Kevés olyan gyümölcs létezik, aminek annyi neve van, mint a kakinak. Bár Európa nagy része kaki néven ismeri, magyarul is számos egyéb neve van: lótusz, sharonfruit, hurma, kákó, persimmon és datolyaszilva. Mondjuk a jó PR érdekében ez rá is fér. A datolyaszilva elnevezésre egyébként nem találtam magyarázatot. A gyümölcs a datolyára egyáltalán nem hasonlít, sem külsőleg, sem belsőleg. Kerek alakja miatt szilvák közül egyedül a ringlóra hajaz, de a szilva egyik jellegzetessége a kemény, ovális magja. A kakinak viszont egyáltalán nincs magja – valószínűleg ez az, ami olyan népszerűvé tette világszerte.
Kínából a nagyvilágba
Bár ez a gyümölcs kifejezetten Ázsiában, Kínában, Thaiföldön és Indiában őshonos, nem igényli a nagy meleget. Sőt, kifejezetten kedveli a hegyvidéki éghajlatot is, még ezer méter felett is bőven megterem. A datolyaszilvát Európában legnagyobb mennyiségben a valenciai Ribera Alta tartományban termesztik a huszadik század közepe óta, amikor elkezdett nőni az igény az egzotikus gyümölcsökre. Mondhatnánk, hogy Dél-Spanyolország meleg klímája nagyon kedvező termesztéséhez, de az az igazság, hogy a datolyaszilva Magyarországon is minden gond nélkül megterem, hiszen abszolút fagytűrő növény, a gránátalmával szemben például remekül viseli a hideget, mínusz húsz fokig is bírja a fagyot.
Mellékes információ ugyan, de érdekesség, hogy egy másik ázsiai gyümölcsről, a kiviről is azt szokták gondolni, hogy igényli a nagy meleget, de ez koránt sincs így. Hűvösebb éghajlaton, Magyarországon is vígan terem, abszolút fagytűrő. Na persze citrom is terem itthon – figyelem, éppen most érik, és itt olvashattok róla bővebben –, de annak fűtött melegház szükséges, így termesztése bonyolult és költséges. A kivivel és a datolyaszilvával azonban nincs ilyen gond, bárki ültethet kakifát itthon is, de aztán ha termőre fordul, küldjetek nekem is!
Datolyaszilva: hatalmas, fényes, édes gömb
Persze a spanyol fajtának mégiscsak van egy előnye: óriásira nő. A Bright Red és Persimon fajta nevű datolyaszilva kifejezetten ebben a régióban került nemesítésre, ilyen nagyok Magyarországon biztosan nem teremnek. Jó melegben amúgy tényleg hatalmas lesz a kakiszilva, akár fél kilogrammot is nyomhat egy darab. Érdekes tény, de a világon Kína után Spanyolország a legnagyobb kakitermesztő. Nem véletlen tehát, hogy éppen Spanyolországba, a Valencia melletti tartományba vezetett az utunk, hogy e különleges gyümölcs termesztését tanulmányozzuk.
Egyébként, ha a helyiek nem hívják fel a figyelmemet a datolyaszilvákra, akkor Valencia környékén autózva biztos azt hittem volna, hogy narancsot látok. Már messziről sárgállanak a kakifák, amiken a datolyaszilva éppen olyan narancssárga és éppen olyan nagy, mint a narancs. Közelebbről nézve a fa azonban különböző, már csak azért is, mert a narancs örökzöld, a datolyaszilva viszont lombhullató. Ahol lezajlott a szüret, ott bizony már kopasz, levéltelen fák várják a következő év meleg sugarait.
Miért keserű a kakiszilva?
Jókor érkeztem Spanyolországba, ugyanis a datolyaszilva éppen novemberben érik, így én is szemtanúja lehettem a szüretnek! A már említett Bright Red fajta, illetve a Persimon csak ilyenkor érik, a boltokban is csak október és január között kapható. A látvány, a környék és a napsütés nem okozott csalódást, a gyümölcs viszont annál inkább! Már csak azért is, mert mint megtudtam, a datolyaszilva utóérő gyümölcs, azaz közvetlenül a fáról nem fogyasztható.
Nagyon keserű ugyanis, aminek persze előnye is van: termesztése gazdaságos, hiszen rossz íze miatt nem károsítják meg a madarak, és más állatok sem dézsmálják. A nyers datolyaszilva a benne lévő nagyon sok csersav miatt szinte élvezhetetlen, úgy marja az ember nyelvét, mint egy erősebb vörösbor. Fogyasztásához két út van: vagy hagyjuk otthon pár hét alatt megérni, ekkor szinte lekvárszerű krémes, zselés állagú, kenhető és kanalazható lesz, vagy pedig utókezelt kakit vásárolunk.
Kézzel válogatják a legjobbakat
Kifejezetten spanyol szabadalom a kaki utóérlelése, amivel a hetekig tartó konyhapulton rothasztást is megspórolják nekünk. A datolyaszilva a szüret után egy nagy kamrába érkezik, ahol egy olyan speciális kezelést kap, ami a csersavat semlegesíteni tudja. A csersav egyébként az oxigénnel érintkezve szabadul fel, így ezekből a nagy kamrákból egyszerűen kivonják az oxigént 24 órára, vagy éppen az oxigén helyett szén-dioxidot engednek rá, ami természetesen nem marad a gyümölcs felületén, hiszen elpárolog. Az így kezelt gyümölcsöt ezután átválogatják, a nyomottabbak állateledelként végzik, a vásárlókhoz csak a szép, hibátlan darabok kerülnek.
Ezeket mind felrakják egy futószalagra, ahol egy kefesor fényesre suvickolja őket, hiszen a spanyol Persimon jellegzetessége éppen a csillogó külleme. Majd egy igen modern gépezet egyenként leméri a gyümölcsöket, és több kategóriába rendezi őket. Egy dobozba csak egy méret kerülhet, minél nagyobb, annál drágább persze. Az üzemben rögtön dobozolják is a gyümölcsöket – ez kézzel történik –, majd következik a ládák szortírozása. Innen Európa különböző országaiba küldik szét a datolyaszilvát.
Ez nem kaki, hanem Persimon!
Mint megtudtam, a Persimon és a kaki vagy datolyaszilva név között azért van némi különbség: a Persimon a nagy, fényes spanyol fajta, ami ráadásul fogyasztásra kész. Ezt kifejezetten úgy nemesítették, hogy kemény, ropogós legyen, és úgy lehessen enni, mint egy almát, nincs szüksége további érlelésre, és nem hátrány, hogy kissé még kemény. A Persimon tehát nem egy kakifajta, ez kifejezetten a datolyaszilva valenciai eredetét jelöli. Szuper édesre és zselés állagúra tehát csak a hagyományos datolyaszilva érik, a Persimon nem. Furcsa elképzelni egyébként, de ennek a gyümölcsnek több mint kétezer fajtája van – az almának pedig még ennél is több.
Van, aki nem ért egyet a Persimonnal, és csak mézédesen kedveli a kakit, nem annyira szereti a kemény fajtát. Megmondom őszintén, nekem a keményebb datolyaszilva jobban bejön, más kérdés, hogy ilyen állapotban olyan szegény, mint egy pályát tévesztett nektarin, ami nem tudja eldönteni, hogy alma, mangó vagy esetleg mégis inkább barack szeretne lenni. Bár azt mondják, ez nem igényel utóérést, mégis, amelyiket kint hagytam egy hétre a pulton, az mézédessé változott. Így már nekem is nagyon ízlett!
Mifelénk Közép-Európában persze még a mézédes sárgabarack is savanykás, a datolyaszilvában azonban savanyú íz egyáltalán nem található, ezért nekem folytonos hiányérzetem van, amikor eszem. Kemény húsa miatt viszont salátákba kifejezetten remek, ilyen jellegű felhasználását kifejezetten ajánlom!
Az utazás a Mediterranean Combo segítségével valósult meg.
Kiemelt kép: Shutterstock
Ha tetszett a datolyaszilva cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramonés Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
Hozzászólások
