Azonnal megteltek a Balaton-parti éttermek és büfék
Több vendéglátóssal is beszélgettem a karantén alatt, sokan voltak bizonytalanok, és nem tudták, hogyan indul majd újra az élet a bezártság után. A nyitás meglehetősen gyorsan történt végül, Magyarországon elég hamar, már május elején megnyithattak a vidéki éttermek teraszai, és hétfőtől pedig a belső térben is szabadon lehet ücsörögni. (Vidéken legalábbis, a fővárosra ez még nem vonatkozik.) Ez a gyorsaság valószínűleg még a vendéglátósokat is meglepte.
Pár hete még a júniusi nyitásban is kevesen reménykedtek, a strandnyitást pedig szinte teljesen kizártnak tartották. Sokan adtak hangot abbéli aggodalmuknak, hogy a vendégeknek nem lesz bátorsága és bizalma ismét beülni egy étterembe. Nos, az első igazán szabad balatoni hétvégén – amikor már a budapestiek is utazhattak vidéki házaikba – nem ez látszott. Igaz az időjárás is igen kedvező volt.
Sok vendéglátóssal beszéltünk, mindegyikük nagyon pozitívan nyilatkozott. Jónás György, a vászolyi Zománc Bisztrócska tulajdonosa azt mondta, sajnos több vendéget is el kellett küldeniük, hiszen nem volt már hely a teraszon, pedig megnövelt teraszmérettel készültek. Ők a karantén ideje alatt nem voltak nyitva, és nem álltak rá a kiszállításra sem. Úgy tűnik azonban, mégsem felejtették el őket, azonnal megtelt az étterem, foglalás nélkül esély sem volt leülni. A Zománcban idén nyárra is a tőlük megszokott, házias ételekkel készülnek, mint a tanyasi csirkepörkölt túrós csuszával, a rántott csirkecombfilé, vagy a épp burgundi marhanyak burgonyafánkkal.
Nemcsak a felvidéken, hanem a parton is megélénkült az élet. A balatonakarattyai strandon szinte már zavaró volt a tömeg. Két büfé tartott nyitva, amik előtt komoly sorban állás volt. Mint ahogy megtelt élettel a Balaton egyik legszebb strandja, a fövenyesi is. Az ottani Kalóz Strandbisztró szintén megnyitotta a kapuit.
Ők is konyhafelújítással és teraszbővítéssel készülnek a szezonra, és már az első, pénteki napra rengeteg foglalásuk volt. Golyán Nikoletta és férje, Nagy Attila 2003-ban vásárolták meg a Vén Kalóz nevű büfét a fövenyesi strandon, ami akkor még egy hagyományos lángossütő volt. Bár fogalmuk sem volt, mit akarnak csinálni, abban biztosak voltak, hogy lángost nem fognak sütni. Az első perctől kezdve az volt a terv, hogy szakítanak a lángos-hekk vonallal, és elmozdulnak a minőség felé, ami egy a Balaton-parti strandbüfénél akkoriban teljesen szokatlannak számított.
Niki a Gasztroangyal műsor szerkesztőjeként dolgozott, így végigkövette a hazai gasztroforradalmat, illetve olyan tanácsadói akadtak a büfé étlapjának kialakításakor, mint Bíró Lajos. Így igen gyorsan a Balaton egyik legjobb stradbüféjévé váltak, és egy idő után azt is meg merték lépni, hogy a megszokott hekk helyett a magyar harcsát tették fel az étlapra. A harcsa&krumpli nevű ételükkel aztán az Év Strandétele díjat is megnyerték, és ezt a fogást azóta sem tudják levenni az étlapról.
A siker azóta is töretlen, és a Kalóz most is az újító strandételeiről ismert. Kevés olyan strandbüfé van, ahol lehet enni például grillezett házi kecskesajtot friss salátával, márpedig a Kalózban én az első szabad balatoni hétvégén azt ettem (2590 Ft). És előtte megkóstoltam az étlap nagy újdonságát, a Balatoni “Főlevest” is (1790). Ez a pho és a hagyományos magyar húsleves keveréke egy kis májgombóccal, kacsa zúzával és marhapofával. Egészen isteni volt, mindenkinek ajánlom hogy legalább egyszer ezen a nyáron kóstolja meg! Jól esik utána a hideg túrógombóc házi lekvárral, – elég gyorsan eltűnt ez is (990 Ft).
Továbbautózva a 71-esen a szigligeti vár előtt gyakorlatilag piknikhangulatba botlottunk. A mexikói streetfood-ételeket kínáló Taco Truck előtt nyugalmasan és vidám hangulatban üldögéltek az emberek – többségük biciklis. Senkin nem láttam nyomát aggodalomnak, vagy a bezártság keltette idegességnek. Nem úgy tűnt, mintha bárki félne étterembe járni – igaz, elég távol voltak egymástól az asztalok. Végre én is megnyugodtam, és bevállaltam a nyár első igazi, jóleső sörét.
A Taco Truck annyira pörgött, hogy Kovács Dániel, a hely tulajdonosa nem is nagyon ért rá velem beszélgetni. Mert hiába első hétvége, meg csak péntek, gyakorlatilag folyamatosan érkeztek a rendelések. Így a beszéd helyett én is inkább a tesztelésre hagyatkoztam. Megkóstoltam a tacót és a burritót is – utóbbi a sok babbal és hússal nagyon bejött. A Taco Truck történetével pedig majd egy másik cikkben jövök.