Pedig nem egy romantikus vígjátékról, hanem egy zaklatott drámáról van szó, amibe azonban rengeteg kaja és sok humor is vegyül. Ritka az olyan sorozat, ami ennyire egyöntetűen tetszik mind a közönségnek, mind kritikusoknak, márpedig úgy tűnik, a The Bear ilyen. Az IMDb filmes adatbázisban 8,4 ponton áll, míg a Rotten Tomatoes filmes kritikákat tömörítő oldalon 91 százalékos az értékelése, ami azt jelenti, mindenki szívesen nézte. Nem csoda, hogy a ma hajnalban kiosztott Golden Globe-díjakból a főszereplőnek, Jeremy Allen White-nak is jutott. A legjobb férfi színész díját zsebelte be a vígjáték kategóriában.
A The Bear sikerének egyik oka, gyanítom, az, hogy gasztrosorozatról van szó, étteremben játszódik, és remekül lehet közben csorgatni a nyálunkat a szuper kajákra és sütikre. Ennél azonban talán még többet nyoma a latban, hogy ebben a sorozatban egyszerűen mindenki szimpatikus, mindenkivel tudunk azonosulni. Így a The Bear végre szakít az amerikai sorozatokban utóbbi időben megfigyelhető tendenciával, miszerint látszólag minden ember önző seggfej, és az ideje legnagyobb részét azzal tölti, hogy próbál keresztbe tenni valakinek.
Michelin-csillag helyett talponálló
Pedig A mackó sem egy vidám alaphelyzetből indul: Carmen (Jeremy Allen White) Amerika egyik legjobb séfje. Szó szerint, hiszen sokszor elhangzik, hogy a világ legjobb éttermeiben dolgozott. Sőt, gyakran előkerül a Noma neve is, ahol Carmy a szakma fortélyait tanulta. Amikor azonban bátyja öngyilkos lesz, visszatér Chicagóba, hogy átvegye a bátyja által alapított és vezetett szendvicsezőt. Ami hát minden, csak nem egy menő hely.
Kissé lecsúszott környéken a közelben élők járnak ide olasznak mondott marhahúsos szendvicsért. Némi magyarázatot talán igényel, hogy ennek a műfajnak azért Amerikában jóval nagyobb hagyománya és rajongótábora van, mint nálunk. Egyáltalán nem ritka, hogy egy pastramizó előtt tömött sorokban állnak az utcán az emberek.
Üvöltözés a köbön
Persze lehet sejteni, hogy Carmy nem anyagi vagy szakmai érdekből veti bele magát a szendvicsezőbe, ami – mint az már az első nap kiderül – egy óriási káosz. Az is csoda, hogy eddig még működni tudott. A személyzet egyrészt nem fogadja el Carment. Csodabogárnak tartják, másrészt nem is hajlandóak változtatni a berögzült szokásaikon és mereven elutasítanak minden újítást, amivel Carmy és az újonnan érkező Sydney (Ayo Edebiri) modernizálni próbálna. A filmet nézve már az is csodának tűnik, ha valaki egy napot kibír a vendéglátás ilyen kegyetlenül pörgős világában. Az első részt egyébként a még nagyobb hitelesség kedvéért valóban egy chicagói szendvicsező konyháján forgatták le – csak utána építették fel a konyhát stúdióban.
Az egyébként a sorozat többi részéből is sugárzik, hogy a vendéglátás nem fenékig tejfel. Rengeteg váratlan eseményre kell gyorsan és lehetőleg higgadtan reagálni. Szinte úgy tűnik, a főzés tulajdonképpen másodlagos. Persze, mint az már Anthony Bourdain A konyhafőnök című könyvéből is kiderült, a konyhákon valóban nem ritka az üvöltözés, még ha A mackó tempója nyilván túlzás is.
Hol a biztosíték megy ki, hol a vécé dugul el, elöntve ürülékkel a vendégteret, hol sertést hoznak marhahús helyett, hol bedől az előrendelési rendszer. Nincs olyan rész, amikor ne éreznénk azt, hogy Carmy is összeomlik, vagy legalábbis mi biztosan azt tennénk. Aztán az ember másnap mégis megy tovább. Pedig úgy tűnik, aki vérbeli vendéglátós, az nem tud pihenni. Éjjel is új receptekkel álmodik, és soha nem tudja kialudni magát.
Az étel mindenkit összeköt
A nálunk a Disney+ kínálatában elérhető sorozatban remekül egyesül a sztori, a gasztró és a személyes dráma, a sorozat gyors tempójával és feszes jeleneteivel azonnal beszippantja az embert. Amiben persze nagy része van a zseniális színészeknek is. Jeremy Allen White egyébként telitalálat az introvertált séf szerepére, abszolút hitelesen hozza a figurát.
Apránként persze nemcsak Carmy életét ismerjük meg, de feltárul előttünk a bátyja tragédiája éppúgy, mint az étterem többi dolgozójának a sorsa. Mindannyiukban közös a vendéglátás és a gasztronómia szeretete, valamint mindenkiben egy kicsit tovább él Carmen bátyja, Mickey, ami végül összekapcsolja őket. Utalva ezzel arra is, hogy az ételek szeretete tulajdonképpen mindannyiunkat összeköt. És hogy a gasztronómia a legtöbb dologgal ellentétben nem szétválasztja, hanem összehozza az embereket.
Bár utólag nézve a sztorinak azért van néhány gyenge és teljesen fölösleges pontja, a fő csapás, hogy miért hagyja ott a világ leghíresebb Michelin-csillagos éttermét egy séf egy büfé kedvéért, tulajdonképpen abszolút hihető. A mackó nem más, mint egy gasztróba öltöztetett gyászfeldolgozás története, de mindez annyira jól kivitelezve, annyira szimpatikus szereplőkkel, hogy a zaklatottság ellenére is szívesen nézi az ember.
Nem árulunk el nagy titkot, hogy a sorozat hatására eszméletlenül nagy divat lett Amerikában az olasz marhahúsos szendvics. Egyre több hely tűzi az étlapjára, a chicagói szendvicsezők pedig megduplázták a forgalmukat… Reménykedjünk, hogy nálunk is hamarosan divatba jön ez a szuper kaja!
(Nyitókép: FX Networks)
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon!
Hozzászólások
