Én még nem, de legalább kóstoltam őket! Nem is olyan régen ugyanis egy Boroshordós érlelések kódnevű viszkikóstolón vettünk részt, ahol hat tételen keresztül ízleltük meg, mit is tartogat a tematika magában.
A májmotivációs rendezvény az Intercontinental panorámatermében lett megrendezve, és a kilátásunk gyönyörű lett volna, ha nem takarta volna el a kivetítő. Mindegy, úgysem azért jöttünk. Az előadás/kóstoló neve amúgy eléggé magáért beszélt, olyan skót malátaviszkiket kóstoltunk, melyeknek az érlelését boroshordókban fejezték be.
Érdekes amúgy, hogy az amerikaiak csak új hordókban tárolják a viszkiket, tehát nem használnak fel egyet kétszer, viszont mivel a tengeren innen tölgyfahordó-hiány van, ők boldogan veszik meg azokat, és hopp, máris itt vannak a bourbonös/sherrys érlelések.
Először körbement, szigorúan nem kóstolásra, egy kevés new spirit, ami gyakorlatilag egy középpárlat, 65-75%-os, és elég brutál illata volt.
Ezután kezdtünk az első tétellel, ami egy Arran volt, a hasonló nevű szigetről, Sauternes francia desszertbor hordóban érlelve. Ízre nagyon bejött, édeskés, szirupos jegyek, és 50% – soha jobb kezdést.
A második szintén Arran volt, viszont a különlegessége, hogy majdnem 9 évig érlelték egy Tokajis hordóban. Nos, aki bármilyen durván édes jegyet várt volna itt a tokaji jegyében, az kissé csalódhatott ebben a 46%os viszkiben, az elsővel szemben többünknél alulmaradt.
Harmadikként jött egy Speyside, a 14 éves Glenrothes, mely egy Marsala likőrbor hordójában fejezte be érését. Erre így a közepén sajnos már nem emlékszem annyira, a tasting notesz hosszú lecsengést ír rá.
Következőként érkezett egy 15 éves Benriach, mely lepárlónak az a különlegessége, hogy saját malátázóval rendelkezik – ezt csak nagyon kevesen tudják elmondani magukról. Ez a viszki egy Madeira likőrbor hordójában finalizálódott, és amit még fontos tudni, hogy borpárlattal avinálták, azaz erősítették az alkoholtartalmát. A vége 46% lett.
Utolsó előtti tételünk egy 18 éves Glendronach volt, szintén likőrbor, egy portói hordójában érlelve. Ez 1756 óta védett, nem hívhatnak akármit portóinak, és még az is kiderült, hogy amikor a tengeren szállították, hogy ne romoljon meg, brandyvel erősítették (néha, bevallom, én is szoktam magamat erősíteni ilyetén módon). Plusz érdekesség, hogy egy viszki többféle korúból kerülhet összeöntésre, de a szám a nevében a legfiatalabb belekerülő (jelen esetben 18 éves) viszkire utal, szóval a többi csak ennél idősebb lehet.
Legvégül pedig jött, amire mindenki várt, mióta Edinburgh-ban jártam, nekem is személyes kedvencem: az Islay! Füst, só, jód! Ebbe már beleszagolva (ugye mindig így kezdjük a kóstolást, de ezt már le sem írtam, annyira triviális) olyan illata volt, hogy nyakoncsapott, de belekortyolva végképp eldobta az ember az agyát, zseniális. Név szerint amúgy ő a Kilchoman Small Batch volt, 58,2%-kal, bourbon és sherry hordóban finiselve, melyhez a solera-érlelési eljárást (amikor egymásra halmozzák a hordókat, felülre kerül a legfiatalabb, alulra a legöregebb, és mindig a legalsót csapolják) használták.
Mit is mondhatnék, szerintem kiderült, hogy számomra a keretes szerkezet jól működött, de leginkább a legutolsó, Islay jött be. Mindenki csak arra tudok bíztatni, hogy kóstoljatok jó viszkiket, én is csak néhány éve jöttem rá, hogy van élet a viszkikólán túl, de még mennyire! Szeszre fel!
Disclaimer: a kóstolóra bejelentés nélkül látogattunk el, a jegyet pedig mi fizettük
Hozzászólások
