Nem is olyan régen újranyitott a Mom Park aljában a Paulaner Sörház, egy szombat este pedig mi is ellátogattunk egy jó kis vacsora reményében.
Maga az étterem egy nagyon durván nagy hodály, elindulsz benne hátrafelé, és csak mész, mész, balra konyha, hátra hatalmas italospult, mögötte sörérlelő tartályok, és rengeteg asztal, sztem több, mint százan simán elférnek itt.
Kezdésnek nyilván kértünk egy korsó pilst meg egy búzát, aztán rámentünk az étlapra, hogy megnézzük, mit is kínálnak. A fő része elég globális, tehát találunk borscsot, pastát, csülköt, és bécsiszeletet is, szóval egy képzeletbeli utazás a Föld körül simán adott. Mi most a külön kirakott kis étlapokról választottunk, ugyanis azon voltak a kolbászok. Mondjuk ezekből szombat este 9-re már kétfajta is elfogyott, amit egy ekkora helyen nem is tudok teljesen értelmezni, ám legyen.
A rendelt ételek egészen hamar megérkeztek, ezzel nem volt gond. Azzal sokkal inkább, hogy a képen feltüntetett mustár mindkettőről hiányzott. “Elnézést” – állítottam meg a pincért. “Elnézem” – mondta a pincér. Erre majdnem mondtam valami csúnyát, de inkább elővettem az összes asszertív kommunikációs készségem, és kértem a hiányzó mustárt. “Hozom, de vigyázzanak fele, mert ha túlságosan megnyomják, leesik a teteje”. Hát jó. Egy ilyen kategóriás étteremben ugyanis rendben van, ha nyomás után így viselkedik a mustárosflaska.
Nem baj, voltunk mi már ennél pórébb helyeken is, mint például Moszkvában, amikor csak úgy odavágták elénk a vodkát. Gergő nürnbergi kolbászt evett, ebből is hat minit, bajor káposztával, tormával, és így már mustárral is. Zőldfűszeres, finom is jellemezte a kolbit, a torma friss, szóval teljesen korrekt fogás volt.
Ja igen, majd elfelejtettem, kértünk még sörperecet is, ennek a tésztája ugyanis annyira bejön, hogy további ötleteim is vannak vele, de erről majd később. A perec enyhén sózott, és icipicit talán száraz is volt, de még teljesen fogyasztható, bár mióta ettem egyszer ilyet frissen, azóta az az etalon.
Én a Bratwurst csigát ettem, sajnos a képen megnevezett bajor rozscipó helyett két szelet pirított rozskenyér között, vajon mi lehet ezekkel, vagy a fénykép csak ajánlás? Nem tudom, de a kolbász meg a káposzta itt is teljesen rendben volt, többet is el tudtam volna képzelni, de éhes nem maradtam a pereccel együtt.
Desszertügyileg Gee csokiszuflét választott, én pedig egy mákos parfét tűztem ki magam elé, narancsöntettel, és szegfűszeges törökmézzel. A parfé iszonyat jó volt, főleg ha valaki szereti a mákot, a narancsöntett karakteres íze remekül ment hozzá, a törökméz pedig befejezte a karácsonyi hangulatot, csak majdnem megőrültem tőle, mert mindig bele akart ragadni a fogamba, dehát ez egy ilyen játék.
A számla fejenként ötezerre rúgott jattal, és ha a fentebb említett idegesítő hülyeségeket leszámítjuk, teljesen jó kis vacsorát kaptunk. Plusz, ha sokat jársz ide, választhatsz egy saját korsót is. Szerintem nekem nem lesz.
Hozzászólások
