Indulás előtt, bár megvan rá a lehetőség, én szándékosan nem csekkoltam a repülős kaják menüjét, hadd érjen meglepetésként, mi lesz a tálcán.
Repülős kaják a Budapest–Dubaj járaton
Kérdésükre válaszolva, hogy zöldséges vagy csirkés vacsorát kérek-e, a csirkésre esett a választásom. Olyan meggyőzően jelentettem ki, hogy az egész sorom azt választotta, így fogalmam sincs a zöldséges verzióról. A tálcán érkezett egy csirkeragus, párolt zöldséges egység, ami mellé az iskolai tejek méretét el nem érő, de hangulatát visszahozó pohár vizet mellékeltek. Külön apró műanyag „virágládában” zsemle és minőségi vaj együttese. Mellettük kakaós sütemény és egy hideg tésztasaláta foglalt helyet.
Kezdem a kedvencemmel, mert eleve bírom az arab országok tésztás, bulguros, kuszkuszos tabuléit. Ez egy orzosaláta volt. Az orzo vagy risoni, ugye, rizsszemtészta, ezt dobta meg aszalt paradicsom, egy fél koktélparadicsom (szétnéztem, mindenki egy felet kapott!), lila hagyma, fodrossaláta-levélkék, spenót. Igen neutrális íze volt, de nagyon díjaztam!
A csirkeragu, hogy comb, mell vagy mi volt, nem tudtam kideríteni, de jóképű színhúsok tapadtak bele egy tejszínes, talán mézes, édeskés szószba, amit meglepő módon klasszikus paprikáskrumpli-ízű krumpli szegélyezett, az egész kompozíción pedig párolt zöldségek próbáltak érvényesülni.
A vacsorát teljesen korrekt módon süteménnyel lehetett zárni. Nevezzük most tiramisu-piskótának, de igazság szerint főleg kakaóporból és egy meghatározhatatlan fehér krémből állt. Tök jó puha piskóta, teljesen okés krém, a tetején pedig kakaópor.
Mit ettünk Dubajtól Pekingig?
Itt a kérdés már el sem hangzott, sűrű bocsánatkérések közepette jött a csirke rizzsel. (Természetesen nem jelentett gondot.) A Kínára hangolódás kezdetét vette a tálcán, kesudiós Kong Pao csirke, jázminrizs és párolt pak choi volt a főétel. Mellé hideg, üdítően ecetes, chilis, gyömbéres uborkasali volt, ha az ember együtt ette a kettőt, abszolút megfelelt a kívánalmaknak. A csirkéről mondanám, hogy semmiben nem különbözött az otthon, a sarki kínainál kaphatótól, de közben mégis. Nem volt annyira édes, nem volt benne magyar paprikaőrlemény, és különben is, nem a VII. kerületben készült egy ablaktalan pincekonyhában.
A kis mellékélelmiszerek sokasága részegítőbb volt, mint legutóbb. Volt kis magos zsemle, minőségi vaj, cheddar sajt, sós kekszek, egy kocka csoki (nekem ilyen nem volt) és egy kézfertőtlenítő kendő (ilyen a szomszédomnak nem volt), illetve diákcsemege-szerű mag-aszaltgyümölcs mix.
A desszert, a kínai hangulatból visszakanyarodva Európa felé, profiterol volt. Valamifajta vaníliás, enyhén kókuszos szószban állt három kis fánk. A gyári fánkocskák pedig tejszínhabbal voltak megtöltve. Gyermeki énem finomítottélelmiszer-élményei felszínre törtek, így minden műíz ellenére vagy épp amiatt, nekem ez bejött.
„Házhoz rendelés” a kínai szupervasúton
1351 km-t Kínában megtehetsz autóval (másfél nap) vagy gyalog (10 nap), de gyors és kényelmes megoldás a 350-nel száguldó mágnesvasút, amivel például egy Sanghaj és Peking távolság 4 és fél óra.
A vonatbüfével kapcsolatban vannak még emlékeim, hogy hogyan iszom a forró citromos teát a MÁV-vonatok kocsijában. Ha erősen becsukom a szemem, még érzem is a mosószeres citrom és ragacsos cukor ízét. Kínában, a 350-nel repesztő bullet trainen is van kaja. Klasszik büfékocsi ülőhely nélkül, csak egy pult, kis hűtő, fényképes menü. Az étlapon főleg egytálételek vannak, szendvics nincs. Ha nem akarsz emberekkel érintkezni, vagy a melletted ülő a válladon alszik, akkor az ülőhelyed karfáján lévő QR-kóddal a székhez rendelheted a büfékaját. Megnyitod a menüt, szépen kiválasztod, és a személyzet kihozza. Annyi a turpisság, hogy ezt főleg akkor teheted meg, ha veled van egy a kínai nyelvet beszélő illető, aki fordítja a felületet. Így érkezett egy nagy műgonddal összerakott tál, amin kétféle hús, kis saláták és chiliolaj kapott helyet. A főételhez egy másik tálban nagy adag rizs. A dobozos kaja műfaját Kínában magasabb szinten űzik, azt meg kell hagyni.
Minden vonatkocsiban találsz egy forró vizes csapot. Ez a víz iható, és nagy hőségben isszák is a forró vizet a helyiek – szerintük, ha belül megmelegszel, a kinti időt hűvösebbnek érzed –, de azt a célt is szolgálja, hogy ha hosszú útra mész, magadhoz vehetsz egy dobozos instant tésztát, és a vonaton elkészítheted.
Plusz egy olyan lehetőség is van Kínában, hogy ha letöltöd a kínai vasút applikációját, akkor a vasútállomáson fellelhető éttermek kínálatát kihozzák neked a székedig. Leadod a rendelést, és pár megállóval arrébb, kocsira rakodva állnak az elviteles zacsik, és egy stewardessre emlékeztető kalauznő az öledbe helyezi a mannát, melyet a szárazföldről hoztak a szent életű futárok.
Hazafelé is muszáj enni
A hazafele úton nem figyeli már senki, hol hány óra van, aludjunk-e, ne aludjunk, jetlag-e, nem jatleg-e. Persze elalszol. Aztán kocogtatják a vállad, hogy enni kell, meló van. Tényleg nem tudom belőni, milyen étkezés lehetett, mert Magyarországon este 9, Kína és Dubaj közt a levegőben hajnali fél 4, míg Dubajban valahol a kettő között járt az óra. De persze nevezzük egyéb fogalmak híján vacsorának.
Végre hozzájutottam valami olyanhoz, ami nem csirke volt. Puha marhafalatok tésztával. Majdnem teljesen kizártnak tartom, hogy házi tészta került a hús alá, de közben a szálak nem voltak egyformák, így nem vetem el a gondolatot, hogy a repülő vezérlőjében szorgos kezű idős kínai hölgyek házi tésztát nyújtanak. Egy, a hazai magyar sarki kínai hangulatát idéző édeskés, kissé jellegtelen ízű étel volt ez. A desszert egy kocka sárga nemtudjukmi mangós szósszal, meg egy kocka csoki volt. A sárga süti egy nagyon-nagyon sűrű tésztájú túrós-mangós piskótára hasonlított, kókuszforgáccsal a tetején. Meglepően finom fanyar süti volt, repülős kaják közül az út alatt a legjobb.
Az utolsó repülős kaják Budapest felé
Utolsó tálcához érkezett a könyökök közé zárt, imádkozósáska-pózban elfogyasztott repülős étkezés, lévén ez az utazásunk utolsó szakasza.
Marha-csirke a választék. A csirkés étel polentával, zöldségekkel, olajbogyóval, paradicsommal készült. A hagymás marharagu pedig burgonyapürével érkezik, fütyülés elsajátítására alkalmatlan mennyiségű párolt répagolyó meg brokkoli kíséretében. Hozzá hideg káposztasali ropogós répával, kis mustármaggal, majonézzel, nagyon rendben volt! Ahogy amúgy a marhás cucc is, bár látványra kétségtelenül olyannak hatott, mint egy otthonról hozott ebéd, amit kicsit összerázott a tömegközlekedés.
A hús színhús, a krumpli krémes, a mártás ízes volt. Utóbbi lehet, hogy porból készült, de nincs ezzel baj. Igazságot a barnamártáspornak! A tálcán még miniatűr tortadobozban egy kis piskóta is érkezett, olyan sűrű vajas krémmel, mintha szájápoló rúzsba harapna az ember. Ezt visszatettem a dobozába, nem volt jó. Helyette a profiterolra mentem rá, műanyagíz, 100% élvezet. A kis színesekkel sem fukarkodtak: kis zsemle, kis vaj, kis csoki, kis keksz, kis sajt, víz és egy müzliszelet. Meg persze a szabadon választható májmérgek. Kellett volna innom egy whiskey-t szakmai szempontból, vagy mind tudjuk, milyen ízű?
Alap, hogy kapsz kaját
A legjobbat tehát a Dubajból Peking felé ebédre ettem, ez volt az üdítően finom Kong Pao csirke, persze ez egy szubjektív vélemény. Mindent összefoglalva érdemes tudni, hogy az étkeztetés minden olyan repülőúton, ami több, mint 5 óra, a jeggyel automatikusan együtt jár, nem feláras. Ezek a fogások a nagy mindenkinek készülnek. Van lehetőség előrendelni, azaz jelezni, milyen allergiád van, gyermek vagy-e, vega, vegán, esetleg csak a halal étkezés megengedett a vallásodban. Ilyenformán azt kell mondanom, ezek az ételek mindig azok, amik, nem többek, nem kevesebbek. Ez egy jó fej szolgáltatás, amit nem kaszált el a civil repülés az elmúlt években.
Ha tetszett a repülős kajákról szóló cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramon és Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
A Felzabáltuk Kínát! sorozat részeit itt találod:
Hozzászólások
