A Kádárban évtizedek óta minden szombaton sólet van, ez egy olyan szokás, amin nem lehet, és nem is akar senki változtatni. Akik végig kóstolták a budapesti sóletkínálatot, azok közül sokan esküsznek rá, hogy itt a legfinomabb a sólet, – mondjuk nem kevesen vannak azok is, akik inkább a Rosensteinre esküsznek. Az ős-Kádárosok szerint azonban máshol inkább csak ráfogják a babfőzelékre, hogy sólet.
Sült libacomb és főtt tojás a sólethez, Bárdosi Sándorné, Kati 38 éve dolgozik a Kádárban. Fotó: Hartyányi Norbert
Nos, én nem jártam végig, Budapest összes sótelezőjét, de azt láttam, hogy itt brutálisan komolyan veszik a műfajt. Pedig nem kicsiben játszanak, fél 12 körül ugyanis megindul a roham: emberek dobozokkal, emberek lábasokkal, emberek ételhordókkal, és komplett Tupperware készlettel, és mindenki minimum 10, de inkább 15 adag sólettel tér haza. Fél egyre nagyjából lefosztják a teljes készletet, hiszen mindenki tudja: egy körül jönnek majd a lúzer turisták, akik megesznek mindent, ami még maradt. Fél kettő után már nincs sok esély ebédelni, és akkor még örülhetünk, ha nem áll az utcán a sor.
Fél egyre megtelik a Kádár. Fotó: Hartyányi Norbert
A sólettel a Kádárban nem viccelnek, már csütörtökön elkezdik készteni, és beáztatják a babot. Pénteken aztán kezdődik a nagyüzem: a babot leszűrik, összekeverik hagymával, fokhagymával és a gerslivel, megy bele bors, pirospaprika és zsír. Utána átpakolják lábasokba, kerül bele füstölt köröm és tarja, (koránt sem kóser ételről van szó tehát), sok tojás, majd megy az egész a sütőbe, hogy legalább hat órán keresztül süljön, és közben folyamatosan locsolják libaszafttal. A tulajdonos szerint ez a legfontosabb dolog, ugyanis ha valaki csak vízzel locsolgatja a sóletjét, annak semmi íze sem lesz. Az övék a liba főzőlevétől ilyen finom. Szombaton aztán az összes sóletet kiszedik, az egészet összekeverik, hogy mindegyikenek ugyanolyan íze legyen, aztán kezdődhet a roham.
A pénztárgép mögött a tulajdonos ül. Fotó: Hartyányi Norbert
A kis helyiség 1957 óta működik kifőzdeként, az alapító és egyben névadó Kádár Béla volt. Orbán Sándor 31 évvel ezelőtt vette át az Klauzál téri kis étterem vezetését, habár akkor még a legtöbb időt nem a pénztárgép mögött töltötte, mint most, hanem a konyhán, főzéssel. Azt mondja, nem volt könnyű megszoknia ezt a közeget, hiszen korábban a bécsi és a budapesti Hiltonban dolgozott. Ahogyan ő fogalmaz: luxus közegből érkezett ide, aztán mégis itt ragadt. Még nála is régebb óta van itt Bárdosi Sándorné, Kati, a főpincér, aki 1980-ban lépett be a Kádár étkezdébe, és mint mondja, már nyugdíjba menni is innen fog. Nincs olyan vendég a Kádárban, akit ő ne ismerne, hacsak nem turista.
Az egyik törzsvendég 12 adag sóletet vitt haza. Fotó: Hartyányi Norbert
Mert azok is vannak bőven, és voltak már a nyolcvanas évek végén is, amikor a most 74 éves Orbán úr ide érkezett, és nagy lendületében azt gondolta, újít egy kicsit a kínálaton. Kati azonban nem engedte neki, ő már akkor is úgy látta, a Kádár egy olyan hagyomány, amit így kell megőrizni, hiszen mindenki az ismerős ízekért járt ide már akkor is. Ezt bizonyítandó egy törzsvendég közben egy 50 literes lábassal érkezik, amibe 12 adag sóletet rendel. Számításai szerint nagyjából harminc éve jár a Kádárba, még a gyereke meg sem született, amikor ideszokott. Ma van a születésnapja, és ez lesz a születésnapi ebéd a barátoknak. Ő is azt mondja, hogy majdnem mindenhol máshol csak a babfőzeléket csúfolják sóletnek. Ő nem csak szombaton, hanem csütörtökönként is ide jár, mert a körömpörköltet különösen szereti. Olyankor mindenki más is azt eszik, előkével a nyakában, mindenki ismeri egymást, a törzsvendégek szerint az egész olyan mint egy baráti kör.
Fotó: Hartyányi Norbert
Pedig a Kádár nem a hosszas ücsörgésről szól, nagyon pörög a hely, nem véletlen, hiszen csak ebédre vannak nyitva, és még a kávéfőzéssel sem bajlódnak. Sokan mondják erre, hogy gyorsan nem lehet jó ételt készíteni, és valóban, a Kádár étkezde nem is az újító ételekről szól. A magyar vendéglátásban azonban nem sok olyan hely van, ahol személyes kapcsolatot tud kialakítani a vendég a személyzettel, és a Kádárban erre van lehetőség. Hiszen a tulajdonos 31, a főpincér pedig 38 éve, vasárnap és hétfő kivételével minden egyes napját itt tölti.
Fotó: Hartyányi Norbert
Az étlapon nem csak a sólet állandó: minden kedden vadas marhát főznek zsemlegombóccal, ami az egyik legnépszerűbb étel a sólet mellett, szerdán van ludaskása, csütörtökön körömpörkölt, pénteken borjúpaprikás, birkapörkölt vagy székelykáposzta szombaton pedig a már említett sólet a sláger. Ezen kívül az étlap állandó szereplője a főtt marha különböző szószokkal, ami szintén évtizedek óta nagyon népszerű.Vannak azonban, akik inkább a maceszgombóc miatt járnak ide. Mint például az egyik 84 éves törzsvendég a fiával együtt. Régebben ebben a házban laktak a Klauzál téren, és azóta is visszajárnak, amikor csak tehetik. Ők is szeretik a sóletet, de inkább a maceszgombóc leves a kedvencük.
Sanyi bácsi, mondhatom? – lép közben a bejárat melletti pénztárhoz egy fiatal srác, aki szintén törzsvendégnek számít. “Egy maceszleves, egy tarjás sólet, egy libacombos sólet meg egy aranygaluska” – sorolja. Orbán Sándor pedig már számol is, mindenkinek elhiszi amit mond, hiszen ez is a személyes kapcsolatot erősíti. És a rendszer remekül működik több, mint 30 éve.
Kádár étkezde, Klauzál tér 9.
Ha tetszett a cikk, csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
