A tojásfőzésnek van néhány alapszabálya, amit érdemes betartani:
Ha hűtőhidegen tesszük a forrásban lévő vízbe, brit tudósok szerint 110 százalék az esélye annak, hogy a héja szétreped, a beltartalom pedig kifolyik. Ezt megelőzendő érdemes a forrásban lévő vízbe helyezés előtt egy kevés meleg vízben átmosni, ami, lássuk be, amúgy sem árt neki.
Szintén jó ötlet, ha sót vagy pár csepp ecetet tesz az ember a főzővízbe, ami segít a kifolyó fehérjének hamarabb megszilárdulni.
Ha már forr a víz, és bekerült a tojás:
- Klasszikus lágytojásnak három-négy percig főzzük. Három percnél a fehérje részben már keményedik, de szinte lehetetlen egy az egyben megpucolni. Ezt a változatot általában saját héjában vagy egy tálba kikanalazva szokás fogyasztani.
- A negyedik perc végére a fehérje már határozottan jobban tart, a sárgája pedig kevésbé hígan folyik.
- Az ideális reggeli tojás szerintem a hatodik és hetedik perc között képződik, ahol a fehérje egyértelműen keményre főtt, a sárgája azonban még lágy. Ez a változat már akár szeletelhető is.
- A tizedik percnél a tojás tökéletesen átfő, de egy-két perc további főzés még nem árt neki.
- A tizenkettedik perc után a tojás sárgája körül szürkés-zöldes réteg alakul ki, ami egy reakció a fehérjében található kénből keletkező hidrogén-szulfit és a sárgájában lévő vas között.
Bármelyik változatot is választjuk, érdemes azzal tisztában lenni, hogy lehűtés nélkül a tojás tovább fő. Tehát ha lágytojást szeretnénk enni, de 5 percet hagyjuk állni a 3 perces tojást, az lényegesen keményebb lesz, mire megbontjuk. A legjobb, ha azonnal fogyasztjuk, viszont ehhez az embernek hőálló kézre van szüksége, így érdemes egy gyors, legalább felületi hűtés, ami segít, hogy a héj is könnyebben lejöjjön, illetve a kéznek is barátibb megoldás.
Buggyantott tojás
Ha pedig másik fokozatba kapcsolnátok, a főzött tojások királya, a buggyantott tojás lesz a megoldás. Ez azért jó, mert utólag nem kell a pucolással foglalkozni, viszont macerás, mert nehéz egyszerre több tojást ugyanolyan állagúra főzni.
Ehhez a főzővizet mindig csak gyöngyözésig szabad forralni, ezenkívül sót és ecetet is tenni kell bele. Nem kell sósav erősségűre belőni, egy liter vízhez egy evőkanál ecet és egy csipet só megfelelő.
Ahhoz, hogy ne robbanjon szét a vízben a tojás, érdemes először egy tálkába felütni, és csak abból a vízbe zuttyintani. Ezenkívül bár sokan örvényre, én inkább egy öblös merőkanálra esküszöm, amit a vízbe teszünk – ezzel adjuk meg a tojás formáját, így mindegyik ugyanúgy fog kinézni. A tojást tehát a víz alatt lévő kanálba öntjük, hagyjuk, hogy kb. 3 perc alatt kicsit megkeményedjen, majd egy kanállal kifordítjuk a merőkanálból, és a vízben szabadon tovább főzzük 2-3 percig. Így ugyan kánonban, de mégis nagyjából egyszerre készül el két tojás. Ha nem ennétek meg azonnal, vagy több adagban gondolkodtok, érdemes hideg vízbe átszedni, hogy ne főjön tovább, és meleg vízben szépen vissza lehet melegíteni.
Ha tetszett a tojásfőzés alapszabályai cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!