Hirdetés

Miért kezdett el a karantén alatt mindenki őrülten sütni?

Csípős csirkeszárny

Csípős, fűszeres, szaftos, olyan, amilyennek lennie kell!

Triplaszintes burger

Csirke, marha és sertéshús egy kolosszális méretű burgerben.
Hirdetés

Miért kezdett el a karantén alatt mindenki őrülten sütni?

Mi lehet a pszichológiai háttere annak, hogy hirtelen mindenki sütni kezd a négy fal között? Milyen pluszt ad nekünk a kovász és a kenyér? Miért a lisztet vásároljuk fel először a boltban? Pszichológussal és pékkel kerestük a válaszokat.
Hirdetés

Az egész a bevásárlási lázzal kezdődött, és sokan meglepetten tapasztalták, hogy az első dolog, ami eltűnt a boltok polcairól, a liszt volt. Pedig nincs ezen mit csodálkozni: a kenyér (illetve a mi éghajlatunkon a krumpli) tipikus túlélő, ha úgy tetszik, háborús élelmiszer. Mint kiderült, hiába az ezerféle divatos, mentes diéta, vészhelyzetben a legfőbb alapélelmiszernek még mindig a kenyeret gondoljuk. 

A kovászos kenyér most hatalmas divat fotó: Arán Bakery

Másodikként az élesztő fogyott el. Már több mint egy hónapja mindenki megszállottan élesztőt keres, vagy ennek hiányában élesztő nélküli recepteket. A 2020-as koronavírus-járvány mellett egészen biztosan a nagy élesztőhiány is bekerül majd a történelemkönyvekbe. A Budafoki Élesztőgyárat megrohamozták a vevők, és még egy közleményt is ki kellett adniuk, hogy mindenki nyugodjon meg, folyamatosan gyártják az élesztőt, és jut majd mindenkinek.

Tízmillió pék országa

Sokan poénkodtak a liszt felhalmozásán: vajon mihez kezd majd a magyar ember azzal a sok liszttel? Talán mindenki sütni fog? Általános szófordulattá vált, hogy tízmillió pék országa leszünk. Aztán szépen lassan kiderült, hogy hiába a sok viccelődés, valóban mindenki nekiállt sütni. Ezt mutatja a sütemény-, kenyér-, kifli- és kalácsreceptek népszerűsége is, és a húsvét erre persze még egy lapáttal rátett. De a legnépszerűbb mégiscsak a kenyérsütés, az élesztőhiány pedig egy sosem látott kovászolási lázat indított el. 

Fotó: Erdőháti Áron

„Tagadhatatlan, hogy a legtöbb kultúra első számú életanyaga a kenyér” – mondta a fellendülő kenyérsütésről való beszélgetésünk kapcsán Forgács Attila gasztropszichológus. „A „mindennapi kenyér” a magyarok életszimbóluma. Már hazánk római kori nevei (Moesia és Pannónia) is erre utalnak – a latin „messio” (aratás) és „panis” (kenyér) szóból erednek. A magyar nyelvben a kenyér sokszor egyenlő az élettel. „Megette már a kenyere javát” – mondják az idős emberre. A magyar ma is „kenyeret keres”, míg az angol „pénzt csinál” (make), a „francia pénzt nyer” (gagner), a német „megszolgál érte” (verdienen)” – mutat rá Forgács Attila, hogy miért is olyan fontos nekünk, magyaroknak a kenyér. 

A bezártság alatti sütögetés persze nem csak nálunk megfigyelhető. A #coronavirusbaking hashtag igen gyorsan népszerű lett az Instagramon, de sokan vannak stresszsütők (#stressbaking). Nem beszélve a #sourdough, azaz kovász címkéről, ami aztán milliós nagyságrendben repked. 

Fotó: Mudra László

Nem vagyunk egyedül

A hirtelen jött sütésmánia egyébként nem véletlen. Az étel összeköt – ezt eddig is tudtuk, és azért is lett az utóbbi években ilyen népszerű a gasztronómia, mert talán a legjobb módja egy közösség összehozásának és a kapcsolatteremtésnek. A sütés ráadásul sokkal kevesebb alapanyagból kivitelezhető, mint a főzés, általában dekoratívabb is, így a közösségi oldalon is jól mutat. A rengeteg visszajelzés és komment pedig azt sugallja számunkra, hogy nem vagyunk egyedül. A sütés összeköt minket másokkal, akik valahol kint, a nagyvilágban szintén éppen sütnek. Még talán sosem volt ilyen helyzet a világban, hogy földrésztől és országtól függetlenül nagyjából mindenkinek ugyanúgy telnek a napjai – otthon, négy fal között. 

Nemrég a New York Times is szentelt egy nagy cikket a kenyérsütő jelenségnek, hiszen Amerikában is egyik napról a másikra nőttek ki a földből a leendő pékmesterek. A kenyérsütés és a kovászolás tehát ott is hatalmas népszerűségnek örvend. Ennek egyik oka az lehet, hogy a hosszú kelesztésű, kovászos kenyér egy olyan dolog, ami sok ideig, akár napokig is készül. A kenyér nem egy gyorsan összedobható olasz tészta, hanem egy várakozással teli folyamat, amiért lehet izgulni, lehet rá várni. A főzés és sütés emellett tökéletesen alkalmas arra, hogy elterelje az ember gondolatait. 

Fotó: Pixabay

„Magunkra maradtunk összezárva néhány családtaggal. Így kezdődnek a krimik és a horrortörténetek” – folytatja félig viccelődve Attila. „A karantén egy új, szokatlan és üres helyzetet teremtett az életünkben. Támadt egy lélektani űr, amit ki kell tudnunk tölteni valamivel, egyébként beszippant az unalom. Egyrészt a helyzet befelé fordulást provokál, elkerülhetetlen, hogy számot vessünk magunkkal. A megszokott életünk állandó rohanása és a tettkényszer zaja elnyomta a belső hangokat. Most pedig felszínre tör a belső csend, amit esetenként el kell nyomni valamivel. 

Kézenfekvő, hogy ha már kitakarítottunk, megírtuk a gyerek leckéjét, megjavítottunk mindent, ami elromlott az évek során, a Facebookon minden politikai riválist kioktattunk, akkor nekilássunk sütni-főzni. Van egy csomó receptünk, ami generációk óta ott gyülekezik valami családi szakácskönyvben tétlenül. Van még egy kamrányi lisztünk, ami a járvány első pánikjában csapódott hozzánk. Nincs viszont menzánk, amiben boldog békeidőben szokás szerint kielégítjük gasztronómiai szükségleteinket. Marad tehát a nagy kaland, készítsünk ételt!”

A fél ország kovászol

Szabadfi Szabolcs, fotó: Facebook/ Szabi a pék

A magyarországi kovászolós és kenyérsütős őrület részben Szabadfi Szabolcsnak köszönhető. Szabolcs hivatalos, Szabi, A Pék nevű oldalának jelenleg több mint 80 ezer követője van, ami főleg azért érdekes, mert márciusban még csak 8 ezer volt. Alig egy hónap alatt szerzett tehát több mint 70 ezer követőt. Mégis mi történt ebben az egy hónapban? 

Szabolcs egy spanyolországi workshopról hazatérve márciusban önkéntes karanténba vonult. „Én megszoktam, hogy éjjel-nappal dolgozom, és nem igazán tudtam, mit fogok csinálni otthon két hétig egyedül, munka nélkül. Kiírtam az oldalamra, lenne-e igény arra, hogy megmutassam, hogy kell kovászolni – hiszen egy kovászt beindítani amúgy is nagyjából 2 hét. Azonnal mindenki ráugrott, egy hét alatt 30 ezren követtek be” – meséli.

Fotó: Mudra László

„Így hát nekiláttunk együtt. Úgy gondoltam, én most ezzel a tudással tudom segíteni az embereket, és örülök, hogy ilyen sokan vevők voltak rá. Kovászt indítani egy fantasztikus dolog, hiszen az ember egy új életet hoz létre vízből és lisztből, ráadásul ez egy kéthetes program, miközben naponta alig több mint húszperces elfoglaltságot igényel” – mondja Szabi, aki naponta 4000 üzenetet kap a Facebookon.

Szabolcs szerint a legtöbb ember azért vágott most bele a sütésbe, mert hirtelen több lett az ideje. A kovászt naponta kétszer kell etetni, reggel nyolckor és este hatkor. Ezt most, aki home office-ban dolgozik, meg tudja oldani. Szabolcsnak nincs kétsége afelől, hogy ha visszatér az élet a normál kerékvágásba, a követői többsége le fog morzsolódni, ezért nem kell félni a pékségeknek sem, hogy elfogy a vásárlójuk. Ha véget ér ez az időszak, ugyanúgy nem lesz időnk sütni otthon, maximum hétvégén. De aki már egyszer ráérzett a kovász ízére, az nem fog többé megelégedni az élesztős kenyérrel. Aki belevágott a kovászolásba, az utána sokkal inkább keresni fogja a jó minőségű termékeket. Szabolcs szerint ez az időszak azért is jó, mert sokan rájöttek, mennyire fontos a minőségi alapanyag, és hogy tényleg nem elég megvenni a legolcsóbb lisztet, ha jó kenyeret akarunk. 

Menekülés a hétköznapok elől

Sándor Judit és férje 3 gyerekkel maradtak otthon a karantén idején, és Judit is azok közé tartozik, aki azonnal csatlakozott Szabi kovászworkshopjához – igaz, számára nem volt egészen ismeretlen a dolog. „Mindig utáltam a morzsálódós kenyeret, ráadásul a nagymamámtól az egyik kedvenc mesém a kenyérsütős mese volt. Ő a háború alatt és 56-ban, valamint 87 telén is sütött. Aztán 2013-ban kaptunk egy kenyérsütő gépet, de nem voltam elégedett az eredménnyel, és elkezdtem utánaolvasni, hogyan lehet otthon jó kenyeret sütni. Már akkor, tehát 2013-ban rátaláltam a kovászra, pedig akkor még korántsem volt divat. Most egyébként is virágzik a kovászkorszak, a koronavírustól függetlenül, a Facebookon is van egy csomó kovászos csoport, mindenki kovászol” – mondja Judit, aki nemcsak a receptek, hanem a technikák miatt is kezdte el követni Szabadfi Szabolcsot. „Szabi, a pék receptjei jók és nagyon sok trükköt megmutat, amire magamtól nem jöttem volna rá.

Judit saját sütésű kovászos kenyere, sima háztartási sütőben

„A kenyérsütés számomra az, amibe menekülni tudok a hétköznapok elől a jelenlegi bezártságban. Egyszerre nem kell vele sokat dolgozni, tudom közben felügyelni a gyerekeket, de mégis alkothatok, és akár közösségi életet is élhetek” – mondja Judit.

Judit is sokkal többet süt most, mint a vírus előtt. „Főleg azért, mert most nem veszünk olyan élelmiszert, amit nem tudok lemosni vagy hőkezelni. Most 2 naponta sütök, és amikor betolom a kenyeret a sütőbe, aktiválom a következő adag kovászomat” – meséli Judit, aki szeretné magát továbbképezni a témában, és úgy érzi, sütni fog tovább a vírus után is. 

Hozzászólások
Tovább olvasok
Hirdetés

Ezeket láttad már?

Később módosíthatod a beállításaidat
Cookie beállítások