Láttál már viszkit boroshordóban?
Én még nem, de legalább kóstoltam őket! Nem is olyan régen ugyanis egy Boroshordós érlelések kódnevű viszkikóstolón vettünk részt, ahol hat tételen keresztül ízleltük meg, mit is tartogat a tematika magában.
A májmotivációs rendezvény az Intercontinental panorámatermében lett megrendezve, és a kilátásunk gyönyörű lett volna, ha nem takarta volna el a kivetítő. Mindegy, úgysem azért jöttünk. Az előadás/kóstoló neve amúgy eléggé magáért beszélt, olyan skót malátaviszkiket kóstoltunk, melyeknek az érlelését boroshordókban fejezték be.
Érdekes amúgy, hogy az amerikaiak csak új hordókban tárolják a viszkiket, tehát nem használnak fel egyet kétszer, viszont mivel a tengeren innen tölgyfahordó-hiány van, ők boldogan veszik meg azokat, és hopp, máris itt vannak a bourbonös/sherrys érlelések.
Először körbement, szigorúan nem kóstolásra, egy kevés new spirit, ami gyakorlatilag egy középpárlat, 65-75%-os, és elég brutál illata volt.
Ezután kezdtünk az első tétellel, ami egy Arran volt, a hasonló nevű szigetről, Sauternes francia desszertbor hordóban érlelve. Ízre nagyon bejött, édeskés, szirupos jegyek, és 50% – soha jobb kezdést.
A második szintén Arran volt, viszont a különlegessége, hogy majdnem 9 évig érlelték egy Tokajis hordóban. Nos, aki bármilyen durván édes jegyet várt volna itt a tokaji jegyében, az kissé csalódhatott ebben a 46%os viszkiben, az elsővel szemben többünknél alulmaradt.
Harmadikként jött egy Speyside, a 14 éves Glenrothes, mely egy Marsala likőrbor hordójában fejezte be érését. Erre így a közepén sajnos már nem emlékszem annyira, a tasting notesz hosszú lecsengést ír rá.
Következőként érkezett egy 15 éves Benriach, mely lepárlónak az a különlegessége, hogy saját malátázóval rendelkezik – ezt csak nagyon kevesen tudják elmondani magukról. Ez a viszki egy Madeira likőrbor hordójában finalizálódott, és amit még fontos tudni, hogy borpárlattal avinálták, azaz erősítették az alkoholtartalmát. A vége 46% lett.
Utolsó előtti tételünk egy 18 éves Glendronach volt, szintén likőrbor, egy portói hordójában érlelve. Ez 1756 óta védett, nem hívhatnak akármit portóinak, és még az is kiderült, hogy amikor a tengeren szállították, hogy ne romoljon meg, brandyvel erősítették (néha, bevallom, én is szoktam magamat erősíteni ilyetén módon). Plusz érdekesség, hogy egy viszki többféle korúból kerülhet összeöntésre, de a szám a nevében a legfiatalabb belekerülő (jelen esetben 18 éves) viszkire utal, szóval a többi csak ennél idősebb lehet.
Legvégül pedig jött, amire mindenki várt, mióta Edinburgh-ban jártam, nekem is személyes kedvencem: az Islay! Füst, só, jód! Ebbe már beleszagolva (ugye mindig így kezdjük a kóstolást, de ezt már le sem írtam, annyira triviális) olyan illata volt, hogy nyakoncsapott, de belekortyolva végképp eldobta az ember az agyát, zseniális. Név szerint amúgy ő a Kilchoman Small Batch volt, 58,2%-kal, bourbon és sherry hordóban finiselve, melyhez a solera-érlelési eljárást (amikor egymásra halmozzák a hordókat, felülre kerül a legfiatalabb, alulra a legöregebb, és mindig a legalsót csapolják) használták.
Mit is mondhatnék, szerintem kiderült, hogy számomra a keretes szerkezet jól működött, de leginkább a legutolsó, Islay jött be. Mindenki csak arra tudok bíztatni, hogy kóstoljatok jó viszkiket, én is csak néhány éve jöttem rá, hogy van élet a viszkikólán túl, de még mennyire! Szeszre fel!
Disclaimer: a kóstolóra bejelentés nélkül látogattunk el, a jegyet pedig mi fizettük