Retró romantika és fiatalos lazaság: teszteltük a Vagon Éttermet
Mindaddig viszont csak “látásból ismerem” szintjén maradt meg a kapcsolatom a Vagon Étteremmel, míg öcsém el nem újságolta, milyen szuper helyen ettek nemrég, a Vagonban. Az ételeken kívül az enteriőrt is dicsérte, és meghozta a kedvem, hogy beüljek a nosztalgiavonatba.
A 26 éves Vagon Étterem
A hely 1994 óta létezik, azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán – vagy hogy stílusosak legyünk, sok vonat megfordult már a Déliben. A Vagon története egy futóműhibától a büfékocsis múlton át, egy tűzvészen keresztül vezetett a mai állapotához.
A tesztelésre túl jól ráhangolódtam, így egy kis késéssel érkeztem a vonat-étterembe. Az üzletvezető, Gábor és helyettese, Edina szívélyesen és kedvesen fogadtak, épp a teraszon üldögéltek. A hely szeretete mindkettőjükön érezhető volt, nem muszájból ültek ott, így közvetlen lazasággal kezdtünk el beszélgetni a Vagon múltjáról.
“Maga a kocsi egy leselejtezett MÁV vagon, nem működött a futóműve, vagy valami ilyesmi” – kezdte Gábor. “Utána egy magánszemély megvásárolta, és itt, a Délivel szemben nyitott egy kis büfét, ahol inkább olyan egyszerű kaják voltak, mint a virsli és a melegszendvics.”
A népszerű és egyedülálló Vagont aztán egyre többen látogatták, így szükségessé vált a kínálat bővítése. “Évekkel ezelőtt egy elég nagy tűzkár érte a vagont, az egész építmény sérült. Az újjáépítéskor viszont az új igényeket is figyelembe vették, és büfé helyett éttermi szinten alakították ki a konyhát”- magyarázza Gábor. A tűz oka azóta sem ismert, valószínűleg valaki szándékosan gyújtotta fel a vendéglátóegységet az éj leple alatt.
Ma már azonban minden modernizált, télen fűtés, nyáron légkondi biztosítja az ideális hőmérsékletet bent, és a csatornázás is megoldott. “Nem kis nehézségek árán, de külön mosdót is sikerült beépíteni anélkül, hogy az alapszerkezetet megbolygattuk volna” – fejezi be Edina.
Az üzletvezetők egyébként régi vendéglátósok, Gábor a világ számtalan országában – földön, vízen és levegőben is – kipróbálta már magát, végül egy baráti megkeresés folytán lett a Vagon Étterem mozdonyvezetője. 🙂
20-40 főt tudnak kényelmesen vendégül látni, de a belső tér kapacitása igencsak véges. A hangulatos kis boxok viszont tartalmaznak minden lehetséges retró bájt, amit csak el tudunk képzelni. Minden az eredeti stílushoz hű, visszarepít a múlt századba.
A falakon látható dekorációhoz külön relikvia-mutatót kapnak a bent ülők, ami kellemes kis olvasmány várakozás közben. Na, nem mintha sokat kellene várni az ételekre!
A Vagon Étterem kínálata
Elsőre mindig picit elrettentő számomra, ha egy étteremben túlságosan sokféle ételt kínálnak. A Vagonban viszont azért alakult így az étlap, mert a koronavírus miatti bezárások után muszáj volt valahogy talpon maradniuk azáltal, hogy minél szélesebb körben kielégítik az igényeket. A séf ajánlata (ideiglenesen) megszűnt, ellenben a hagyományos fogások mellé felkerültek az étlapra pizzák és hamburgerek is.
A retrósabb vonalon sem kizárólag pörköltre kell gondolni juhtúrós sztrapacskával (spoiler: pedig van!), mert emellett izgalmas és kreatív ételek is helyet kaptak. Ez részben Gábor tapasztalatainak köszönhető, a világjáró vendéglátósnál fantáziadúsabb ember kevés van.
Minden házilag készül az első lisztszemtől az utolsóig: az egységes minőségért a precizitás felel. Minden étel receptje pontosan, pontról pontra (pont a köbön!) fel van jegyezve, így szakácstól függetlenül hozzák a kötelezőt. Meg is kóstoltunk hát néhány finomságot, ami igencsak meglepett – jó értelemben.
Vörösboros marhapofapörkölt juhtúrós sztrapacskával
A klasszikus, ami nem maradhatott ki a kóstolásból, természetesen a jól bevált marhapöri-sztrapacska kombó. Az adag igencsak emberes, a tálalás igényes és elegáns, az ízek pedig… Mennyei harmónia van a szaftos, de nem zsíros hús és a friss, nyers ízű sztrapacska közt, amit a lila hagyma tesz még zsengébbé. Egyik sincs túlsózva, nem domináns egy fűszer vagy íz sem, hanem összességében érik el azt a hatást, hogy csak úgy lapátoljuk be, miközben már háromszor jóllaktunk, csak az illatával is. Ára: 2890 forint
Tejszínes-parajos tészta szarvasgombaolajjal, pirított dióval
A Vagon Étterem több vega opciót is kínál, de a tipikus rántott camembert helyett egy újhullámos stílusú tésztaételre tettem le a voksom. A tálalás itt is nagyon mutatós volt, és már súlyra éreztem, hogy ez aztán szintén nem madárétkűekre lett tervezve. Szerencsére én sem vagyok az :D, szóval lendületesen nekiláttam a spagettinek. Ami az ételben kiemelkedően tetszett, az a tökéletesen eltalált ízesítés mellett a szósz mennyisége volt. A lágy, folyékony, tejszínes mártásból bőven jutott a tésztára, és remekül érződött benne a szarvasgombaolaj pikantériája. A fokhagymás paraj sem vette el róla a hangsúlyt, csak kiegészítette, a parmezánchips pedig mintegy tetőként védte az ételt a kiszáradástól. (Nem mintha a szósz hamar megadta volna magát a tésztának.) Ára: 2690 forint
Hideg túrógombóc
Bár desszertnek nagyon kecsegtető volt a somlói galuska, a hideg túrógombóc lett a végső választás. Három darab, közepes méretű gombócocska érkezett a szép, tágas üvegtányéron. A porcukorhintéssel nem spóroltak, díszként pedig két kicsi, de annál különlegesebb gyümölcs került a tányérra: egy csillaggyümölcs és egy földicseresznye (physalis). Ezeket csak a végén ettem meg, annyira lefoglaltak maguk a gombócok.
A hármas adagszám Gáborék elmondása szerint kicsit veszélyes, ha ketten kérik, mert az első falat után megindul a vita, ki egyen kettőt, vagy hol is kéne elfelezni… nos, ezt meg tudom érteni. Annyira puha és omlós volt a gombóc, hogy szóhoz se jutottam, a hideg szó miatt valamiért én egy keményebb, rögösebb témát vártam. A porcukortól nekem kicsit már túl édesek voltak a gombócok, de a citrusos belsőnek köszönhetően mégsem menthetetlenül gejl összhatásban. Nincsenek töltve, de mégis töltelékben úsznak. Hogy hogyan? Úgy, hogy a töltelék alájuk kerül, szintén vörösborral összefőzött gyümölcsragu formájában. Ára: 1390 forint
Padlizsánkrém házi sajtos lepénnyel, zöldségekkel
Előétel téren az egyik kedvencemet kértem, de végül az összes étel közül ezt tudom a legkevésbé erősként jellemezni. A padlizsánkrém felejthető, inkább a majonéz dominált benne. Hiányzott az a plusz aroma, akár a füstösség, akár a citrusok vagy a fokhagyma, ami elvitte volna valamilyen irányba az ízeket. Én személy szerint jobban kedvelem, ha kicsit darabos marad a krém, ez teljesen sima volt. A lepény, ami fokhagymás vagy olívás ízben is kérhető, teljesen rendben volt. Egy korrekt, vékonyabb, de puha tésztájú, házi kenyérféle, ideális mennyiségű ráolvadt sajttal. Árban viszont az 1. kerületi viszonylatokat tekintve igencsak kedvező, ha csak valamit majszolnánk egy ital mellé, akár két embernek is abszolút megéri. Ára: 1790 forint
Italkínálatban egyébként egy átlagos szintet hoz a Vagon Étterem, különlegessége, hogy kizárólag hazai borokkal operálnak, itt hiába keresünk ausztrál vagy dél-afrikai fajtákat. Ellenben koktélban igyekeznek erősíteni, mert a nagy méretű, általában napos teraszon egyre többen nyitnának a háromféle csapolt sörön és fröccsön kívüli világra.
Retró romantika és fiatalos lazaság
A Vagon Étteremben mindenki megtalálja a számítását, mind az ételek, mind a stílus frontján. A belső rész (ahova javasolt foglalni) tökéletes randihelyszín, akár első találkozóra is, a falat borító relikviák ugyanis tuti beszédtémát adnak a kínos csendek elkerülésére.
Családdal, gyerekkel érkezve a Vérmező parkja szuper kifutó a kicsiknek. Biztonságos távolságban lehet szaladgálni az úttól ahelyett, hogy a pincérek lába alatt óvatlankodnának. Az ételek pedig összességében túlteljesítették a vártakat. A klasszikus, retró stílus kifinomult szakértelmet és gondos odafigyeléssel elkészített, finom ételeket takar a Vagon Étterem esetében.
Vagon Étterem – 1013 Budapest, Vérmező park (a Déli pályaudvarral szemben)
Ha tetszett a cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon!