De már azt is kitapasztaltam, hogy nálunk csak az eper meg a barack csúszik, így mással nem is nagyon kísérletezek. Magamnak azért minden évben készítek egy kis fügelekvárt is, biztos, ami biztos.
Aki egy kicsit is otthon van a lekvárfőzés világában, tudja, hogy a szezon az eperrel kezdődik. A lekvárfőzéshez minden évben ambivalensen állok, egyrészt a hátam közepére sem kívánom, főleg az üvegek fertőtlenítését, de a teli üvegekben mégiscsak szeretek gyönyörködni. Nem beszélve a finom lekvárról. Az idei eperszezon azonban úgy tűnt, hogy sosem fog beindulni, gondolom a sok májusi csapadék miatt. A héten a piacon azt a tájékoztatást kaptam, hogy ennél olcsóbb már nem lesz idén az eper, és amúgy is hamarosan vége a szezonnak, úgyhogy végül is 1800 Ft/kg-os áron sikerült vennem öt kilót. De sajnos nem voltam megelégedve a minőségével, vízízűnek találtam.
Irány az eperföld!
Ezért úgy döntöttem, végre megvalósítom többéves tervemet, és a következő adag epret magam fogom leszedni egy eperföldön. Meglepetten tapasztaltam, hogy az eperföldeket még csak a héten nyitották meg (nem igaz tehát, hogy vége a szezonnak), a szabadföldi eper szezonja igazából még csak most kezdődik. Ha ti is szeretnétek szedegetni, egyáltalán nem vagytok lekésve semmiről!
Annyi információm nekem is volt, hogy hétvégén az ilyen szedd magad földekre nem érdemes menni a tömeg miatt, úgyhogy egy hétköznap reggel indultam útnak. Az egyetlen, aprócska gond csak annyi volt a tervemmel, hogy az én lakhelyem közelében valahogy egyáltalán nincsenek eperföldek. A legközelebbi, amit végül találtam, az hivatalosan Solymáron van, valójában azonban inkább Pilisborosjenőt mondanám.
Jó áron van a szedd magad, de megéri?
Az eper ára jelenleg 960 Ft, feleannyi tehát, mint a piacon, de autóval nekem az út 45 percig tartott. Másfél órás autózás esetén az ember ilyen benzinárak mellett már erősen elgondolkodik azon, hogy valóban megéri-e anyagilag, ha maga szedi az epret.
Nyolcra terveztem az érkezést, hát kilenc lett belőle, már csak azért is, mert a fene se gondolta, hogy Pilisborosjenő ilyen messze van. Viszont nem voltak sokan, amit sikernek értékeltem. Kinéztem magamnak két sort, becsücsültem a közepébe, és elkezdtem szedni az epreket. Próbáltam hajolni, próbáltam guggolni, mindent próbáltam, de nekem valahogy csak az ülés tűnt kényelmesnek.
Jó tanácsok kezdő eperszedőknek
Úgyhogy itt is van rögtön az első jó tanácsom: olyan ruhában menjetek, ami nem baj, ha koszos lesz. További tanácsaim is vannak, például, hogy vegyetek inkább hosszú ujjú inget, vagy kenjétek be magatokat napolajjal, valamint vigyetek magatokkal ládát vagy vödröt, hiszen ezért külön pénzt kérnek. A solymári eperföldön szerencsére volt mobil WC, víz azonban nem, úgyhogy itt egy újabb jó tanács: semmiképpen ne induljatok útnak víz nélkül, mint ahogyan én, mert elég hamar szomjasak lesztek. Ráadásul mivel az ember mégiscsak a földön kotorászik órákig, a kézmosás sem árt utána.
Első megállapításom az volt, hogy az eperszedés igencsak cseles móka. Az ember azt gondolná, hogy az érett eprek az eperbokor tetején, a naphoz közel helyezkednek el, de ez koránt sincs így! A legpirosabb, legnagyobb epreket inkább a földhöz közel, már a szalma alatt tudjátok leszedni, ezért nem árt jó sokáig kotorászni egy bokron. Egy-egy bokor mellett hosszú perceket is el tudtam tölteni. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a tetves gyerek hajából szedegetem egyenként a tetveket. A nyakam is pont úgy megfájdult tőle.
Szedd magad: gyorsan lehet haladni
Mivel nagyon meleg volt, 11 óráig bírtam, pedig a flow még vitt volna tovább, nagyon belejöttem a vadászatba. Ez nagyjából másfél órát jelentett, ennyi idő alatt egyedül 7 kg epret szedtem, nagyon büszke voltam magamra! Kicsit túl is szedtem magam, alig bírtam elcipelni a kocsiig. A hét kiló eper plusz egy pici ládácska 7000 Ft volt összesen.
Megmondom őszintén, hogy bár az ár olcsóbb, mintha a piacon vettem volna meg, ha hozzáadom a másfél órás autózást, és az ott töltött további két órát, összességében az ár miatt nem éri meg epret szedni. Hacsak nem valaki közvetlenül az eperföld mellett lakik. Az a pár ezer forint, amit hét kiló esetében az ember nyer, szerintem elenyésző.
Összességében viszont tényleg nagyon jó érzés, hogy látom, honnan jön a gyümölcs, amit eszünk, azt a szemet szedem le, amelyiket én akarom, kedvemre válogathatok az érett, piros, nagy eprek között. És tényleg sokkal finomabb volt, mint amit a piacon vettem. Bár bevallom, egy picit ez is vízízű, úgy látszik az idei termés egyszerűen ilyen. Nagyon büszkén tértem haza a két láda epremmel.
Hogyan főzzünk lekvárt?
Ha már itt tartunk, a lekvárfőzéshez is szívesen adok néhány tanácsot. Mindenki azt gondolja ugyanis, hogy lekvárt csak rengeteg cukorral lehet készíteni. Többéves tapasztalatom szerint ez koránt sincs így. Bár az eper nem tartalmaz sok pektint, azaz sűrítőanyagot, eszetekbe ne jusson mesterséges zselésítőt tenni a lekvárba! Ezt egyáltalán nem ajánlom, borzasztó mellékíze van ugyanis, ráadásul ezek a zselésítők a melegben megolvadnak, és így a lekvárod a süteményből vagy a palacsintából teljesen kifolyik.
A sűrű lekvár egyetlen titka, hogy nagyon-nagyon sokáig kell főzni. Sőt, én az eperlekvárt kétszer főzöm fel! Egyszer főzöm egész délután, késő estig (legalább öt órán át!!), amíg jól besűrűsödik, majd lekapcsolom, egész éjszaka állni hagyom, másnap reggel újra felforralom és csak akkor üvegezem.
Öt kiló eperhez nagyjából egy kiló cukrot számoljatok, több nem szükséges, így megmarad a gyümölcs friss íze is. A lekvárfőzés tehát nem egy gyors műfaj, kell hozzá idő, türelem, valamint alaposan fertőtlenített üveg és kupak, de sűrítőanyag és tartósítószer nem. Azóta meg is főttek a lekvárok:-)
Szuper eperszezont kívánok mindenkinek!
Ha tetszett a Szedd magad cikk akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!