Szerda estére foglaltam asztalt az Al Dente étterembe, és érkezésem után alig egy órával szinte már mozdulni sem lehetett, mindenhol ültek. Igaz, az étterem belterének befogadása véges, de ettől is olyan hangulatos, amire az open kitchen csak még egy lapáttal rátesz. Miközben a vendégek borral teli poharai koccannak, olasz viccelődés hallatszik a szakács és a felszolgáló között. A felszolgáló egyébként a tulajdonos is egyben, vagyis Marco, aki széles mosollyal üdvözöl mindenkit, szedi az asztalokat, tudjátok, olyan olaszosan. Felesége, Anna mindeközben velem beszélget, a hétköznapokban pedig az étterem operatív feladataiért, valamint kislányuk iskolai logisztikájáért felel. Mivel mindketten élnek-halnak a gasztronómiáért, és Marco mindig szeretett volna egy saját helyet, megismerkedésük után nem sokkal megnyitották a Caffé Torino bárt. Pár évvel később elkezdtek egy komolyabb étteremben gondolkodni, végül 2016-ban sikerült megnyitni az Al Dentét, és 2018-ig együtt üzemeltették a kettőt.
Deli, étterem, borozó
Az étterem egyébként szerintem nem is lehetne jobb helyen, hiszen a Mikszáth tér és az ahhoz közeli utcák pontosan olyan atmoszférával bírnak, ami bármilyen itáliai kisvárosban is megtalálható. Amint megérkeznek a tavasz első sugarai, és kinyitnak a teraszok, minden szabad négyzetcentit elözönlenek a környéken lakók és a közelben tanuló diákok. Nem mellesleg Annáék is itt élnek, de mivel gyakran utaznak Olaszországba, szerették volna megteremteni a maguk kis paradicsomát. Korán reggel már az üzletben vannak, fő a kávé, sülnek a kenyerek és péksütemények.
Dél körül megérkeznek az első pizzára éhes nebulók a közeli könyvtárból, este pedig bármi megtörténhet. És komolyan. A mellettem lévő asztalnál egy család vacsorázik, szemben barátnők borozgatnak, kicsit arrébb pedig jókedvű baráti társaság sztorizik. Bár körülöttünk többen is pizzáztak, és nagyon jól is néztek ki, mi ezt most kihagytuk, mert annyira sok izgalmas dolog volt az étlapon. A menüt egyébként szezonálisan változtatják, a séfek nyitás óta kizárólag olasz származásúak, így aztán tényleg sosem lehet megunni.
Trio di bruschette
Valószínűleg az egyik legnépszerűbb olasz ‘primi’, vagyis előétel a bruschetta, ezzel a remek sztorival talán már az is találkozott, aki nem rajongója ennek a konyhának. Kapható a klasszikus, paradicsomos verzió, aki viszont többre vágyik, az trióban is rendelheti. Ha ezt kérjük, akkor pedig egy-egy szelet paradicsomos-olívás, padlizsánkrémes és pesztós-ricottás érkezik a helyben készült kenyérre. Mindegyik isteni finom, a háromból nekem a pesztós volt a kedvencem, mert nagyon intenzíven érezhető a spenót, de a krémes ricotta a közepén lágyítja. A padlizsános is remek, nem sajnálták belőle a fokhagymát, de szerintem ez így van rendjén, úgysincs olyan, hogy túl sok fokhagyma. A paradicsomos pedig azért volt számomra meglepő, mert hát mégiscsak december van, és olyan ízes és piros volt, hogy el nem tudom képzelni, honnan szerzik be, de mindenképp jó döntést hoztak. (1700 Ft)
Tagliatella crema di zucca e tartufo al profumo d’arancia
Aki tésztát szeretne enni, azt előre figyelmeztetem, hogy nem lesz könnyű dolga, ugyanis van választék bőven, ráadásul egyik jobban hangzik, mint a másik. A pasták egyébként szinte mind itt készülnek, de hát nem is vártunk mást egy igazi olasz étteremtől. Anna nagy kedvence ez a szezonális tészta, így viszonylag hamar eldőlt, hogy benne lesz a kóstolt ételek listájában. A szószban sült sütőtököt pürésítenek, amihez adnak még egy kevés narancsot, a tetejére pedig szarvasgomba és az elmaradhatatlan parmigiano kerül.
A tészta szerkezete egy mámor, nagyon ruganyos, és nagyon érződik rajta, hogy friss, házi készítés. A szósz a sütőtöktől egy kicsit édeskés, viszont a szarvasgomba hozza a sósságot és a markáns ízét, de nem túlzó módon. Nagyon harmonikus fogás, nem mellesleg hatalmas adag, így ha vacsorára tésztában gondolkodtok, óvatosan a többi rendeléssel! 😀 (4900 Ft) Valamint engedjétek meg, hogy egy másik tanáccsal is ellássalak titeket, ugyanis muszáj szót ejtenem a mellé fogyasztott borról. Ugyan magyar pincék tételei is megtalálhatóak itt, kérlek titeket eszetekbe se jusson azt inni, mert zseniális olasz borok vannak, ami máshol nem feltétlenül kapható, mint például az Castelli di Severino bianco, amit mi is ittunk (1000/dl)
Scottadito di agnello alla griglia
A jelenlegi szakács marokkói-olasz múltja miatt (is) került fel ez a bárányos főétel, de az olaszok sem vetik meg. Grillezett formában érkezik, mellé pirult rozmaringos krumplival és rengeteg zöldséggel. Akik nem csak muszájból kapcsolják fel a villanyt a konyhájukban, azok bizonyára tudják, hogy a bárányhúst jól elkészíteni meglehetősen nehéz. Az Al Dente szakácsa azonban úgy tűnik, mestere ennek a dolognak, mert ebben hiba nem volt. Nagyon enyhén van fűszerezve, így érvényesülni tud a bárány jellegzetes íze. Tökéletesen átsült, mégsem száraz, sőt, kifejezetten szaftos. Ahogy a képen is látszik, most sem csak mutatóba került a tányérra, a hús és a köret is bőséges. (5500 Ft)
Cannoli
A desszertek között mondanunk sem kell, tipikusan olyan olasz finomságokat találtok, mint pl. a panna cotta vagy a tiramisu. Mivel ezeket viszonylag sok helyen kapni, cannolit viszont már kevésbé, így ennek mentünk neki. Nagyon tetszett, hogy a piskóta egyrészt ullllltra ropogós, másrészt kap némi kakaót, amitől már van benne egy kis plusz. A töltelék brutál sűrű, de nem tömény, főleg vaníliás-narancsos jegyei vannak. Amitől pedig igazán extra lesz, az a benne lévő kandírozott gyümölcs. Ilyet közel s távol nem találtok! Ha a környéken terveztek egy kávézást, ide gyertek, és rendeljetek mellé ebből! (1500 Ft)
Bár Budapest istennek hála nem szenved hiányt csúcsszuper olasz helyekből. Abból már kevesebb van, amiről azonnal tudod, hogy itt törzsvendég leszel. Hát… Annáéknak úgy tűnik, egy ilyet sikerült csinálniuk, mert az hétszentség, hogy én ide még visszatérek!
Cím: 1088 Budapest, Krúdy utca 9.
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!
Hozzászólások
