Sümegre gyönyörű tájakon vezetett az utunk, lilás színű virágokban pompázó földek mellett suhantunk a Balaton szomszédságában, míg végre kibukkant a dombok közül a vár impozáns épülete. Ekkor még nem tudtuk pontosan, mire számíthatunk, de azt már sejtettük, hogy a Várcsárda környékén nem csak felzabálás lesz!
Minden kezdet nehéz – azaz vártúrával indult a nap
A Várcsárdához vezető úton engem fejben már elvesztettek a srácok, mert kiskecskék és apró pónik mellett haladtunk el, és hát hatalmas állatbarát lévén nehezen tértem vissza a valóságba, miután megláttam őket. Azért kénytelen voltam hamar felocsúdni, mert Papp László étteremvezető és helyettese, Tamás bedobta, hogy felvisznek minket a várba a kajálás előtt, és oda feljutni bizony nem sétagalopp! Ha addig nem lettünk volna éhesek, akkor ez a „kis” túra aztán meghozta a kedvünket az evéshez!
Azonban minden perc megérte, hiszen már a várban olyan vendégszeretettel fogadtak minket, ami a legkedvesebb meglepetés volt számunkra. Zsolti először solymot reptetett, majd kaptunk egy finom kávét (itt külön megjegyzem, hogy van növényi tej, amit nagyon értékeltem), és körbesétáltuk a történelem viszontagságait túlélő várépületet.
Kaja, kaja, kaja – a lényeg ugyebár
A túránk után beültünk végre a Várcsárdába, eddigre már farkaséhesen. Az étterem hatalmas volt egyébként, mind beltérben, mind terasz szempontjából. Mivel éppen akkor még sütött a nap, egyértelmű volt, hogy mi kint foglalunk helyet. Ahol amúgy hőségben sem kell az UV-sugárzástól tartani, mert három terebélyes diófa gondoskodik a megfelelő napvédelemről. Fel is csaptuk hát az étlapot, és igen gyorsan választottunk!
Az a bizonyos passzírozott halászlé
Zsolti váltig állítja, hogy az igazi halászlé nem feltétlenül passzírozott, de lassanként azért talán meg lehet győzni ennek ellenkezőjéről. Főleg, ha még sokszor kóstol olyan finom változatot, mint a sümegi Várcsárdában! Levesünk apró bográcsban érkezett, ami már alapból kölcsönöz egy bizonyos hangulatot. Megfelelő volt a paprikássága is, és nekem bejött a passzírozott mivolta. Amit kiemelnék még, hogy egészen sok halat tettek bele! Erre nagyon ki vagyok élezve: ha nincs tartalma a halászlének, számomra meg sem éri az egész. Itt azonban ezzel egyáltalán nem volt gond, és aminek még külön örültem, hogy ikrával és haltejjel nem találkoztam a levesben, mert én személy szerint nem kedvelem ezeket. Zsolti, mondjuk, pont örült volna neki, de hát nem ő írja a cikket ugyebár! 😀
Kakasherepörkölt, a megosztó kaja
Nos, ez az az étel, amit én valószínűleg akkor sem ennék meg, ha fogyasztanék húst, annyira bizarrul hangzik számomra, de ne hallgassatok rám, hallgassatok inkább Zsoltira, aki rendkívül elégedett volt a kakasgenitáliából készült paprikással. Kedves kollégám véleménye szerint a kakasherepörkölt akkor van jól elkészítve, ha lehártyázzák a herét, mert akkor nem lesz olyan rágós. Szerencsére a Várcsárdában is tudnak erről a tényről, így Zsolti egy nagyon ízletes kaját kóstolhatott, a hús kellemesen puha és omlós volt benne. Elmondása szerint ugyan a pörkölt még elbírt volna egy kevés sót, azonban köretként szalonnapörcös túrós csuszát adtak hozzá, ami pont megadta azt a sósságot neki, ami hiányzott.
Szegedy Róza-tál a Várcsárdában
Következő választásunk egy kétszemélyes tálra esett, ami pont tökéletes, ha egy húsevő és egy fokkal kevésbé húsevő egyén is szeretne jóllakni. Találunk rajta ugyanis sült libacombot, bőrös sertéssültet és rántott harcsafilét, illetve vegyes köretet. Részemről újfent a halhoz nyúltam, ami minden kritériumnak megfelelt: a bunda ropogós volt, de nem száraz, a hal ízletes és persze szálkáktól mentes, pont tökéletes.
Zsolti ezúttal azonban nem volt teljes mértékben elégedett, a sertéssültet egy kissé száraznak érezte, és amiben mindannyian egyetértettünk, hogy a bolti, előre elkészített hasábburgonyának ideje búcsút inteni. Bár valószínűleg egy ekkora helyen nagyon megkönnyíti a kiszolgálást a mirelit változat, mégis jobb lenne, ha helyben készülne, mert sokat dobna a köret minőségén!
A libacomb viszont úgy volt elkészítve, ahogy azt kell! Előre konfitálták, így finom szaftos maradt, a bőre pedig tökéletesen lett lepirítva. Ízében is több mint megfelelő, ahogy Zsolti mondta, nem lett elnyomva a hús mindenféle túltolt fűszerekkel.
Főtt-füstölt csülök
Nagy várakozásokkal nézett főszereplőnk a csülök elébe. És nem kellett csalódnia. A bőre hibátlanul ropogósra sült, és az alatta lévő zsírréteg is megmaradt, ennek köszönhetően egy szaftos, omlós húst kaphattunk. Amit Zsolti még kiemelt, és mindannyian alátámasztottunk, hogy a csülök mellé kínált sült hagyma állaga is kiválóra sikerült. Pont olyan finom ropogós volt, amit a legjobb hot dog is megirigyelne. Az egyetlen hiba ezúttal is a köretbe csúszott, ami egyébként ízre nem volt rossz, de megint csak a fagyasztóból került elő, és ez bizony egy rösztinél azért meglátszik.
Erdei gombás pappardelle a vega szekcióból
Mindenképpen le akartam csapni egy vega fogásra, és nem csak azért, hogy én is egyek valamit, mert a halas felhozatalból is jóllakhattam volna éppenséggel. Hanem azért, mert kíváncsi voltam, ezen a területen mit tud ma egy csárda. Sajnos azt kell hogy mondjam, itt még lehetne kicsit fejleszteni a dolgokon. Bár őszinte leszek, egy igazi magyaros vendéglő esetében nem voltak nagy illúzióim ezzel kapcsolatban, hiszen a profil távol áll a vega konyhától, és ezzel alapvetően nincsen semmi baj. Viszont hatalmas plusz lehet a jövőben, ha picit jobban odafigyelnek a húst nem fogyasztó vendégekre is.
Na, de mit ettem? Egy tál pappardelle tésztát, többféle gombával. Aminek láttán és kóstolása közben vegyes érzéseim voltak. Részben örültem, mert sokféle gombát tartalmazott az étel, amit én nagyon szeretek, ráadásul az egyik kedvencem, a shiitake is benne volt. Viszont őszinte leszek, a tészta picit túlfőtt, és hiányoztak az ízek a tányéromról. Valamint egy erdei gombáról nem feltétlenül a shiitake jut elsőre eszembe, de ez már részletkérdés. Az elképzelés egyébként jó, a gomba mennyisége is korrekt, de egy picit csavarnék a recepten, megbolondítanám akár kakukkfűvel vagy rozmaringgal, kitalálnék valami szószt, ami lehet akár aglio e olio jellegű vagy egy (növényi) tejszínes, és a gombákat kicsit pirultabbra hagynám. A tészta pedig, hát, hallgassunk az olaszokra és álljunk meg az al dente állagnál!
Bármikor visszamennénk!
A nagy zabálás után még mindig nem ért véget a nap, beleleshettünk a várjátékok egyes részleteibe is: Zsoltit lovaskocsin furikázták, majd a kedvünkért összecsapott egy magyar és egy mongol lovag, sajnos nem az én kegyeimért, sokkal inkább Zsolti szórakoztatására, na de mindegy, majd máskor… 😀
Őszintén szólva nehéz szívvel hagytuk ott a sümegi Várcsárdát, hiszen még annyi mindent kipróbálhattunk volna. A pincében igazi korabeli vacsorákat szoktak tartani, ahol kézzel ehetnek a vendégek, és a lovagi tornák is sok izgalmat rejtenek még. Tulajdonképpen a hely teljes történelme a lábunk előtt hever, ha adunk neki időt, hogy megismerhessük. Ha itt jártok, menjetek szerdán vagy szombaton, hogy a várjátékokat is megtapasztalhassátok. És induljatok korán, szánjátok az egész napot erre a térségre, mert hatalmas élménnyel gazdagodtok majd! Ebédelni pedig természetesen csakis a Várcsárdába térjetek be!
Várcsárda
Cím: 8330 Sümeg, Kisfaludy kert
Ha tetszett a Várcsárda cikk, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek minket Instagramonés Tiktokon! Ha nem éritek be ennyivel, akkor irány a rendszeresen frissülő Pinterest-profilunk, vagy a naponta izgalmas anyagokkal jelentkező Viber-csatornánk!
⚠️FIGYELEM: A Street Kitchen tesztvideókban és a Felzabáltuk-sorozatban (ahogyan a portálunkon és a magazinjainkban megjelent étterembemutató cikkekben, valamint a magazinhoz mellékletként adott térképen) semmilyen étterem-szponzoráció nem szerepel, a policy része, hogy sem most, sem a jövőben nem fogunk elfogadni ilyen megkereséseket. Az ezeken a felületeken megjelent éttermek és az azokról elhangzott vélemények kizárólag a szerkesztőség/a szereplő szubjektív véleményét tükrözik.⚠️