Teljes kiőrlésű medvehagymás pogácsa
Aki rohamléptekben, netán autóval/biciklivel megy el a Tereza kerthelyisége mellett, gyors oldalpillantás után azt hiheti, hogy egy sokadik, turistacsalogató romkocsma kapott helyet Terézvárosban. Ennél azonban nem is lehetne nagyobbat tévedni, hiszen a város egyik legjobb mexikói étterme várja itt a vendégeit a fa kerti székek és a rusztikusan (…????) omladozó tűzfalak között. Talán sokan nem tudják (értsd, én nem tudtam), de a kerthelyiség mellett az éttermi rész télen is üzemel, olyannyira, hogy 170 embert tudnak kényelmesen leültetni. Előbbiben az egyszerűbb streetfood kaják dominálnak, míg a benti részen komolyabb főételeket fogyaszthatunk, emellett külön rendezvénysorozatban mutatják be Mexikó különböző tartományainak legjellegzetesebb fogásait. Ha az étlap és a környezet nem lenne elég meggyőző, akkor itt érdemes megemlíteni, hogy a mexikói nagykövetséggel igen jó kapcsolatot ápolnak és rendszeresen működnek együtt különböző eseményeken.
Kelemen Áron, a Tereza és a Mazel Tov executive chefje, aki korábban a Pintxo étlapjának megtervezésében is aktívan részt vett, a kezdetektől tagja a Tereza csapatának, így nem is volt kérdés, hogy az étlap fejlesztését is rá bízzák majd.
Ceviche Verde – aka zöld vajhal ceviche
Az, hogy vajhal, nemcsak a fajtájára, de az állagára is igaz. Egyszerűen imádtam, olyan tökéletesen puha volt, hogy szinte szétesett a számban. A ceviche egyébként azt jelenti, hogy a hal nem kap hőkezelést, hanem savas közegben (citrom/ecet) marinálják. Esetünkben kizárólag zöld összetevőket használnak, pl. petrezselymet, koriandert, olívát és sót. Ezt a csinos rakás halat pedig kevert zöldsaláta köretre pakolják. Ízeiben a koriander és a lime dominál, de egyik sem túl sok. Azoknak, akik a beach bodyra gyúrnak, az egyik legideálisabb választás. Ugyan az előételek közt szerepel, de laza nyári vacsinak szerintem teljesen korrekt. Ha ezzel nem győztelek volna meg, ez Áron kedvence az új tételek közül (1990 Ft).
Aqua de Tomate – aka paradicsomvíz-leves
Talán az egyik, ha nem a legkülönlegesebb tétel az étlapon. Bevallom, ezt kicsit kétkedve fogadtam, mert bár nagyon-nagyon szeretem a paradicsomos dolgokat, a paradicsomlé és -leves valamiért nálam nem megy át (ne kérdezzétek). De tudja meg a világ, hogy tévedtem, mert most elém rakták az első olyat, amit akár teljes egészében is elfogyasztottam volna, ha nem várt volna még rám egész Terézvárosnak elegendő mennyiségű étel. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ennek köze nem volt ahhoz, amit gyerekkorunkban betűtésztával kanalaztunk a menzán. Itt ugyanis a paradicsomból kipréselik a gyümölcshúst, és minden szárazanyag-tartalmával együtt leszűrik. Ennek eredményeképp valóban egy vízszerű lé marad hátra, viszont mégis megmarad a paradicsomos íz. Ezt azért még megtámogatják nagyon apróra vágott uborkával, kaliforniai paprikával és lila hagymával. Szerintem ez akkor lesz az igazi, ha majd a tomboló hőségtől árnyékban olvad a titán, de természetesen nem kell addig várni vele (990 Ft).
Aguacate Frito – aka rántott avokádó
Még mindig nem mozdultunk az előételektől, viszont erről muszáj szót ejtenünk. Szóval, hogy RÁNTOTT AVOKÁDÓ. Szégyen, gyalázat, de magyar létemre sosem rajongtam a rántott dolgokért, azért viszont annál inkább, ha „hülyeségeket” paníroznak be, majd dobnak olajba. (Lásd rántott kovászos uborka a Black Swanban, vagy rántott újhagyma/olíva az oldalunkon). Az avokádó önmagában is fergeteges, de mellé kapsz még egy kéksajtos-jalapeñós mártogatóst, amivel legszívesebben az egész testedet bekennéd, annyira király (1790 Ft).
Taco(k)
Ami nekünk a pörkölt, az a mexikóiaknak a taco, szóval ha valóban meg akarjátok ismerni a konyhájukat, emellett nem lehet elmenni. Szerényen egy vegyes válogatásra vetettük rá magunkat, hogy semmi ne maradjon ki.
Nekem egyértelműen a garnélás (camaron taco) volt a kedvencem mind közül. A megszokott chilis-fokhagymás ízvilág helyett, meglepetésemre bekúszott egy édeskés vonal a mangószósz személyében, de nagyon jól álltak egymásnak. Ezenkívül került még bele némi káposzta és répasaláta is. Önmagában a ráknak szerintem lehetne kicsit bátrabb a fűszerezése, de összességében nagyon jól működik.
Ami pikantéria kimaradt a garnélásból, az viszont bekerül a vega verzióba. A húst sült karfiollal helyettesítették, amit egy chilis, paprikás, citromos, olívás pácba forgattak. Ehhez jön még egy kevés lila hagyma, és kész is. Egy kicsit csíp, szóval aki nem szereti a nagyon intenzív ízeket, annak nem ajánlom, viszont aki igen, az nem fog tudni betelni vele (2290 Ft).
A többieknél az ‘al pastor’ vitte a pálmát, amibe szaftos, sült sertéshúst pakolnak grillananásszal, avokádósalsával és korianderrel. Egyébként már az illatától minden jóérzésű embernek összefut a nyál a szájában, így nem is vitatkoztam a többiekkel, mikor ezt tették meg első helyezettnek – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy olyan gyorsan elfogyott, hogy kép sem tudott készülni róla 😀 (2290 Ft).
Ha tacotálat rendelsz, úgy 2 db tacót, kétféle salsát és korianderes hagymát találsz a tányéron.
Italok
Lássuk be, mexikói hely tequila nélkül olyan lenne, mint a túró rudi pöttyök nélkül, szóval attól senki ne tartson, hogy innen szomjasan távozik. Ennek fényében nem is viccelték el a dolgot, a belvárosban egyedülálló tequila- és mezcalválasztékkal találhatjátok szembe magatokat. Én egy mangós frozen margaritára mentem rá, ezt követően pedig halált megvető bátorsággal gurítottam le egy pisco sourt (1990/1950 Ft). Akit sem a tequila, sem a mezcal, de még a koktélok se hoznak lázba, az se izguljon, mert jéghideg mexikói sörök is vannak.
A Terezát azoknak ajánlom, akik szeretik az intenzív, pikáns, néhol csípős ízeket és/vagy más országok konyháit megismerni. Akár egy jót ennétek, akár csak koccintanátok párat, itt tutira nem fogtok csalódni.
Cím: 1065 Budapest, Nagymező utca 3.
Hozzászólások
