Tavaly a Konyhafőnök VIP-ban versenyeztél, idén a Séf meg a többiek sorozat köt a konyhához, közben mindenhol elmondod, hogy ez nem a te tereped.
Ez így is van, ha úgy tetszik, mindkét produkcióban csak alakítottam egyet: az egyikben megmutattam, milyen egy kétbalkezes a konyhában, a másikban eljátszom a profit, de még azt is tanítani kellett, hogyan fogjam rendesen a kést. (nevet)
Akkor hogy lehet, hogy a kilencedik helyen végeztél a Konyhafőnökben?
Megfejthetetlen!
Azt állítod, hogy nem is készültél rá, csak így alakult?
Azért nem úgy van az! Annak idején mi más lett volna a bemutatkozó ételem a Konyhafőnökben, mint a stíriai metélt? Minden túlzás nélkül ez az egyetlen étel, amit magabiztosan el tudok készíteni, de ott kiderült, hogy nem lehet desszertet vinni, csak főételt. Varga Roland készített fel a versenyre, és segített átalakítani a receptemet. Eleve nem édes, hanem sós volt, a tésztába belekevertem snidlinget és mindenféle zöldeket, mint például a petrezselyem. Hal is került bele citrusos mártással, szóval összevissza kaszaboltam az én csodás stíriai metéltemet. (nevet)
Elégedetlen voltál vele?
Nem volt vele baj, de nem az én ételem volt. Miután a stíriai metélt készítési metódusa benne van az agyamban, ezért a feladatoknál sokszor próbáltam belevinni ebből valamit. Például lángosból csináltam magát a tésztát és ilyenek, így egy idő után Fördős Zé meg a séfek megtiltották, hogy bármilyen stíriaira emlékeztető ételt készítsek.
Közben azért meneteltél előre. Mire számítottál a műsor előtt?
Csak azon izgultam, hogy ne elsőnek essek ki, mert az annyira ciki. Nem mintha annál többet tudnék, de akkor is, az olyan kellemetlen. Aztán jöttek a meglepetések, mert elhangzott például olyan is, hogy nyithatnék egy tevehamburgerezőt Szudánban, mert az az ételem remekül sikerült.
A visszajelzések alapján nemcsak a zsűri volt veled elégedett, hanem a nézők is szerettek.
Pedig nagyon féltem az egésztől. Korábban is hívtak a Konyhafőnökbe, de mindig visszautasítottam őket. Aztán rájöttem, hogy ha adhatom magamat (és nyilván nem játszhatom el, hogy hű de jó vagyok a konyhában), akkor miért ne? A pandémia alatt csúcsra járatódott a Csonkitchen. Egyszerűen nem tudtam mást csinálni, ezt vittem át a Konyhafőnökbe. Hála istennek Németh Kristóffal egymásra találtunk – mint a két morgó öregember a Muppet Show-ból.
A műsornak köszönhetően megtanultál főzni is?
Én is azt hittem, hogy amint vége lesz a forgatásnak, beköltözöm a konyhámba, de elárulom, ez nem történt meg. A főzéshez kell egy alapvető érzék, ami talán bennem nincsen meg, de lehet, hogy csak a motiváció hiányzik. Egy jó étel alapvetően minimum egy órát vesz igénybe, én pedig ehhez lusta vagyok.
Azért nem mindegyik. Egy tésztaétel szóba sem jön?
Na, ahhoz meg kell egy jó mártást csinálni. (nevet) Lazacot meg főzeléket szoktam készíteni otthon, de alapvetően pont a pandémia alatt megízleltük a rendeléses életforma előnyeit. Vagy ha étterembe megyek, és ott ízlik valami, gyakran rendelek extra adagot és viszek haza a mélyhűtőmbe, mert nekem a mélyhűtő a jó barátom. Talán ez a legjobban kihasznált konyhai gépem.
Komolyan?
Amikor véget ért a Konyhafőnök, vettem magamnak egy gyorsforralót, mert az annyira tetszett. Sokat használtuk, bár eleinte azt hittem, az egy gép, aztán kiderült, hogy egy edény. És vettem otthonra még egy szűrőt a mártásoknak. Azóta is gyönyörűen csillog a vadonatúj szűrő a konyhámban, amihez hozzá sem nyúltam.
Anyukád jól főzött?
Nem, bár szegény megtanulta az alapételeket felnőttkorára. Nem volt egy gourmet. Én az vagyok, de főzni, hát azt nem tudok.
Akkor a klasszik házikoszt helyett mindig rendelsz?
Ha van időm, étterembe járok. Tudom, hogy ez luxus, de arra gondoltam, hogy nincs nagy családom, nem iszom, nem dohányzom, hadd legyen már nekem az a luxusom, hogy ha megkívánok valamit, akkor elmegyek egy étterembe és megrendelem. Vagy házhoz rendelem.
Nálad a vendégek is rendelt ételt kapnak?
Nálunk nincsenek baráti összejövetelek. (nevet) Évek óta készülünk, hogy lesznek társasjáték-partik, de valahogy mindig elmaradnak. Az a jó, hogy nálam nincs asztal sem. Csak egy pult van, ahol maximum két ember tud enni, és ha netalántán feltévedne a családom vagy néhány barátom, akkor van egy asztallap a spejzban, amire fel lehet csavarozni lábakat, és akkor körül tudjuk ülni hatan. Kamaszkoromban azt hittem, hogy majd miután elköltözöm otthonról, nálam óriási bulik lesznek, eközben pedig folytatom azt, ahogyan anyámék éltek. Nagy bulik, nagy evések, de még partifalatos összejövetelek sincsenek nálam.
Egyszer azt mondtad, hogy ilyen falatkákat amúgy sem eszel.
Van ott is minőségi eltérés, de mindent nem eszem meg. Otthon pedig soha nem készítenék olyat, az egyszerűen nem én vagyok. A melegszendvics a maximum, azt nagyon szeretem, mégpedig a sütőben sültet, amit nem grillezek, hanem 240 fokon olvasztom össze a sajtot a sonkával. Refluxos vagyok, ezért retek általában van otthon, mert az a zöldség nem bántja a gyomromat.
Az egészséged miatt változtattál az evési szokásaidon?
Főleg a munka miatt kénytelen vagyok kímélő életmódot folytatni, hogy bírjam a tempót. Annak idején nyáron mindennap lecsót ettem, és olyan erősen, hogy oda volt készítve a tányér mellé a zsebkendő. Ez nagyon hiányzik, mert imádtam. Ha szabadságon vagyok, vagy ha meglátogatom a nővéreméket, akkor megengedem magamnak, hogy olyat egyek, amit szeretek, és eszem is mindent, amit nem szabad. Kávét, erőset, paradicsomot, desszerteket… és teszek rá, hogy mi a következménye. A munka miatt is álltam át arra, hogy nagyon fűszereset és zsírosat sem eszem.
Hipochonderként azt gondoltam rólad, hogy amúgy is az egészséges ételekért vagy oda.
Hát nem! (nevet) De nézz rám, itt ez a túlsúly rajtam, és ez nem járja. Hiú ember vagyok, nem létezik, hogy egy slim fit ingemben csak állni tudjak, mert ha leülök, már szétfeszül rajtam. Ez egyszerűen nem megengedhető.
Könnyen odafigyelsz magadra, a diétádra, amikor ilyen nagy a hajtás, mint például a Séf meg a többiek forgatásán?
Ez az időszak egy ajándék, rengeteg örömöm volt benne. Eltelt több mint húsz év, hogy én egy sorozatban szerepeltem, és 24 év után most újra egy vígjátékot forgattam. Fantasztikus stáb állt össze. Anger Zsolti és Spáh Dávid már régi ismerősöm, imádok velük dolgozni. Elképesztő, hogy Dávidot 11 éves kora óta ismerem. Ahhoz képest, hogy egy-két helyen játszódó történet (a konyha meg a vendégtér), azért ez egy nagyon intenzív forgatás volt. Élveztem, hogy intrikus karaktert alakíthatok. Anger úgy nevezett el bennünket Mészáros Mátéval, hogy mi vagyunk a konyha Stan és Panja. Lubickoltunk ebben a páros felállásban mindketten.
Mondtad, hogy a forgatás intenzív időszak volt.
Ötre kellett menni, ami megterhelő, de amikor az embernek van motivációja és van kedve hozzá, akkor nem fáradt. Nem nyűgnek, nem tehernek éled meg az ilyen időszakokat, visz téged a lendület. Ehhez képest a Família Kft. egy szanatórium volt. Ott heti egy részt vettünk fel, most néhány hét alatt az egész évadot. De azt gondolom, inkább legyen miért felkelned, mint ne legyen semmi dolgod.
Jók a visszajelzések?
Figyelj, nem számolgatom, mennyi rajongóm van, hálás vagyok azért, hogy sokan szeretnek. A pandémia első hullámában éreztem meg, hogy mennyien! Bevallom, én élveztem, hogy otthon lehetek az első hullám idején, szerintem ez látszott a Csonkitchenen is – valahogy minden lecsendesedett. A Csonkarantén idején több mint 80 közismert emberrel beszélgettem, olvastam verseket, és egy idő után jöttek az elismerő visszajelzések, hogy számítanak rá, mert tetszik nekik, amiket csinálok. 50 ezer új követőm lett, és sokféle műfajban kiélhettem magam. Megismerhettek az emberek mindenféle Csonka Andrást.
Jól kitalált önreklám volt?
Ugyan! Egyszerűen sodródtam. Bár hazudhatnám, hogy tudatosan tettem. A bennem lévő becsvágy és munkamánia oltárán sok mindent feláldoztam, kvázi a magánéletemet, de az az igazság, hogy ez a fajta szereplés okoz örömet. Amikor arra gondoltam fiatalon, hogy színész leszek, arra is vágytam, hogy olyan legyek, mint azok a színészek, akik a kezemben lévő kártyanaptárakon ott voltak. Nem szégyen, hogy ha az ember színész akar lenni, akkor ismert is akar lenni, ezt az ajándékot pedig megkaptam a sorstól a Família Kft-vel. Azt gondolom, igyekeztem ezzel jól sáfárkodni, de igazából kiszolgáltatott helyzet ez. Nehogy azt gondolja bárki, hogy én eltervezek valamit, és az úgy van, mert sokkal inkább az a kérdés, terveznek-e mások velem? Ilyen értelemben sodródtam egész életemben.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon!
Hozzászólások
