Amikor megkaptam a levelet a sajtótájékoztatóról, eleve izgatott lettem, mert aki már olvasta korábbi írásaimat, az tudhatja (aki meg nem, az pótolja! ????), hogy van némi becsípődésem a borral. Így aztán mindig különösen örülök, ha valami újdonság üti fel a fejét, pláne, ha a kedvenc italomhoz köthető. Egyrészt nagyképűség nélkül állíthatom, hogy itthon és külföldön is megfordultam már jó pár helyen, legyen az pincészet vagy borozó. Másrészt a budapesti éttermeket, szórakozóhelyeket lassan 10 éve fogyasztom rendületlen szorgalommal, így láttam már ezt-azt. Ami viszont az ötödik kerületben ért, ahhoz még csak hasonlót sem.
Mondjam már, hogy mi van itt?
Nem szaladunk ennyire előre, először is álljunk meg egy pillanatra, és gratuláljunk a belső dizájnért felelős szakembereknek, mert elég vállalható munkát végeztek. Nincs rá más szó – pedig ez lenne a munkám –, mint hogy gyönyörű. Egyszerűen gyönyörű. Eszméletlenül jó érzékkel lettek kiválasztva a textíliák, bútorok, arculati elemek, de legfőképpen a színek tetszettek. A kéknek ezt az árnyalatát én imádom, valamiért kevesen élnek vele, a szürkével/barnával pedig kifejezetten jó párost alkotnak. Minden négyzetméteren érezhető, hogy nagyon komoly tervezőmunka és minőség áll mögötte. Hiába a hatalmas tér és a tükröződő felületek, mégsem kelt steril hatást, sőt. A faburkolatoktól és mélybarna színektől meleg, otthonos az atmoszféra.
Na, de jöjjön végre, hogy mitől akkora sztori, ami itt van. Az Easy Wine különlegessége az úgynevezett wine emotion rendszer. Ennek köszönhetően a saját magad sommelier-je lehetsz! Hogy mit is jelent ez pontosan? Érkezéskor kapsz egy kártyát, erre kerül majd a fogyasztásod. A földszinten és az emeleten lévő falak mentén sorakozó hűtők csaknem 100-féle bort rejtenek, amikből szabadon válogathatsz. A hűtők folyamatosan temperálják a borokat, vagyis a megfelelő hőmérsékleten tartják őket. A palack fölött láthatod a pincészetet, az évjáratot és a borfajtát. Minden bort 3-féle kiszerelésben kóstolhatsz: negyed, 1 deci és 2 deci. Ha megvan, mit szeretnél, egyszerűen bedugod a kártyádat, odatartod a poharad, megnyomod a megfelelő gombot, és viszonthallásra. Ez azért (is) nagyon klassz, mert ha még csak kezdő borrajongó vagy, bátran kísérletezhetsz a negyeddecis kóstolóval a különböző pincészetek között, és nem fognak a fejedbe szállni idejekorán olyan tételek, amik nem nyerték el a tetszésedet. Annak, aki pedig már haladóbb szinten van, ez maga a MEKKA. Így, nagybetűvel. Főleg, mert rengeteg az olyan bor, ami a legtöbb helyen (már ha egyáltalán van) kizárólag az egész palack megvásárlásával elérhető. A borkínálat koncepciójának kialakításában vezető szerepet vállalt Szik Mátyás, aki zsinórban 3 évben nyerte el a Magyar Sommelier Bajnok-díjat, így az, hogy vele személyesen találkozhattam, olyan volt nekem, mintha Beyoncé énekelt volna egyet a szülinapomon.
Ez tök jó, de mit lehet enni?
Mind az étlap, mind a borsortiment kialakításánál kardinális szempont volt, hogy sem a bort nem akarták alárendelni az ételnek, sem az ételt a bornak, így mind a kettő egyformán hangsúlyos. Vagyis ugyanúgy tudunk ételhez választani bort, mint fordítva, ami szerintem szintén szuper. Ha valaki nem lenne olyan magabiztos a témában, természetesen itt is van lehetőség sommelier segítségét kérni, mint más hasonló jellegű helyen, szó sincs róla, hogy magunkra hagynának a borok erdejében. A menü ennek szellemében nem végtelen, mégis izgalmas. Alapvetően négy fő részre osztották. Előételek, főételek, borkorcsolyák és desszertek.
Az előételek és úgy általában minden, általam kóstolt fogás közül nekem a maldív-szigeteki vöröstonhal-tatár ízlett a legjobban. A falatnyi darabokra kockázott hal kapott egy enyhén szójás pácot, amit gyömbérrel és kaffir lime-mal turbóztak, ettől nagyon üde az ízvilága. A tetejére szezámmagot szórtak, ami, bár nem sok, mégis kellemesen érződik. Érkezett a tányéromon még némi avokádó és a képen sajnos túl nagy hangsúlyt kapott rizsropogós (4200 Ft). Nagyon klassz volt, bár kevésbé extra a kecskesajtsaláta céklával és dióval. Rég találkoztam viszont ilyen krémes kecskesajttal, szinte elolvadt a számban – de sajnos nem derült ki, honnan van. A dióval és céklával pedig régóta híresen jó ez a hármas, így ezzel nem lehet melléfogni (2800 Ft).
A „falatok” közül elsőként vörösboros polip érkezett chorizóval, valamint kápia paprikával, és atyaég! Csillagos ötösre volt elkészítve, engem elsősorban a szaftja vett le a lábamról, de teljesen. Kicsit pikáns mellékíze nagyon harmonikus kiegészítője volt az egyébként egyszerűen fűszerezett polipnak (2990 Ft).
Viszont a házi miniburger mangalicával és kacsamájjal sajnos már nem volt olyan jó. Annyira sok volt benne a hagymachutney, hogy minden mást elnyomott. A húspogácsa fűszerezésétől és állagától sem estem le a székről, így magunktól legközelebb nem erre fog esni a választásunk (1850 Ft).
Mindenért kárpótolt azonban a főételek közül a zalai dödölle, amin sajtmártást és szarvasgombát IS üdvözölhettem. A szarvasgomba elég megosztó az intenzív íze miatt, sok helyen bele is esnek abba a hibába, hogy túltolják, és mindenen eluralkodik. Ez esetben viszont nagyon jó balanszot sikerült eltalálni. Érezni lehetett mellette az aromás sajtot és az enyhén megpirult dödöllét is, ezt tehát a legjobb szívvel ajánlom, mert kizártnak tartom, hogy bárki a tányérján hagyjon egy falatot is (3800 Ft).
Desszertfronton, ha nem ez érkezett volna, látatlanban is az aranygaluskára tettem volna le a voksomat, így külön öröm volt, mikor elém tették. Bevallom, azt hittem a korábbiak fényében, hogy most is valami fúziós történet lesz, de abszolút nagymama-féle ízek jöttek elő! Leszámítva persze, hogy a vaníliasodó kapott egy kis plusz támogatást fehér csokoládé formájában. Imádtam (1850 Ft)!
Ahogy a címben is jeleztem, akit kicsit is érdekel a borok varázslatos világa, annak kötelező eljönnie az Easy Wine-ba, de az sem fog csalódottan távozni, aki csak simán enne egy jót. Az á la carte étlap mellett mindennap változatos és kreatív business lunch-ot is kérhetnek a környéken dolgozók.
Easy Wine, 1054 Budapest, Hold utca 23.
Hozzászólások
