Többé nem kell választanod az ázsiai és az olasz konyha között! A Soy&Olive-ban mindkettőt megtalálod
Külföldön már több példát is láthatunk ilyen „fúziós” éttermekre, és múlt héten nálunk is megnyílt az első ázsiai-olasz konyha, Soy&Olive Budapest néven. A rövid bevezető után, gondolom, a név is abszolút érhető. Mivel én magam sosem jártam még olyan étteremben, ami az olasz és az ázsiai konyhát vegyíti, nagyon kíváncsi voltam, hogyan lehet ezt összehozni, így nyitás után meg is látogattam a helyet. Még úgy is, hogy a Soy&Olive Budapest legturistásabb részén, a Vörösmarty téren nyílt, így nem igazán gondoltam, hogy meg tud szólítani engem. Bár összességében már azzal is előrébb vagyunk, ha a Budapestre érkező turisták nem úgy mennek el a Váci utcából, hogy borzalmas minőségű ételt ettek horror áron, hanem tényleg valami jót tesznek eléjük. A turisták egyébként már meg is találták a helyet, a szép napsütéses időben a terasz meg is telt.
Egyedülálló koncepció és kivitelezés
Az étterem elképesztően szép lett, és nagyon érdekesen oldották meg a fúziót. Egy U alakú tér egyik fele az olasz, másik pedig az ázsiai ízeket és hangulatot tükrözi, két élesen ellentétes dizájnnal. A két világot középen egy nagyon vidám falfestmény egyesíti ötletesen. A két különálló egységet hátul a konyha köti össze, tehát tulajdonképpen a Soy&Olive egy valódi 2 az 1-ben étterem. A koncepció itthon teljesen egyedülálló: nem konyhák fúziójáról van szó, hanem két, egymással párhuzamosan működő, eltérő konyháról. Azaz olyan étteremről, ahol ázsiai és olaszos fogások egyszerre kapnak helyet az asztalnál.
Nekem mind a két dizájn bejött, de az olasz a lazább, világosabb, egyszóval olaszosabb, így ott foglaltunk helyet. Amikor megérkeztem, eleve úgy gondoltam, hogy nyilván inkább olasz ételeket fogunk rendelni, hiszen meglehetősen olaszmániás vagyok, így magam is meglepődtem, hogy ez az arány aztán eltolódott az ázsiai irány felé.
Japán és thai ételek, valamint olasz klasszikusok
A választásban Tóth Roland konyhafőnök volt a segítségemre, ő maga az ázsiai ízeknek nagy ismerője, hiszen hat évig vezette a Tokio Budapest konyháját. Nem csoda tehát, hogy a sushi ilyen markáns módon jelenik meg az étlapon –, de erről később. Ázsia persze nem kicsi, és nem is kell azt gondolni, hogy az étterem a teljes kínálatot felöleli. A thai és a japán konyha kerül fókuszba, így például egy jó kínaira semmiképpen se ide érkezzetek. Az olasz szekcióért a hosszú évekig külföldön, majd itthon is remek olasz ételek közt edződő Tarjányi Szilveszter felel, konyhájában ott sorakoznak Olaszország legismertebb ételei. Nagyrészt klasszikus módon elkészítve, de azért teret engedve némi kreativitásnak is.
Tóth Roland elmondta, a Soy&Olive mindenképpen szeretne a magyar közönség felé is nyitni. Magamtól nekem sem jutna eszembe, hogy a Vörösmarty téren egyek, de most megváltozott a véleményem, iyen kiemelkedő konyhával és ilyen jó koncepcióval ugyanis már rég találkoztam. Na de lássuk is, mit kóstoltunk!
Tintahal, sajt, tofu és okra. Ez mind van!
Igyekeztünk keverni a két konyhát az előételek, főételek és a desszert terén, de azért a nagyon populáris ételeket, mint a pizza, most fájó szívvel kihagytam. (Pedig a hatalmas választék a pizzára is kiterjed.) Ettől függetlenül az olasz vonalon elég klasszikus irányba mozogtunk, természetesen nem hagytuk ki a kalamárit (calamari fritti) és a friss burrata sajtot, amit egy Magyarországon élő olasz család készít az étteremnek. Az íze és a minősége tankönyvbe illő: kívül kérges, belül lágy, folyós tejszín. Mindez remek olasz sonkával kiegészítve. És a kalamáriban sem volt hiba.
A másik földrészt előételek terén egy kissé különlegesebb étel, a Yaki Okra képviselte: grillezett okra miso öntettel. Aki esetleg még nem kóstolta ezt az ázsiai zöldségfélét, annak nagyon ajánlom. Én imádom, és ezzel a misós szósszal egészen különleges ízt kapott. Ezt a leginkább zöldbabkülsejű és padlizsánízű zöldséget sokfelé bámiának is hívják, nekem régóta nagy kedvencem, és az étlap alapján úgy láttam, hogy a séfnek is. Kóstoltuk még a Karikari nevű tofuropogóst – mivel a tofunak önmagában ugye nincs sok íze, ezt a szósz dobja fel, ami szarvasgombás. Így azoknak ajánlom, akik szeretik a szarvasgombát (sajnos én nem). Ezenkívül leteszteltük a sushikat is, konkrétan minden tekercs egy műalkotás szerintem. Csak kifejezetten sushizni is érdemes ide betérni, mint említettem, a séf igazán nagy mestere a sushiknak.
A paradicsomos tésztától a vörös curryig
Ezután érkeztek a főételek, szintén vegyesen mozogva az ázsiai és az olasz vonalon, sőt igazságosan felosztva: 2 olasz és 2 ázsiai ételt kóstoltunk. Indítottunk egy egyszerű paradicsomos tésztával, amit a már emlegetett burrata díszített, isteni krémes egységet képezve a pennével. És aztán jött a lasagne, amiben azért megjelent egy csavar, ugyanis kacsahússal van töltve. Kifejezetten egzotikus fogás, nagy kedvenc lett az asztalnál. Végül mégis csak a dobogó második fokán végzett, mindent vitt ugyanis az indiai vörös curry – ami egyébként az étlap egyik legdrágább fogása sajnos, mivel bélszínt is tartalmaz. Éppen ezért kissé lelkiismeret-furdalásom van, hogy pont ezt ajánlgatom, de egészen különlegesen finom volt. Tényleg rég éreztem egy ételről, hogy ennyire újszerű élményt nyújt.
A Panang Nua az egyik legnépszerűbb thai curry, alapvetően is marhahússal készül. Itt amúgy fel volt még turbózva a már emlegetett okrával és gombával, mindehhez kókusztej és mogyoró társult. Édesen csípős, valóban lágy curry. Aki pedig valami könnyűt enne az ázsiai étlapról, annak a Karage csirkét ajánlom: ez egy lazább fogás, marinált csirkecomb avokádóval és salátával. A desszertekről már tényleg csak pár szót ejtek. Csak annyit mondanék: ha eddig azt hitted, hogy nem passzol össze a tiramisu, a banánkenyér és a kókuszfagyi, akkor többé ne legyen kétséged!
Soy&Olive: kettő az egyben
Nekem nagyon-nagyon bejött, hogy mind a két étlapról egyszerre tudunk rendelni, de azért fontos hangsúlyozni, hogy ez hosszú távon nem marad így. Az étterem múlt héten nyitott, így ha beindul és telt ház lesz, nem tudják majd garantálni, hogy keverjük az étlapokat, mert nagyon elcsúszhatnak a rendelések. Most azonban még van erre lehetőség, ezért érdemes még most kipróbálni a helyet. Az italkínálat is lenyűgözött, bár csak az alkoholmentes koktélok világába kalandoztam el némiképp, már ez is meggyőzött arról, hogy az itallapban is elég mély perspektívák rejlenek.
Cím: 1051 Budapest, Vörösmarty tér 4.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
Hozzászólások
