Érkezés után, mielőtt bármi is történt volna, dobtunk egy-egy pohár Királyudvar pezsgőt, majd pedig a séf üdvözlője érkezett, ami nem volt más, mint egy zellerszárkrém, pekándióval és zellerlevéllel, frissítő kis pohár formájában.
Ezután kétfajta házi kenyeret kaptunk, egy kis vajjal, falatozgatni, amíg nem jött az első fogás.
Marinált fogas, céklák, tejföl, keta-kaviár. Nagyon szép színek sorakoztak fel a tányéron, a különböző céklák pedig igen tréfásak voltak.
Serpenyőben sült kacsamáj, birs, bundás kalács. Egy örök klasszikus, egy kevés kacsajus-vel, a french toast pedig juharsziruppal volt kicsit megöntözve. Egy olyan fogás, amit éjjel-nappal tudnék enni, a birs pedig egy amúgy is zseniális dolog.
Házi csipetke, sütőtök, Bleu d’Auvergne. A kéksajt itt egy hab formájában érkezett, melyhez a kontrasztot, és egyben a kiegészítést a csipetke, a tök, és a magvak adták.
Konfitált makréla, vörösboros fejtett bab, chorizo mártás. Ez egy kicsit kísérletezőbb fogás volt, és bár véleményem szerint külön külön minden elem finom volt, nekem valahogy nem állt össze a fogás egy egésszé, talán a mártás kicsit túlzott hangsúlyossága miatt.
Borjúcsülök, burgonyagombóc, petrezselyemgyökér, hollandi mártás. A vacsora csúcspontja. Az omlós csülök, a krémes hollandival, és a köretekkel, egészen egyszerűen tökéletes volt.
Sajt – Egy normandiai camambert és egy comte sajt érkezett, érleltek, telt ízűek voltak.
Banán, grillázs, fehércsokoládé, lime, kardamom, ananász. A desszertben is megfigyelhető volt a séf kubista tálalási metódusa, az egyes összetevők tök jók voltak külön külön, esetleg tetszés szerint párosítva, de átütő élményt nem hoztak.
A konyha ajándéka volt még ez a búcsúfalatka is.
Sokan mondják két Big Mac között, hogy a csúcsgasztroval nem lehet jóllakni – nos, ezt most is megcáfolta az élet, mert a rengeteg íz, és a 7+2 fogás egyáltalán nem volt kevés, én konkrétan durranásig jóllaktam. Az élmény teljes mértékben megérte, öröm volt elfogyasztani Nagy Attila séf fogásait. Köszönjük!
Hozzászólások
