A Normafa Síházhoz szinte mindenkinek kötődik valami emléke, érdekes módon még nekem is, pedig nem vagyok budapesti. Na persze a helyzetet megkönnyíti, hogy mióta a fővárosba költöztem, 12. kerületi lakos vagyok, így a Normafával sokáig elég szoros kapcsolatot ápoltam. A viszonyunk most már kissé problémásabb, amiben nagy szerepe van az emberek egyre nagyobb mennyiségének is.
Na de hát logikus, ugye, hogy a Normafára látogató tömeget valahogy ki kell szolgálni, és ilyen szempontból teljesen érthető, hogy az önkormányzat pár éve úgy döntött, hogy a helyi kis síház kialakítására és üzemeltetésére pályázatot ír ki. Az alapvető cél az volt, hogy az étterem területét megnöveljék, alkalmas legyen nagyobb társaságok, akár konferencia befogadására is. Így a kissé lepukkant, kissé retró, cserépkályhás, cementlapos síház a múlté lett, hogy helyébe lépjen valami új. Amire három évet kellett várni, ezen a hétvégén azonban végre átadásra került az épület és vele együtt az Normafa Síház étterem is.
Tényleg gyönyörű lett a síház
Én azok közé az emberek közé tartozom, akik titokban mindig kicsit zokognak, ha valahol felbontanak egy régi cementlapot, szerelmes vagyok ugyanis ebbe a műfajba. Így kissé félve vártam, mi fog kisülni az új épületből, aminek sajtóbejárásán vehettem részt. És azt kell mondjam, hogy elégedetten távoztam. Nem az én tisztem megítélni, hogy szükség volt-e egy ekkora beruházásra és bővítésre, de ha már így alakult, az eredmény valóban szép, sőt egyenesen lenyűgöző lett. Nemcsak az épület kapott azonban új külsőt, hanem az étterem is új üzemeltetőt, és ezáltal egészen új ételeket.
Na de haladjunk szépen sorjában. A síház elképesztően gyönyörű lett. A tervezést és a megvalósítást a Hetedik Műterem és a Studio Konstella végezte, az épület felújítása és bővítése az ő együttműködésük révén valósult meg. Szabó Levente Ybl-díjas építész és Bartha András építész vezetett minket körbe az épületben, a túra során tényleg minden kérdésre választ kapunk. Az építészek a harmincas évek legelején emelt épület eredeti karakterének visszaállítására törekedtek a védettség alatt álló síház átalakítási tervei során. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy még a tetőt is palával borították, hiszen, mint az építész hangsúlyozta, abban a korban a környéken az volt a megszokott, így ők sem szerették volna ezt cserépre cserélni.
Belül tágasabb
A belső teret nem növelték meg, mégis tágasabbnak tűnik azáltal, hogy a mellékhelyiségeket áthelyezték. Ahogy a bejáratot is, a régi bejárat helyén például most egy hatalmas pizzakemence áll. A terasz jellegzetes üvegezését kibontották, amit én egy kicsit sajnálok Szerintem ez adta a síház alapvetően romantikus hangulatát, de mivel az eredeti tervben sem üveggel szerepelt, így bátran meglépték. A síház retró hangulata teljesen eltűnt, de kifejezetten otthonos tudott maradni, bár azért még be kell lakni egy kicsit.
A belső burkolatok is nagyon ízlésesek, igaz, az említett cementlap sajnos nem maradt meg, de például a pizzapultra csináltatott egyedi csempe gyönyörű. Amit még kiemelnék, azok a kifejezetten ide született festmények, melyek egy magyar festőművész, Vojnits Aliz művei. Imádom mindegyiket, legszívesebben haza is vittem volna valamelyiket. A bejáratnál olvasható Petőfi Sándor Hegyek között című verséből egy idézet, amiben a Normafáról írt, ugyanebből a versből az egyik festményen is megjelenik egy részlet.
Otthonos és egyedi
Az egész összhatás rendkívül otthonos, bár nekem egy árnyalatnyit feszengősebb a kelleténél, és nem annyira síházas. Én többnyire kutyát sétáltatni járok a Normafára, nem tudom, örülnek-e majd nekünk, amikor egy novemberi séta után lehuppanunk a fehér kanapéra Nellikével, a falusi keverékkel. Mindenesetre az étterem egyik üzemeltetője, Csókay Bence kiemelte, hogy egy olyan helyet képzeltek el, „ahová napközben futás után is be lehet ülni meginni egy kávét és egy esti találkozóhoz is ideális helyszín.”
Máris rengeteget írtam, pedig még szót sem ejtettem a lényegről: a völgy felé húzódó, fából készült bővítésről. „A bővítést a természeti környezettel, a völggyel párbeszédet folytató könnyed, transzparens, lebegő hatású faszerkezetű pavilonban” – képzelték el az alkotók. Azt kell mondjam, hogy az épület valóban nem lett sem tolakodó, sem túl nagy. A hatalmas üvegablakok révén pedig tényleg olyan, mintha kint ülnénk az erdőben. A külső rész teljes egészében fából készült, és mivel van benne egy nagy kanyar, egzotikus is. A két épületet pedig egy üvegfolyosó köti össze.
Na de mit lehet enni?
Az étterem új üzemeltetőt is kapott, lássuk is az ételeket. Ahány család, annyi szokás és ízlés – ez volt a fő gondolat a Normafa Síház étterem gasztronómiai csapatának és étlapjának tervezésekor. A nyitó kínálat három séf, Kovács Árpád (Vár: A Speiz, Felix Kitchen & Bar), Futó Gergely (Platán) és Kelemen Áron (Mazel Tov, Tereza) csapatmunkája. A séfek közösen állították össze az étlapot, mindenki hozta a saját ötleteit, ami szerintem alapvetően jó koncepció.
Engem nem zavar az eklektikusság, szerintem kifejezetten jó üzenet, ha azt tudjuk érezni, hogy egy hely mindenkinek szól. És azt gondolom, szeretnének is mindenkihez szólni, hiszen az amúgy is sokszínű étlap mellé hamarosan érkezik egy pizzalap is. A kemence legalábbis már megérkezett. A koncepció alapja a tradicionális magyar konyha, amit a francia és ázsiai fogásokkal színesítenek. Ez így elsőre furcsa lehet, de engem, mondjuk, nem zavart, hogy a bajai halászlé után ázsiai currys karfiolt kellett ennem. Mint mondják, a sokszínűség hátterében az áll, hogy a síház szeretne minél gyakoribb szereplő lenni a környéken lakók életében. Az alkotók bíznak benne, hogy a választék és az izgalmas ízek sokakat visszacsábítanak a hegyre és hamar kiépül a hely törzsközönsége.
Magyaros és ázsiai ízek a Normafa Síházban
Én többféle ételt kóstoltam, bár mivel ez egy sajtóbemutató volt, mindenből inkább csak ízelítőt, és semmiből sem teljes adagot. Így például ár-érték arányról nem tudok nektek beszámolni, de az étlapot átfutva a mai árakhoz viszonyítva egyáltalán nincsenek elszállva. Azt kell mondjam, nekem mindegyik vonal bejött az étlapról, a legjobban talán a magyaros. Kedvencem a halászlé lett, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy halászleves. Másrészt ha már halászlé, akkor én inkább a szegedire szavazok.
Második helyezett viszont a már említett ázsiai ízvilágú karfiolsteak lett. Ez ráadásul egy vegán fogás, a curryalap házilag savanyított kókuszkefirből készül. A kókusztejben főzött és párolt karfiolsteak mellé lime-os párolt jázminrizs érkezett chilis-szezámos kesudiószósszal. Nagyon bejött. De igazán örültem a kacsacombnak is, azért is, mert a kacsa a régi síház étlapján is szerepelt, én mindig azt ettem itt.
Talán legkevésbé a spenót jött be, pedig nagyon egyetértek vele, hogy főzelék is legyen az étlapon, de ez a spenót nálam nem volt főnyeremény. A desszertkínálat leginkább a klasszikus vonalat hozza: császármorzsa, túrógombóc és madártej is szerepel rajta. És én már nagyon várom a nápolyi pizzát is! Amivel azt hiszem, tényleg olyan teljes lesz a kínálat, hogy akár többgenerációs együtt étkezésekre is alkalmas lesz a hely.
Egy icipicit talán még lazulni kellene a berendezésnek és az ételeknek, és akkor nem is kérdés, hogy a síház működni fog. Aztán, hogy hó is lesz-e hozzá, az ugye nagy kérdés.
Cím: 1121 Budapest, Eötvös út 59.
Ha tetszett a Normafa síház cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
Hozzászólások
