Éljen május elseje!
Ismét eljött május első napja. Ilyenkor mindig elkap a retró fíling. Nem véletlen, hisz ilyenkor egy jó kis majális a program, dodzsemmel, lacipecsenyével és vattacukorral, mi mással? Egy röpke történeti áttekintő után megmutatom, mik a legnépszerűbb és igazán retró nasik, amelyeket tuti megtalálsz majd a vurstliban.
Számomra ez a nap tényleg a retróról szól, minden évben kötelező jelleggel ellátogatunk a családdal a Bókay-kertbe. Szüleim persze azonnal elkezdenek nosztalgiázni, sztorizgatni. 30-40 évvel ezelőtt minden május elseje gyülekezéssel kezdődött. A munkások találkozót szerveztek a gyáraknál, ahol dolgoztak, hogy aztán onnan elindulhassanak az Andrássy úti felvonulásra. A nagyszabású esemény utcabállal, vurstlival zárult. A kajafelhozatalban első helyen a főtt virsli volt, olyannyira, hogy a munkások vouchert is kaptak, amit be lehetett váltani. A lacipecsenye is sztár volt, ami lényegében sült húsokat jelent és mellé még egy kis egészben sült ökör, amit egy álló nap a tűzön forgatnak Na meg persze a sok édesség, de erről később.
Ugye így már ti is kicsit hangulatba jöttetek, akkor néhány érdekesség, hogy miről is szól ez az ünnep. Előzményei egészen a 19. századi Angliához nyúlnak vissza. A 10-14 órás munkaidő 8 órára való csökkentéséért harcoltak. A sorozatos sztrájkoknak és tüntetéseknek hála 10 órára maximalizálták a gyerekek és nők munkaidejét, de ez is csak úgy 20 évvel később vált elterjedten alkalmazottá. Aztán Magyarországot is elérte a változás szele, 1890-ben tartottak először tömeges demonstrációt. 1891-től pedig pirosbetűs nap, vagyis „a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe”. A rendszerváltás óta ez a nap „a munkavállalók szolidaritási napja”. Bár a felvonulás ma már nem annyira dívik ezen a napon. A kaják még mindig nagyon jók. Jöhetnek a legjobb nasik a vurstliból.
Vattacukor
Sosem tudok ellenállni a karamelles illatú, abszurd színű nyalánkságnak. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, ugye nőtársaim?! Na ez az az édesség, amit biztosan megtaláltok a majálison. Szerintem enélkül nem is létezhetne semmilyen utcai rendezvény. Tudom, most jön, hogy ilyet otthon nem lehet készíteni.. Dehogynem! Ha nem akartok sok pénzt költeni, készíthetitek otthon, saját kezűleg a szerkezetet.
Törökméz
Szintén klasszikus. Nem rég jártam az állatkertben és még ott is kapható ez az örökzöld. A hosszú török hódoltság alatt igen intenzív volt az érintkezés, ami a magyar konyhára is hatott. Ezt az édességet török barátainknak (ahogy a császármorzsát az osztrákoknak) köszönhetjük, bár náluk nem szódabikarbónával, hanem mandulával vagy szezámmaggal készül.
Kép forrása: Törökméz házilag
Bocskorszíj/ medvecukor
Ez az édesség a finneknél is megvan, igaz kicsit más formában. A magyar édesebb és nagyon puha, mint egy gumicukor. Formája tényleg a bocskorszíjra emlékeztet. A lapp ősök pasztilla formában árulják, Salmiakki néven. A miénknek ugyan nincs ilyen fancy csomagolása, a búcsúban mégis a medvecukor csúszik először a papírzacsiba.
Krumplicukor
Hihetetlen, de ezt a mai napig lehet kapni, még ha elvétve is, de fellelhető. Megjelenésekor a legolcsóbb édességek közt volt, ezért nagyjából mindenki számára elérhető volt. És hogy miért szeretjük? Kemény, de mégis olvad a szájban, sokáig kitart és nagyon finom édes, de nem gejl. Keressétek a ritka, retró kincset!
- Kakasos nyalóka
Nem is tudnám pontosan megfogalmazni, mi is ez. Talán égetett cukor, az íze mindenesetre arra hasonlított. Ez a peckesen a pálcikán trónoló kakas még ma is megtalálható, sőt mit több, elterjedt vásárfia. Az íze nem tudom, mennyit javult, de valahogy a ragyogó piros színe még mindig elcsábít.
Ezek az édességek egészen biztosan ott lesznek a majálisokon, de csak óvatosan, erősen hízlalnak. Persze, ez nem azt jelenti, hogy én ne tömném magam ezek közül az összeset. Sajnos de… Szerencsémre viszont mire magamhoz térek a cukor és zsír kómából, pont kezdődik egy retró koncert a Bókay-ban. Emlékszem, pár évvel ezelőtt Neotonra roptuk Anyuval.
Forrás:
http://mult-kor.hu/mit-unneplunk-majus-1-jen-20150501