későbbi allergiát. Nos, ha ez kimarad az érintett kockázatú csoportban, a szakirodalom szerint nagyobb az esély, hogy később allergiás lesz a gyermek. Éppen ezért nem lehet egyetlen irányzatot ráerőltetni minden egyes babára. Főleg nem erőszakos kommunikációval élve a szülőkre nyomást helyezve. Vannak egyéni különbségek, de ehhez az anamnézis részletes ismerete szükséges, hogy a szakember és a szülő megtalálja a babára szabott helyes módszert. Ha a baba mozgásfejlődése eltér, pl. volt koraszülött, vagy bármilyen egyéni sajátosság áll fenn nála, kérjük ki a kezelőorvosa véleményét (ha pl. ekcéma és/vagy tojásallergia áll fenn, 4 hós kor előtt allergológus véleményét kérjük ki).
Az igény szerinti táplálás nem az állagon múlik
Pürével is etetheti a szülő a babát igény szerint, és darabossal is meg tudja tömni sajnos. Az igény szerintiség vagy válaszkészség során a szülő reagál a kicsi táplálkozási jelzéseire – éhes állapotban ételt biztosít neki, és ha jóllakott, akkor ezt tiszteletben tartja. Egészséges étkezési szokásokat, mintákat ad számára, így kialakítva az ételekkel való jó, harmonikus kapcsolatot, biztosítva a tapasztalatszerzést. A gyermek aktív részese az evésnek, nem hátradöntött pozícióban, lekötözve tátja a száját, akkor is, ha nem akarja. Kapcsolata van az ételekkel, pl. megtanulja hogy a kivi szőrös tapintású, belül zöld, magocskák vannak benne, finom puha, és kissé fanyar, néha édes, kellemes illatú.
A kombinált módszer rugalmasságot ad. A gyakorlatban ott ül a pici az asztalnál a családdal, és lehetőség szerint egészséges családi ételt fogyaszt. Ha mondjuk, krumplipüré van egy kis fasírtgolyóval és grillezett brokkolival, mindenből kap, és mindegyik állaggal jól boldogul.
RECEPTAJÁNLÓ:
Az ajánlások abban megegyeznek, és én is látom a munkám során, hogy nagy a veszélye annak, ha a baba sokáig a „pürén marad”. Így rengeteg tapasztalási és tanulási lehetőség kimarad, és csak a tápanyagok maradnak meg. Utóbbi lényeges, de véleményem szerint az előbbi fontosabb. Igen, lehet a hozzátáplálás elején külön egyösszetevős, majd összetettebb, vasban dús, finom(!) püréket készíteni, de aztán jöjjenek a darabos ételek. Nem kell a félrenyeléstől félni, a bizonyítékok arra utalnak, hogy az íny – a legkeményebb ételek kivételével – az összes étel rágására képes. Már ha van a gyermeknek lehetősége gyakorolni, és egyedül nyúl a darabos ételhez, teszi a szájához, tartja a falatot, harap le belőle és rágja, nyeli le. Nem pedig egyszer csak talál a pürében egy darabos falatot, amire nem tud rákészülni, ezért öklendezni fog tőle. Ne keverjük az állagokat: a püré püré, a darabos darabos legyen. A baba maga keverheti (pl. mártogathat sült répát görög joghurtba), ez nem probléma.
Az idegentest-eltávolítást szülőként abszolút érdemes ismernünk a táplálás módszerétől függetlenül.
A pürékről
A változatosság a lényeg, de az energia-, cink-, és vastartalomra ügyeljünk.
- Jól felszívódó vas: például a húsokban, a májban. Ezek fehérjeforrást is jelentenek. Ezek mellé szuper egy szénhidrátforrás (pl. burgonya, rizs, quinoa stb.) és zöldség. Az „édesebb” püréverziókban mehet a gyümölcs, a gabonakásák (a vassal dúsítottak nagyon jók), ricotta, túró, darált babakeksz.
RECEPTAJÁNLÓ:
Tudtad? Megfigyeléses vizsgálatok során többször kiderült, hogy az energia- és tápanyagtartalom a pürékben túl alacsony. Ez akkor is így van, amikor a szülő a darabos táplálásnál pl. kizárólag zöldbabot ad az 1-2 éves gyereknek.
Én szeretem a házi püréverziókat ajánlani a boltival szemben, hogy a gyerkőc rugalmasabb legyen, és az allergénbevezetés is megtörténjen. A pürék gyorsan romlanak, arra pedig különösen ügyeljünk, hogy a baba szájába ért kanál ne érjen abba a pürébe, amit szeretnénk eltenni 1-2 napra a hűtőbe. Különösebb készülék nélkül (elég a családi turmixgép) lehet isteni püréket készíteni, hiszen nem csak párolhatjuk az ételt: piríthatjuk, süthetjük, főzhetjük is.
A hozzátáplálás legelején, ha pürével kezdünk, figyeljünk, hogy összeillő ízeket adjunk (pl. máj mellé az áfonya fura), a hőmérséklet változatos legyen, és haladjunk. Ne ragadjunk bele feleslegesen a pürékorszakba hosszú ideig. Ez csak egy rövid állomás, nem a végcél.
Pürés babatáplálás – akkor mi legyen?
Ne ragadjunk bele a pürékorszakba, hiszen jó, ha ez egy rendkívül rövid időszak. Az etetési pozícióra kiemelten figyeljünk (bővebben itt).
Akkor se féljünk, ha kimarad a püré a hozzátáplálás elején valamilyen ok miatt (de később pótoljuk: joghurt, zabkása, házi ketchup stb.). A BLW a bizonyítékok alapján teljesen jó lehet, a BLISS pedig különösen jó: ennél figyelünk a vas- és energiabevitelre, illetve a félrenyelés minimalizálására. Nyugodtan lehet a két módszert vegyíteni, ezt a baba rugalmasan fogja venni, nem fogja őt összezavarni.
Kedves szülők, kérlek, hogy ne essetek egymásnak emiatt, az igény szerintiség nem az állagon múlik! A szakirodalmat figyelembe kell vennie a szakembereknek, és remélhetőleg idővel mindenkihez eljutnak a változatos babatáplálási módszerek. Szerintem senki sem kompetens azt mondani, hogy minden egyes babának ez vagy az a módszer jó, ez nem fekete vagy fehér, és nem csak 2 módszer van. A szép ebben, hogy minden baba egyedi, és jó, ha ő szabja meg táplálásának módját, az igény szerintiségen belül.
Ha tetszett a pürés babatáplálás cikk, akkor nézzetek szét az SK KIDS rovatunkban, vagy csatlakozzatok a Gyerekmenü Facebook-csoportunkhoz, csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hivatkozások
Prell, C., & Koletzko, B. (2016). Breastfeeding and complementary feeding: recommendations on infant nutrition. Deutsches Ärzteblatt International, 113(25), 435–444.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve az egészséges csecsemő (0–12 hónapos) táplálásáról hatályos: 2019.11.06 – , Klinikai egészségügyi szakmai irányelv, elérhető: http://www.hbcs.hu/uploads/jogszabaly/2981/fajlok/EMMI_szakmai_iranyelve_%20csecsemo.pdf
Committee on Nutrition. Complementary feeding. In: Pediatric Nutrition, 8th ed, Kleinman RE, Greer FR (Eds), American Academy of Pediatrics, Itasca, IL 2019. p.163.
Dietary interventions to prevent atopic disease: Updated recommendations
Scott H. Sicherer, M.D., FAAP and Frank R. Greer, M.D., FAAP, March 18, 2019
Hozzászólások
