Eszterrel beültünk reggel a kocsiba, maxra toltuk Taylor Swiftet és végigsüvítettünk a Duna-parton. Tökéletes időnk volt, és a célunk is nagyon felcsigázott minket! Hiszen ki ne szeretné a lámpásokkal díszített főteret, vagy a sikátoros kis utcákat, amiket Szentendre kínál? A legkülönbözőbb gasztroegységeket választottuk aznapra, és így utólag azt kell hogy mondjuk, a véleményünk is éppen ilyen különbözően alakult velük kapcsolatban. Na nem egymáshoz képest, hanem helyről helyre. Nem is csigázunk tovább titeket, nézzük, miket teszteltünk Eszterrel!
Panificio il Basilico Szentendre, avagy Szabi, a pék birodalma
Rendkívül kalandos az út az egység körül, árnyas fák szegélyezik és egy patak mellett haladhatunk el, amihez a kelleténél talán kissé közelebb raliztunk néhol az autóval, de no para, épségben megúsztuk! Mindenesetre javasoljuk nektek is, hogy kocsival érkezzetek, főleg, ha messzebbről jöttök, mert ez a hely a dombok között helyezkedik el, nem lehet csak úgy a HÉV-től gyorsan odasétálni.
Kaja tekintetében két részre oszlik a hely, egyrészt van egy pizzéria, illetve mellette találjuk a pékséget. Mi pedig ez utóbbit akartuk most tesztelni, hiszen korábban Györgyi már nagyon biztatóakat írt Szabi pékségeiről! Itt sem csalódtunk, hatalmas választékból válogathatunk. A sok-sok hívogató péksüti mellett szendvicsek, rusztikus kenyerek és még fagyi is van. Nézzük, mit kóstoltunk!
Körözöttes kalács
Dóri: Engem nagyon felvillanyozott ez a kaja, egyrészt, mert szerintem a körözött egy rém egyszerű dolog, mégis annyira kevés igazán finomat lehet enni, hogy én már csak a nagymamámét vagyok hajlandó elfogyasztani. Másrészt pedig azért, mert egy kisebb fonott kalácsban kínálják itt, ami szerintem zseniális ötlet! Semmi fakszni nincsen benne, egy kis csírával díszítették, és szerintem úgy volt tökéletes, ahogy volt. Hasonlított arra az ízvilágra, ahogyan a mamám készíti, egy kis paprika, hagyma megfelelő arányokban, a sós krém pedig szuperül balanszírozta az édeskés kalácstésztát, úgyhogy ez részemről 10/10 volt.
Eszter: Nálunk a családban szigorúan csak juhtúróból készül a körözött, ezért én a suliban uzsonnára kapott kiflin ismerkedtem meg a tehéntúrós változattal. A karakteres juhtúró valószínűleg nem is annyira állta volna meg a helyét az édeskés kalácson, de a lágyabb, klasszikus körözött nagyon is jól szerepelt. Szuper kis szendó, aminek bármelyik reggel nagyon tudnék örülni. 🙂
Lekváros levél
Dóri: Itt egy kicsit elbizonytalanodtuk, hogy vajon milyen lekvár lehet a tésztában, mert barackra számítottunk, ám annál kicsit fanyarabb ízzel találkoztunk, ami nagyon tetszett. Eszter csipkebogyóra tippelt, engem valami másra emlékeztetett, de végül úgy döntöttünk, ezt a képzeletünkre bízzuk, mert így izgalmasabb! A tészta pedig szintén nagyon jól volt elkészítve, roppanósra, ahogy szeretem.
Pisztáciás csiga
Dóri: Na ezen a ponton egy nagyon picit csalódott voltam, én egy kicsit édeskésebb ízvilágra számítottam, krémesebb pisztáciás töltelékre. Ami nem feltétlenül jelent rosszat, itt valószínűleg a cél inkább a természetesség volt, a pisztácia eredeti ízének hangsúlyozása, ami teljesen rendben van.
Eszter: Dórihoz hasonlóan a név alapján én is egy sokkal édesebb, pisztáciapasztás töltelékkel megpakolt csigát képzeltem el, a Panificióban viszont inkább a pisztácia natúr ízjegyeit emelik ki.
A falatozgatásunk után azért még bevertünk két gombóc fagyit, mert a Hisztéria által szállított jeges finomságokat nem lehetett kihagyni! És milyen jó, hogy nem is tettük, mert mennyei fagyikat ehettünk! Továbbá én (Dóri) elhoztam egy kenyeret is, ami szintén isteni volt, úgyhogy csak ajánlani tudom!
Cím: 2000 Szentendre, János u. 2.
Álomlángos
A vadregényes kalandunk után bevettük a várost, és felkerestük a híres, már 40 éve nyitva álló lángosost, amit tuti ti is láttatok már! A főtéren van az a bizonyos vékony kis sikátor, ami felvezet a templomhoz. Na, annak a közepén találjuk az Álomlángos névre hallgató bódét. Fel is kaptunk két darabot és felvittük, hogy a kőfal mellett fogyasszuk el. Nos, nem csalódtunk!
Dóri: Azt nem tudom, hogy álomnak nevezném-e ezt a lángost, de mindenképpen finom volt! A sok péksüti után nekem, mondjuk, kevésbé csúszott a tészta, de elégedett voltam. Talán két dolog hiányzott csak: az egyik, hogy én félig a ropogós tábort erősítem, ezért egy picikét több ropogós részletet is el tudtam volna viselni benne. A másik pedig, hogy én egy sima fokhagymásat ettem, és nekem lehetett volna egy kicsit aromásabb, intenzívebb a fokhagymalé, ami nagyjából úgy nézett ki, mint a kovászos uborka leve. Nem akarom ezzel senki kedvét elvenni, mert ez tényleg egy jó kis lángosozó. De őszintén szólva nem tudom azt sem, hogy mennyi fokhagymát látott ez a lötty, az biztos, hogy kevesebbet, mint amit az én ízlésem megkíván.
Eszter: Team puha lángos, jelen! És ha már a klasszikusoknál tartunk, akkor én egy jó öreg sajtos-tejfölösre neveztem be. A pufi, puha lángostészta nálam telitalálat volt, és a feltétekkel sem spóroltak, tejföl és sajt is bőven került rá. A fokhagyma valóban elveszett a tejtermékek alatt (ami egy randin akár még kifejezett előny is lehet), de ebből a szempontból megengedőbb vagyok, mert a titkos favorit nálam bizony a tubusos fokhagymakrém. 😀 Szóval ha legközelebb Szentendrén járok és rám tör a lángosozhatnék, akkor már tudom, hogy melyik lépcső felé kell venni az irányt…
Cím: 2000 Szentendre, Váralja lépcső
From Sea – avagy érdemes-e tengerparti kajákat felszolgálni a Duna-parton?
A lángosostól lecsorogtunk a korzóra, ahol nagy várakozással ültünk be a From Sea-be, hogy egy igazi tengerparti feelinget élhessünk át. A tulajdonos és a felszolgálók nagyon kedvesek voltak, abszolút profi kiszolgálásban volt részünk, ezt aláírom. Na, de mit ettünk?
Fekete tészta és grillezett pisztráng
Dóri: Én már régen ki akartam próbálni a tintahal tintájával festett spagettit, és szerencsémre ez itt is volt, úgyhogy azonnal lecsaptam rá! De valószínűleg nem ezt kellett volna választanom. Ez az étel baromi izgalmas, szerintem rengeteg potenciált rejt, viszont itt nekem hiányoztak az ízek. A spagetti tényleg fekete volt, és a tinta adta a szósz alapját meg valószínűleg a teljes egészét is, mert túl sok más ízt nem éreztem benne. A tintahalkarikák szintén talán csak főzve voltak. Úgy érzem, ebből egy sokkal extrább főételt is ki lehetne hozni, tele ízekkel, akár valami citrusos változatban. A tintahalat is inkább lepirítanám és a tetejére helyezném. Értem a koncepciót meg a törekvést, de ebből ki lehetne hozni többet is.
A másik kaja, amit közösen ettünk Eszterrel, egy grillezett pisztráng volt. Ugyanis nemrég a Pisztrángos is becsatlakozott a konyhára, és azóta közösen viszik a helyet. Na, hát ha ide jöttök, akkor mindenképpen pisztrángot egyetek! Ez az étel teljesen rendben volt. Csodálatosan lepirított bőr, omlós hús, szuper ízvilág jellemezte a halat. És a mellé felszolgált sárgadinnyés saláta is telitalálat volt! Ezt a kombót szívesen enném máskor is itt.
Sörös fekete kagyló
Eszter: Ha tengeri herkentyűk, akkor nálam a fekete kagyló abszolút elsőbbséget élvez! A paradicsomos és a fehérboros változat egyaránt óriási kedvenc nálam, de sörös lében párolva még nem kóstoltam. Ezért egyből felcsillant a szemem, mikor megláttam a From Sea étlapján ezt a változatot. Ízre egyébként nagyon hasonlít a fehérboros főzőléhez, kellemesen fűszerezett volt, úgyhogy a kagyló mellé kapott friss bagettel élmény volt tunkolni. A kagylón persze érezni, hogy nem fél órája emelték le a halászhajó fedélzetéről, de ez a Duna-parton nem is elvárható, és valószínűleg az sem tett jót neki, hogy a fotózás közben kissé elhűlt, ami meg nem a hely hibája. Amire viszont háklis vagyok, az az, ha nincs rendesen megpucolva a kagyló, és itt bizony nekem kellett evés közben leszedegetni róla a szakállkát és a rajta maradt algákat.
Cím: 2000 Szentendre, Duna korzó 5-a
Kacsakő bisztró – amit a vízpart vezet
Mit értünk az alatt, hogy a vízpart vezeti? Azt, hogy mivel ez a hely közvetlenül a parton van, így teljes mértékben a vízállástól függ, hogy nyitva tud-e lenni, és ha igen, akkor éppen mekkora területen. De pont ettől olyan különleges! A Kacsakő egyébként négy jóbarát közös biznisze, ami nagyon kiemelkedő, azt gondolom, mert barátságból nem mindig lesz jó munkakapcsolat. Itt azonban a fiúk tökéletes harmóniában vezetik az üzletet, mindenki másban jeleskedik, más tudást ad hozzá, így szuperül kiegészítik egymást. Az étlap a hely adottságaihoz és az igényekhez mérten alakul, itt fontos a gyorsaság, és az sem utólagos, hogy kicsi helyen, egy food truckban kell elkészíteni az ételeket. Így a street food egyértelmű választás, amit havi egyszer kiegészít egy grillterasz is!
Görög lepény vega módra
Dóri: Én egy vega görög lepényt kértem, ami egy kézműves lepény volt, ebben található a feta sajt a tzatzikivel és a zöldségekkel. Itt megint csak egy picikét csalódott voltam. Nekem a feta sajt nem volt eléggé aromás, és ugyanezt éreztem a tzatzikinél is. Ami nehéz, mert nyilván nagy réteget kell lefedni vendégek terén, és nem lehet mindenki ízléséhez igazodni. Számomra egy tzatziki akkor jó, ha igazán fokhagymás, borsos, akár még enyhén kapros íze is van. Ezeket itt sajnos nem tapasztaltam, de mint mondtam, ez valószínűleg azzal is magyarázható, hogy a food truck jelleg miatt viszonylag rövid az étlap, és az nem engedi meg azt a luxust, hogy nagyon kirívó, fűszeres ételek legyenek, főleg vega fronton, ami egyébként is csak két tétel.
Mindent összevetve egyébként a minőség azért abszolút lejön! A fogadtatásunk itt volt a legprofibb, a srácok beszélgettek is velünk egy keveset, és isteni limonádékat ittunk közben. Lehet, egyszer érdemes lenne csak miattuk visszatérni és több kaját végigkóstolni! Egyébként a kajás cég pár évente változik, én legutóbb egy vega burgert ettem náluk egy másik gasztrocsapat kínálatából, és az nagyon jó volt. Meg hát maga a helyszín is szuper chilles, sok program is várja itt a vendégeket, én például voltam egyszer szezonzáró tábortüzes eseményen, az elképesztően hangulatos volt!
Kacsakolbász
Eszter: A Kacsakő hangulata tényleg 10/10, egy jó könyvvel bármikor kiülnék az árnyékba, bár gyanítom, hogy a nyugis hangulat részben annak is köszönhető volt, hogy hétköznap kora délután érkeztünk, és nem a hétvégi csúcsban. A burgereik iszonyú jól néztek ki, de kapacitás hiányában ennek a kóstolását inkább megtartottam későbbre, és végül a kacsa grillkolbász mellett döntöttem. Kacsatepertőhöz már volt szerencsém, és azóta is emlegetem, annyira jó volt, úgyhogy kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni belőle kolbász formájában.
Nos, az igazat megvallva sokkal karakteresebb ízvilágra számítottam, első kóstolásra nem is feltétlenül mondtam volna meg, hogy nem egy klasszikus sült kolbásszal van dolgom. Illetve talán mégis, mert a fűszerezés itt is elég visszafogott, amit persze ellensúlyoz a csípős mustár, és a mellé kínált lepény szuper választás. És muszáj kiemelnem az epres limonádéjukat is, ami igazi életmentő volt ennyi kóstolás után! A Kacsakőnél egyébként repoharas rendszer működik, ezzel érdemes számolni, meg azzal is, hogy a végén nem biztos, hogy lesz szívetek megválni a cuki, egyedi mintás poharaktól, amiket Engárt Éva rajzai díszítenek. De simán visszahozhatjátok magatokkal a következő kóstolásra – nálam határozottan ez a terv!
Cím: 2000 Szentendre, Szentendrei-Duna ág jobb part, 9+500 folyamkilométer hrsz. 02/16
Fotók: Tajnay Dóri
Ha tetszett a Szentendre helyeiről készült cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramonés Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
Hozzászólások
