150. születésnapját ünnepelte szeptemberben az Auguszt cukrászda
Szeptember végén az Auguszt család egy kedves esemény keretében ünnepelte meg ezt a jelentős évfordulót – számomra is itt derült ki sok minden a történetükről. Többek között az is, hogy miért most ünnepelnek.
Az első Auguszt a Tabánban, az Attila út 10. szám alatt valóban 1870 eleje óta üzemel rendszeresen, de Auguszt Elek már 1869 februárjában bejelentette a budai városi tanácsnak, hogy a Tabánban cukrászdát kíván nyitni. Erre az engedélyt szeptember 10-én meg is kapta. Valószínű azonban, hogy a cukrászda valamilyen formában már 1869-ben is üzemelhetett, ezért ünnepel a család is most. Ami biztos, hogy 1870 júniusában, a Batthány újratemetése utáni vendégségbe, már Auguszt Elek szállította a süteményt. Igen gyorsan neves megrendelői lettek tehát.
Az első Auguszt cukrászdát még korántsem úgy kell elképzelni, mint a maiakat. Már csak a hűtéstechnika hiánya miatt is a főprofil a fővárosban működő, igen kevés cukrászdában inkább a cukorkakészítés volt. Emellé jött kicsit később a keksz és a bonbon divatja. Elek halála után felesége, majd fia, József működtette a tabáni cukrászdát, pedig ő nem is cukrász, hanem szobrász szeretett volna lenni. De végül beállt a pult mögé, és Budapesten elsőként kezdett teasüteményt és kekszet készíteni. Ez hatalmas előrelépés volt az úri közönség számára, hiszen nem kellett megvárniuk, amíg a több hónapos, állott teasütemény ideér Angliából.
Az Attila úti ős-Auguszt a régi Tabánnal együtt eltűnt, 1908-ban az épületet lebontották, a cukrászda ekkor költözött át a Krisztina térre. Az üzlet egyre jobban ment, és az elektromos hűtőszekrények terjedése után egyre több süteményt tudtak kitenni a pultba. 1915-ben pedig megnyitották Hidegkúton a nyári Pavilon névre hallgató cukrászdát is.
Az Auguszt kisebb zökkenőkkel ugyan, de túlélte az első világháborút, és a második világháború alatt is üzemelt, bár az ellátást egyre nehezebb volt megoldani. Cukorhoz, liszthez, vajhoz ugyanis nem volt könnyű hozzájutni, sőt a háború vége felé már kenyérhez sem. Pedig a harmincas években az Auguszt cukrászdában a lazacos, kaviáros, szardíniás szendvics is nagyon népszerű volt – és valószínűleg ma is az lenne, bár én a jelenleg kapható lazacos és spenótos quiche-t is nagyon szeretem.
Auguszt József 43 évig vezette a cukrászdát, ami a végsőkig kitartott, a háború alatt utoljára 1944. december 24-én nyitott ki. A család a pincében vészelte át a főváros bombázását, amiben a Krisztina téri épület is összedőlt. Auguszt József a hadifogságból hazatért fiával, Elemérrel együtt kezdte meg a Krisztina téri épület újjáépítését. Sikerült is újranyitniuk a cukrászdát, aminek sokáig nem örülhettek, 1951-ben ugyanis az üzletet államosították. A név ismerős lehet: az államosított cukrászdában nyílt meg 1951-ben a Déryné eszpresszó.
Auguszt Elemért feleségével és három gyermekével együtt vidékre, Taktaszadára telepítették, a cukrászmesterséget nem folytathatták. Az enyhülés után visszaköltöztek Budapestre, és bár régi épületüket soha nem kapták vissza, egy talpalatnyi helyen ismét megnyitották cukrászdájukat a Fény utcában – ez a cukrászda azóta is üzemel, és valószínűleg minden fővárosi ismeri.
Bár az Auguszt nevet nem használhatták, az üzletet Elemér és felesége, Olga vezette. A süteménykínálat kezdetben nem volt nagy, az üzlet előtt főleg a kávé és a fagylalt miatt álltak sorban a vásárlók. A rendszerváltás után két további Auguszt cukrászda is nyílt, egy a Kossuth Lajos utcában, egy pedig a Farkasréti temető mellett, az Auguszt Pavilon – mindkettő a család tulajdonában van.
Az Auguszt hagyományos süteményei közül a leghíresebbet, az E–80-at, a Hantás Flórát, vagy az igazi vaníliarúd felhasználásával készített krémesüket mindenki ismeri és szereti. De bőven kísérleteznek a franciás vonalon is – bevallom, én ezeket a kísérleteket szeretem a legjobban.
Ebbe a sorba illeszkedik a 150. születésnapra kitalált legújabb alkotás: a libamájas tokaji aszú mousse flambírozott körtével, mandulás piskótán, mely a jövő héttől lesz kapható az Auguszt cukrászdákban.