Pedig nem éppen a legjobb helyen, a Ráday utca elején nyílt az étterem. Nem olyan régen már értekeztünk a Ráday utcáról, miszerint nem ártana egy kis újrapozicionálás a környék ügyében. Sajnos a budapestiek egyre kevésbé használják az utcát, a turisták pedig nem nagyon tévednek arra. A Tifliszo egy fontos állomás lehet ezen az úton, mert ez végre egy olyan hely, amiért valóban megéri majd elmenni egy vacsorára a Rádayba.
A Tifliszo tulajdonosai – a név Grúzia fővárosára, Tbiliszire utal – mindketten grúzok, az ország középső részéről valók, és éttermükben a grúz konyhát minél szélesebben szeretnék megmutatni. Grúziában egyébként már 15 éttermük van. Az ételek hagyományos családi receptek alapján készülnek, a konyhát Zaza Bidzinashvili séf vezeti, aki több mint 20 éven keresztül főzött Tbiliszi legjobb konyháin. Gyermekkorát Grúzia Kahetia régiójában töltötte, ahol régi családi receptek szerint tanult főzni.
A grúz gasztronómia rendkívül sokszínű, ráadásul erősen képviselteti magát a regionalitás. Annak ellenére, hogy kis országról van szó, nagy eltérések találhatók a különböző régiók ízei, de akár még borkészítési szokásai között is. Minden szomszédos terület hatott rájuk egy kicsit, így az orosz, a török és az örmény konyha is.
Hachapuri másként
Mint annyian, én is a hachapuri nevű jellegzetességről hallottam a legtöbbet. Ezt kóstoltam is már, bár sajnos csak itthon néhány helyen, és nem nyűgözött le. Ez egy leginkább pizzára hasonlító étel, amit sajttal töltenek, és Grúzia-szerte igen sok formája létezik. A Tifliszóban való látogatás már csak azért is megérte, mert így legalább kiderült számomra, hogy ez az étel jól elkészítve valóban zseniális lehet. Márpedig a Tifliszóban a lepényeknek és a kenyereknek kitüntetett szerepe van, mindegyiket saját kemencéjükben sütik ugyanis. Sőt, nemcsak a tésztát, de az abba töltött házi sajtot is maguk készítik, így maximális a kézműves élmény. A hachapurit egyébként tavaly az ország szellemi kulturális örökség részévé nyilvánították.
A hachapurinak többféle változata is létezik (a hacso túrót jelent, a puri kenyeret), a legismertebb talán az adjaruli, amikor a kis csónak formájú tésztába gyömöszölik a sajtot, és még melegen ráütnek egy tojást, ezt össze kell keverni, majd a sült kenyértésztával kitunkolni. Na, ez úgy, ahogy van, isteni. Az olyan pizzaőrültek, mint én, meg egészen el tudnak veszni ezekben a lepényekben. Másik kedvencem az imeruli volt, amikor két tésztaréteg közé töltik be a sajtot – ez hasonlít a Horvátországban nyilván mindenki által kóstolt burekre.
Érdemes azért továbbmenetelni az étlappal, bár itt előre szeretném leszögezni, hogy én csak az előétel-szekcióból szemezgettem. A kiadós sült húsokra és finom halakra nem fordultam rá, elmerültem viszont a krémek világában. Ez azért ismerős lehet azoknak, akik sokszor jártak már török vagy közel-keleti étteremben. Feltűnt, hogy mindenben nagyon sok a dió, rengeteg magot és aszalványt esznek, amit friss zöldségekkel, spenóttal, padlizsánnal és sajtkrémekkel kombinálnak.
Hinkali, a szaftos batyu
Megemlékeznék a Tifliszo egyik különlegességéről, a hinkali nevű, élesztő nélküli tésztabatyuról is, amit mindenképpen próbáljatok ki! Ez is egy olyan étel, ami a legtöbb nép konyhájában valamilyen formában megjelenik. Például a kínaiaknál ott van a fantasztikus jiaozi, az oroszoknál és a lengyeleknél a pelmenyi, vagy éppen az olaszoknál a tortellini. Érdekes, hogy a magyar konyhára nem jellemző ez az étel – a derelye ugyan hasonló, de abba lekvárt teszünk, nem sós tölteléket.
A grúzok a hinkalit legtöbbször hússal töltik, de létezik gombás és sajtos változat is. A tésztát kézzel készítik, és nagyon fontos rajta a díszítés – állítólag minél több fodor van a batyun, annál ügyesebb a háziasszony. Az az ideális, ha legalább 19 ránc kunkorodik a tetején.
A hinkali egy jól megtermett gombóc, aminek az a jellegzetessége, hogy a hústöltelék nagyon leves, így főzés után a tésztából egy kis lyukon keresztül kiszürcsölik a levet, és utána eszik meg a tésztát meg a húst. Igen remek eledel, és szerintem az ára is nagyon rendben van, 4 db 1440 Ft. Ennél többet egyébként én meg sem bírnék enni.
Mint mondtam, a főételekbe ezúttal nem tudtam belekóstolni, pedig többféle bárány- és csirkeétel, valamint kebabok és halak sorakoznak az étlapon. Érdemes többféle ételt rendelni, és aztán osztozni rajta – maguk a grúzok is ezt teszik állítólag –, és feltétlen kérjünk a grúz borokból is. Jó beszélgetésekhez és nagy létszámú, laza vacsorákhoz is kellemes helyszín lehet a Tifliszo. A dizájn hozzá éppen kellemes, nem meghitt, de nem is feszengős.
Tifliszo, 1092 Budapest, Ráday utca 11.